149341. lajstromszámú szabadalom • Fordulatszám szabályozó berendezés nyomásra kitáguló rugalmas forgástestekkel

Megjelent: 1962. április 30. MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG SZABADALMI LEÍRÁS ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL 149.341. SZÁM 47. h. 12—19. OSZTÁLY — SA—1243. ALAPSZÁM Fordulatszám szabályozó berendezés nyomásra kitáguló rugalmas forgástestekkel Feltaláló: Szász Marcell technikus, Budapest A bejelentés napja: 1959. december 17. Az erőátvitelezés egyik mechanikai módozata a meghajtó és meghajtott tengelyek fordulatszámának változtatása útján érhető el. Ilyen módon működnek az áttételek, melyek közül ismerünk: 1. Meghatározott állandó áttételeket. 2. Változtatható áttételeket fokozatokkal. 3. Fokozat nélkül változtatható áttételeket. Az 1. pontba soroljuk a szíj-, lánc-, fogaskerék- és csigahajtású áttételeket. A 2. pont alá tartozók az előre meghatározott áttétel-fokozatokkal rendelkező sebességváltók. A 3. pont alattiakat feloszthatjuk: a) hidrodinamikus nyomatékváltókra; b) hidrosztatikus erőátvitelre; c) fokozat nélküli mechanikus áttételekre (ilyen például a kúpos oldalú csúsztatott ékszíj tárcsák stb.), A felsorolásban szereplő és közismert fokozat nélküli erőátvitelek rendkívül költségigényes szerkezetek, melyek ez ideig éppen ezért nagy általánosságban nem terjedtek el. Ezzel szemben az alább ismertetett találmány már két forgást-átvivő szervvel is működik és mégis az alsó- és felső határ között az összes közbenső fordulatszám változást elérheti. Bár szerkezete egyszerű, a fokozat nélküli erőátvitelezés követelményeinek megfelel. A találmány lényege az, hogy a hajtó és hajtott tengelyek között a közvetlen kapcsolatot létrehozó forgást átvivő szervek nyomásra változó rugalmas anyagból vannak előállítva és így azokon a mechanikus, pneumatikus vagy hydraulikus nyomásváltozás, — mivel a forgástengelyek irányában ellenállásra talál —, a forgástestek átmérőinek változását hozza létre. A megnövekedett, illetve csökkent sugarú futófelületek közvetlen vagy közvetett (szíj) kapcsolata nyújtja a íordulatszabályozást és azok méretezésétől függ annak áttételi tartománya, valamint a teljesítmény átvitelének mértéke. A találmány működésének elvét az 1—2. ábra vázlatosan, metszetben mutatja. Mind az —a— hajtó, mind pedig a —b— hajtott tengelyeken egymással szemben elhelyezett belső nyomásra kitáguló rugalmas anyagiból készült (pl. gumi vagy műanyag), —c— és —e— forgástestek vannak, melyeknek belső nyomása külső mechanikus nyomással vagy a forgási tengelyükön keresztül akár pneumatikusan, akár hidraulikusan vezérelhető az egymást összekötő vagy külön-külön tápláló csővezetéken célszerűen alkalmazott —d— vezérlő elemmel. Amikor minidkét forgástestben azonos nyomás uralkodik — egyenlő nagyságú testek esetében — az! át/mérők azonosak, tehát az áttételezés aránya is azonos (1 : 1). Amennyiben az —a— hajtótengely —c— forgástestében a —d— vezérlőmű hatása következtében a nyomás emelkedik, az —e— forgástestben pedig a nyomás ugyanolyan arányban csökken, átmérő változás áll be a forgástestekben (1. ábra). Minthogy a forgástestek állandó tengelytávolságát úgy választottuk meg, hogy a futófelületek mindenkor egymásra fekszenek, az egyik forgásakor' a kerületek arányának megfelelően a imásik is átveszi a forgó mozgást és ugyanakkor rugalmas tengely-kapcsolatot teremt. Természetesen fordítottan kialakított nyomás állapotban, fordított arányú lehetőséget kapjuk (2. ábra). Az ilyen módon kialakított berendezés képes a tengelyek között, bármilyen állandó jellegű vagy változó szögeltérést káros következmények nélkül, zajtalanul, az átvitt teljesítmény számottevő csökeknése nélkül (idomuló képesség, önbeállás stb.) kiegyenlítem. Az esetleges túlfokozott belső nyomástól keletkező kö'penyrepedés sem okozhat balesetet, mert e repedés nyomáscsökkenest von maga után és ez a forgást átvivő elemek futófelületeit egymástól eltávolítja. így a meghajtott tengely önmagától leáll és sem a berendezést, sem a kezelőjét