149321. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 5-oxidibenzocikloheptan-származékok előállítására
2 149.321 T. W. Campbell c. s. (Helv.) Ghim. Acta 36, 1489 (1953) leírta. Ezen kutatók ugyanakkor, gyűrűzárást elősegítő anyagiként polifoszíoirsavat alkalmaztak. Ugyancsak jó kitermeléssel lehetséges a gyűrűzárást azzal elérni, hogy a karbonsavból tionilkloriddal mindenekelőtt a sav-kloridot állítjuk elő és ezt a Firiedel—Kraft katalizátor segélyével a ketonná alakítjuk át. A találmány szerinti vegyületek, amelyekben X •—CH = CH— gyököt jelent, előnyösen a fenti módon előállított karbinolok —CH= — CHa— csoportjának szokásos eljárással való -átalakításával nyerhetők. Kiindulhatunk szubsztituált 1,2-diifeniletilénvegyületekből is gyűrűzárásisal és a CO csoport ezt követő (redukciójával, de ez esetiben több nehézséggel találkozunk. A kiindulási anyagokként felhasználható szubfiztituált 1,2-difeniletánvegyületsk oly módon is előállíthatók, hogy fenilecetsavat ftalsavanhidriddei kondenzálunk, amikor dekaíboxilezés következik .be, a .reakcióterméket eiszappanosítjuk és az, így keletkező enolt jódhidrogénnel és foszforral redukáljuk. A szU.bsztituensek, mind a femilecetsavbain, mind a ftalsavanhidridben vagy .mindkettőben jelen lelhetnek. A találmány szerinti karbinoiofcnak megfelelő olyan vegyületek, amelyekben a fenilgyökök nincsenek sziübszitituálva, ismertek voltak az alábbi munkákból: Bergmann et al. Bull. Soc. Ohim. Fr. 18, 684 (1951), Traihs és Klinikhammer Bar. 83, 367 (1950), ' Ber. 84. 671 (1951) és Berti, Gazz. chim. Ital. 86, 883 (1956) és 87, 293 (1957). Amennyiben az új vegyületeket gyógyszerként használjuk fel, azok alkalmas hordozóval keverhetők és .adagolásra alkalmas alakiba hozhatók. A találmány ezen keverékékre és ezek előállítására is kiterjed. A találmányt a következő példákkal világítjuk meg: 1. példa: 500 ml-es lombikba, 110 ml 85%-os foszforsziruphoz 80 C°-on keverés közben 160 g P2 0.,-t adunk. A keverék hőfokát még egy órán át 100 C°-om tartjuk, majd 170 C°-ig tovább hevítjük. Ezen hőfokon erélyes keverés közben kis részletekben 50 g l-(p-tolil) 2-(o-J karíboxifenil) etánt adunk hozzá, majd még négy órán át ugyanezen hőfokon keverjük. Lehűlés után a lo<mbik tartalmát jeges vízre öntjük. A masszát még egy fél órát keverve, éterrel extraháljuk. Az éteres oldatot 2n szódaoldattal és vízzel mossuk. Szárítás és az éter ledesztillálássa után, a maradékot vákuumban szakaszosan desztilláljuk. 3-metildiben,zo (a,d)-l,4-cikloheptadienon-(5)-öt kapunk, forráspontja 165—167 C°/2 mm. Termelés: 81%. 2. példa: 150 ml 96%-os alkoholban oldott 10 g az 1. példa szerint kapott ketont, visszafolyó hűtővel felszerelt lombikban 20 órán át 2000 g 0,5%-os nátriumamalgámmal hevítünk. Az alkoholos oldatot 3n-eceisavval megsavanyított jegesvízbe öntjük. A csapadékot leszűrjük, megszárítjuk és petroléterből vagy benzinből kikristályosítjuk. Termelés: 87%, A termék olvadáspontja 1.24—125,5 C°. Az így nyert vegyület: 3-metildibenzo (a,d) 1,4-cikloheptadienol-(5). 3. példa: 7,8 g l-(p-klcirfenil) 2-(o~kar!boxifenil) etánt 10,7 g tio-nilkloiridiban oldunk és a nyert oldatot visszafolyó hűtővel felszerelt loimlbikban 3 órán át, főzzzük. A fölös tionilkiloridot ledesztiilláljuk, majd a savkloridot 80 ml széndiszulfidban oldjuk. Az oldathoz 4,6 g alumíniumkloridot adunk. Ha a reakció — amely csak néhány óira múlva indul meg — befejeződik, amit a sósavfejlődés megszűnése jelez, az anyagot 6 -órán át visszacsepegő hűtővel felszerelt edényben főzzük. A reakciókeveréket lehűtjük és jégre öntjük. A széndiszulfidréteget leválasztjuk és a vizes réteget éterrel mossuk. Az egyesített szerves rétegeket nátriumszuifát felett szárítjuk és szűrjük, majd az oldószert desztillációval lehajtjuk. A maradékot vákuumban frakcionált desztillációnak vetjük alá. A 0,01 mm nyomáson 160—164 C°-on forró frakciót petroléterből kristályosítjuk. Termelés: 4 g, 3-klordibenzo (a,d) l,4»cikloheptadienon-5. A termék olvadáspontja 55—57 C°. Ismételt átkristályosítással az olvadáspontot 62,5—63,5 C°-ra tudjuk növelni. 4. példa: 100 ml-es lombikban 6,7 g 3^metijld!ibenzo-(a,d) l,4-cikloiheptadienon-(5)-öt 5,3 g n-bromszukcinimidet és 0,1 g benzoilperoxid-ot, 25 ml széntetraklorid-dal visszacsepegő hűtővel felszerelt lombikban két órán át főzünk. Lehűlés után a szufccinimidet szűrjük és az oldatot bepárologtatjuk. A visszamaradó moinobromvegyületet petroléterből (fp. 60—80 C°) átkristályosítjuk. A brómozott termék 6,4 g-ját 20 ml piridinnel hevítjük, majd a keveréket 250 ml 2.n-sősavba öntjük. A csapadékot leszűrjük és petroléterből (fp. 60—$0 C°) átikristályosítjuk. Termelés a 3-metildibenzo (a,e)~l,3,5-cikloheptatir!Íenon-(5)-re vonatkoztatva 78%. Olvadáspont: 80—81 C°. 10 g 3-metildiibenzo (a,e)-l,3,5-cikloheptatrienon-(5)-t 150 ml 96%-os alkoholban oldunk és 2 kg 0,5%-os nátriuma-malgammal, 20 órán át viszfizacsepegő. hűtővel felszerelt edényben főzzük. Az alkoholos oldatot 3n-ecetsavval megsavanyított jeges vízibe öntjük. A képződött csapadékot leszűrjük, szárítjuk, petroiéteirből vagy benzinből átkriistályosítjuk 7,5 g 118—119,5 C° olvadáspontú S-metilbenzo (a,e)-l,3,5-eikloheptatrieenol-(5)-öt kapunk. Termelés: 75%.
