149300. lajstromszámú szabadalom • Automatikus szintszabályozó áramkör
Megjelent: 1962. március 31. MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG •0 \$ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL 149.300. SZÄM 21. a4. 1—13. OSZTÁLY —- EE—-808. ALAPSZÁM SZOLGÁLATI TALÁLMÁNY Automatikus szintszabályozó áramkör Elektronikus Mérőkészülékek Gyára, Budapest Feltalálók: Hajós József villamosmérnök és Klatsmányi Árpád gépészmérnök, budapesti lakosok A bejelentés napja: 1960. október 19. A bejelentés tárgya igen széles frekvenciasávon (10 kHz—50 MHz) működő oszciilláftar fcimenőfeszültségszimtjének önműködő szabályozása. Oszcillátorok feszültségszintjeinek önműködő szabályozására igen sök megoldás ismeretes; lényegében mindegyikük arra a közös alapra vezethető' vissza, hogy az oszcillátor kimenői esizültségének egy részéből 'egyenirányítás után egy refereniciafeszültséggel való összehasonlítás útján olyan — különbözeti —• 'feszültséget állítunk élő, amellyel az oszciHátoireső meredekségét szabályozzuk. A szabályozás hatékonysága természetesen az oszcillátor .működési frékvenciatártomáinyámiak szélességétől függ és így a megoldás nehézségei a frekvenciasáv bővülésével növekednék. A találmány tárgyát képező 'megoldás magukbanvéve ismert áramkörök együttes alkalmazásával igen szóles frekvenciása vom •működő oszcillátor kiimenőfeszüiltség számít jenek önműködő szabályozását biztosítja. Az ábrán bemutatott automatikus szintszabályozó áramkör működése az alábbiakban írható körül: A Vi osziciöátorcső anódíján jelentkező kimenő^ feszültség egy részét a Cx leválasztókondénzátoiron át az Rj. ellenállásiból, C2 és C 3 töltő és hidegítő koindeinzátorakiból, valamint Dx és D 2 diódákból álló, imagábanivéve ismert elrendezésű feszülitségkótszerező egyenirányító áramkörre vezetjük, amely az osizcillátor nagyfrekvenciás jelét egyemiirányítja, kétszerezi és az Rx munfcaeilenálliás és a C 3 kondenzátor közös pontján negatív egyenfeszültséget szolgáltat. Ezt az egyenfeszültséget a stabil áramforrásból táplált, R2 és R 3 ellenállásokból, álló, kis belső ellenállású osztó pozitív írefereinciafeszütségévöl hasonlítjuk össze és az így nyert különbözeti feszültség szolgáltatja a Vj oszcillátorcső riács-eiőfészültségét. Ilyen elrendezés erediményeként a növekvő nagyfrekvenciás jel nagyobb negatív előfeszültséget szolgáltat, ami a nagyfrekvenciás amplitúdó csökkenését eredményezi, — míg •csökkenő nagyfrekvenciás jel esetén a csökkenő negatív ráas-előfeszültség következtében nő az oszeiliátoircső meredeksége, ami a nagyfrekvenciás amplitúdó növekedésével jár. így —• megfelelő beállítás esetén — a szabályozás [megközelítőleg konstans nagyfrekvenciás amplitúdót biztosít. Az eddigiekben körülírt áramköri elrendezésit egy feszüiitségihatároló (limiter) és egy diiffterenciáló-integráló áramkör egészíti ki. A D3 és D 4 diódáikból, valamint az R 4 , R 5 és R 6 ellenállásokból álló áramkör kettősM-ányú határolást végez a következők szerint: A Vi oszcillátiorcső rácspotenciáljáira ellentétes polaritással kiapcsolt D3 és D 4 diódák az osizcillétoreső üzemszerű működése esetén, illetve annak beállta után —• pl. sávátkapcsolással járó időleges oszcilláció kiesést követően — szakadásként szerepelnek. A D3 dióda az R 4 -f- R 5 és R 6 elfenálJásoklból képezett osztóval kapcsolatban egyrészt azt a, szerepet tölti be, hogy a —US í a s feszültségi orr áslból negatív előfeSiZiültséget szolgáltasson a Vx oszcillátorcső részére induláskor, illetve időleges rnuködesszünet — pl. sávváltás — esetén. Ekkor ugyanis a diódia hiányában az oszcililátorcső iráesám csak az R2 és R 3 'ellenállásokból képezett osztóról szármázó pozitív referenoiafeszültslég volna jelen, ami nagy áramfelvételre késztetné a Vx csövet, vesziélyeztetné annak épségét és a fellépő nagy ráesn áraim miatt esetleg megakadályozná az oszcilláció megindulását. Az oszcilláció megindulása s ennék
