149335. lajstromszámú szabadalom • Hangszórófelerősítés
Megjelent: 1962. április 30. MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG SZABADALMI LEÍRÁS ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL 149.335. SZÁM 21. a2 . 1—14. OSZTÁLY — Öl—45. ALAPSZÁM SZOLGÁLATI TALÁLMÁNY Hangszórófelerősítés ORION Rádió és Villamossági Vállalat, Budapest Feltalálók: Kecskés Ferenc akusztikus, Lun Kár oly szerkesztési osztályvezető és Szigeti Ferenc szerkesztő, budapesti lakosok A bejelentés napja: 1960. október 29. Jelenleg a (hangszórókat viagy az 1. áitara szerint a kosár peremélben levő 4—6 furaton, vagy a 2. ábra szerínit a kásáidból (kinyúló 3—4 füliben levő furaton, keresztül erősítik fel csavarokkal a hangfalra. Mindkét felerősítési mód sugár irányban megnöveli a hangszórók osár kialakításához szükséges anyagmennyiséget, ezen felül pedig a fülek kiképzése jelentősen megnehezíti a kivágó szerszám elkészítését. Ezért régeibben inkább a 3. ábrán feltüntetett felerősítési módot alkalmazták, ahol az —1—• hangszórókosáirpereimet a —3— felerősítőcsavar, a —2— rögzítőszsgíetitel szárítja a —4— hangfalhoz. E felerősítési mód azomiban áltálában nem bírja ki a szállítás köziben adódó rázkódást, illetve vizsgálatkor az ejtegető és a rázó próbát: a hangszóró elcsúszik eredeti helyéről. Hátrányos még az is, hogy a —2— szegletet vastag anyagból kell készíteni, nehogy a —3— csavar szorítása deformálja. A beépítés kissé körülményes, különösein ha még gumi, vagy nemez alátétet is kell tenni az —1— hangiszórókosárperem és a —2— szeglet közé. Az 1. és 2. ábra szerűn ti felerősítésnél a vevőkészülékek tömeggyártásaiban nehézséget okoz az, hogy a faipari nagy tűrések és- pontatlanságok miatt a hangfalba előre fúrt csa várhely ek legtöbbször rosszul illeszkednek a hangszóró felerősítő furataihoz, valamiint az is, hogy a miniatűr és zsebrádió vevőkészülékekben a közismerten extrém helyszűke miatt a már meglevő hangszórók csak igen előnytelenül, vagy sehogyan sem alkalmazhatók ütköző, vagy ihozzáférhetetlennek kiadódó fölerősítőifuirataik következtében. Jelen, találmány e nehézségekéit kívánja megoldani a felerősítőfuratok, illetve fülek elhagyásával. E találmány tárgya haingszórófelerősiítés, amelynek lényege az, hogy a hangszórókosár peremének két oldalán egymással szemlben köribe futó két horonyban lemezanyagból hajlított kis felerősítő villák kampói ülnek, harapófogószerűen közrefogva a peremet és köriben elcsúsztathat ón. Egy példakénti kivitel a 4. áihrán oldalnézetben és metszetben, míg az 5. ábrán felülnézetben látható. Itt az —1— hangszórókosár-perernben fut körbe az —5— felsőhorony és a —fi— alsóhorony, ezekbe kapaszkodik a —7— villa —8— alsó és —9—• felső kampója. A —7—• villát a —3— csavar rögzíti a —4— hangfalhoz, úgy, hogy a —7— villa egyúttal szorosan markolja az —1— peremet is, szilárdan rögzítve a hangszórót a —4— hangfalhoz. Minthogy a •—7— villa körív mentén markol az —5— és —6— horonyba, a hangszóró sugárirányban semmiféleképpen sem csúszhat el, még akkor sem, ha. a —3— csavar szorítása elégtelen. Minthogy a —7— vpla az —5— és —6— hornyokba való behelyezés után körbe csúsztatható a hangszórólkosár —1— peremén, a felerősítés helye az osztókor memtén egy fokú szabadságot kap, ami megoldja az említett tervezési és szerelési nehézségeket. Igen nagy előny még az, hagy a felerősítő villa nagy felületre elosztva adja át a rögzítő csavar szorítását a hangszór ókosár peremére, ami megengedi azt, hogy műanyagból való hangszórókosáirsár esetében is lelhessen vékony, keskeny kosárparemet kiképezni. Ugyanis a közvetlen csavar esetében, vastag, zömök peremet, illetve különösen megerősített felerősítő fütet követel meg, nehogy széttörjön a kosár, ill. fül a felerősítő csavar szorítása alatt, vagy pedig a. hangszóró saját, jelentős súlya következtében.
