149309. lajstromszámú szabadalom • Eljárás kondicionáló készülék üzemeltetésére
Megjelent: 1962. április 30. MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG SZABADALMI LEÍRÁS ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL 149.309. SZÁM 8. b. 1—16. OSZTÁLY - GA-554. ALAPSZÁM Eljárás kondicionáló készülék üzemeltetésére Gajdos László fizikus, Budapest A bejelentés napja: 1959. június 22. A találmány különböző anyagok, elsősorban textilainyagok nedvességtartalmának megállapítására való kondicionáló készülékek körébe tartozik. Megkülönböztetünk szabványos és nem szabványos kondicionáló készülékeket. A szabványos készülékek ismét két csoportra oszlanak: kis és nagy készülékekre. A kis készülékeknél a kondicionáló teret villamos fűtőtesttel hevítik fel, fojtott szellőzés melletti természetes légáramlás alkalmazásával. A hőmérsékletet higanyos hőmérővel mérik, önműködő hőszabályozás nincs, a vizsgálati idő 3—4 óra. A nagy készülék ettől abban különbözik, hogy a forró levegőt ventillátor áramoltatja és a hőmérsékletet dilatációs hőfokszabályozó önműködően állítja be. A vizsgálati idő itt 2—3 óra. A nem szabványos készülékek főtípusai ezek: a) A párologtatós készülékeknél a lombikba helyezett vizsgálandó anyagra toluolt vagy xiiolt öntenek, ezt a vízzel együtt elpárologtatják, majd az elegyet frakcionálják. Ez laboratáriumi, kényes készülék. b) A villamos kapacitás változásának mérésével dolgozó készülékek ez anyag szennyezéseit is mérik (és így nem pontosaik. c) Az anyagba szúrt- szondákkal villamos ellenállást is lehet mérni. Az ilyen típusú készülékek sem pontosak, mert az anyag különböző helyeken különböző sűrűségű és a szennyeződéseik a mérést itt is meghamisítják. d) Az infravörös besugárzással dolgozó készülékeknél a munkateret infravörös izzókkal sugározzák be, a hőmérsékletet pedig higanyos hőmérővel mérők, és kézzel szabályozzák. Itt hátrányos az a körülmény, hogy a hőmérő nemcsak a környezet hőmérsékletét, hanem a saját testével elnyelt hő hőmérsékletét is méri, aimd a leolvasást megbízhatatlanná teszi. A kézi szabályozás miatt a kezelés kényelmetlen, a szárítás maga pedig egyenlőtlen. Az utóbbi fajta készülékek között ismeretes olyan is, amelynél közvetlenül az anyagot sugározzák be egyetlen izzóval, de ezenkívül még villamos ellenállással felhevített levegőt is befúvatnalk, amihez ventillátor szükséges. A találmány pontosabban véve az utóbb említett kondicionáló készülékek körébe tartozik és célja az egyébként előnyös infravörös besugárzással végzett kezelés többirányú tükéletesibítése. A találmány szerinti készüléknél is közvetlenül az anyagot sugározzuk be egy sorozat, infravörös izzóval, ehhez azonban olyan feltételeket teremtünk, amelyeik eredményeiképpen a vizsgálandó anyagban azt a legkedvezőbb hőmérsékletet érjük el és -tartjuk fenn állandóan és önműködően, amely mellett a vizsgálandó anyag égési károkat nem szenved, a kezelés időtartalma pedig a lehető legkisebb, mégpedig kb. fele az eddig ismert legrövidebb szárítási idői tartamnak. Ennek elérésére megteremtjük a legkedvezőbb termodinamikai egyensúly előfeltételeit, A találmány szerinti eljárás már nem tekinthető a szokásos értelemben vett szárításnak, 'mert csak az anyag felületén kötött nedvességet távolítjuk el, az anyag belsejében levő nedvességet azonban érintetlenül hagyjuk. Azt találtam, hogy ezeket az optimális hőviszonyokat az általában szokásos 250 w teljesítményű infravörös izzók használata 'esetén és az izzók olyan .elhelyezése mellett, amelynél a vizsgált anyag egyiségnyi felületére vonatkoztatott villamos einergiaf'ogya'sztás klb. 25 w/óra, cm2 , akkor érjük el, ha az izzókat 5 mpnig 110 volt, további 5 mp-ig 220 volt, további 5 mp-ig 110 volt, majd további 10 mp-ig zérus feszültségre kapcsoljuk, ós ezt a sorozatot a vizsgálat befejeztéig megisimételjük. Ilyen izzítási program mellett a kapcsolások időzítésének pontossága aránylag nagy tűrést enged meg, mégpedig az 5 mip-es bekapcsolt állapotoknál + 2 mp-et, az izzítási szünetben pedig + 3 mp-et. Még jobb eredményt érünk el, ha a vizsgálandó anyagot közvetlenül iá programi szerinti
