149299. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés zajtényező mérésére
Megjelent: 1962. március 31. MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG w SZABADALMI LEÍRÁS ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL 149.299. SZÁM 21. e. 37. OSZTÁLY — EE-801. ALAPSZÁM SZOLGÁLATI TALÁLMÁNY Eljárás és berendezés zajtényező mérésére Egyesült Izzólámpa és Villamossági R. T. Budapest Feltalálók: Valkó Iván Péter és Hidas György mérnökök, a Híradástechnikai Ipari Kutató Intézet Elektronikus Laboratóriumának munkatársai A bejelentés napja: 1960. szeptember 17. Erősítők zajtényezőjének meghatározása, általában két külön méréssel történik. Először a zajforrás (pl. eső, vagy tranzisztor) által keltett zajteljesítményt mérik, majd ezt összehasonlítják egy ismert jelszinttel, ami akár zaj, akár egyetlen frekvencia lehet. A két mérést az erősítőelem egyedeiktől függő változó paraméterei és emiatt változó erősítése tetszik szükségessé. Azt találtuk azonban, hogy egy méréssel ás meghatározható a zajtényező — ós ezzel az eljárás kíb. kétszeresen meggyorsítható —• az erősítés megfelelő stabilizálásával. így a kiadott zajteljesítmény csak az erősítő zaj tényezőjétől függ, mivel minden egyéb tényező állandó és a méréshez nines szükség külső összehasonlító normáidéra. Tranzisztor esetén pl. úgy tehetjük az erősítést állandóvá, ha a 'mérendő tranzisztort földelt bázisú erősítőként kapcsoljuk. Elméleti megfontolások és ellenőrző mérések szerint a földelt emitteres és földelt bázisú tranzisztor zajtényezője ugyanis egyenlő. így a fokozat erősítése állandó generátorellenállást és rövidzárt jelentő állandó terhelőelfenálMst feltételezve csak a tranzisztor áramerősítési tényezőjétől függ, ami elhanyagolhatóan kis szórású. A találmányunk szerinti eljárás ezek szerinti tranzisztorok zajtényezőjéneik meghatározását 'Célozza külső összehasonlító zajforrás nélkül, és azzal van jellemezve, hogy a mérendő tranzisztort földelt bázisú oly, a zaj-tényezőt nem változtató méroáraimkörben vetjük mérésnek alá, melyben a tranzisztor teljesítményátvitele meghatározható értéken gyakorlatilag stabilizálva van, és e mérőáramikörbein a tranzisztor kimenő zajteljesítményét az adott bemeneti viszonyok imélett az ideálisan zajtalan tranzisztornál nyerhető értékhez viszonyítva mérjük. A találmányunk szerinti berendezés pedig jellemezve van egy enőfátésire stabilizált mérőáramkörrel, ezen mérőáraimikör után kötött erősítővel, sávszűrővel és négyzetes detektorral, valamint célszerűen egy attenuátorral és végül ezen elemek után beiktatott zajtényezőre kalibrált mérőműszerrel. A imérődraimkör .mérendő tranzisztorból, egy foe^ menetet lezáró és egy munkaellenállásból, valamint a szükséges tápfeszültségékből áll, mimellett a bemenetet lezáró ellenállás a tranzisztor emittere 'és bázisa között, a munlkaéllenállás pedig a tranzisztor kollektora és bázisa között helyezkedik el. A berendezéshez tartozik még az áramerősítési tényezőre és/vagy a tranzisztor bemenő ellenállásának a imunkapontii áramtól függő értékre állandó vagy változtatható niódon korrigált erősítővel. Az indikátorműszer célszerűen a valóságos zajtényezőre van kalibrálva. A zajtényező mérése a következőképpen történhet: (1. ábra). A 21 generátor ellenállás (jelölése Rg ) u z zajfeszültséget kelt (ami a 23 feszültséggenerátorral jelképesen ábrázolható), ez iz zaj áramot hoz létre az emitterkőrben, ahol hn a tranzisztor 22 bemenő ellenállása: _ uz _ 4KTBR g Rg + h u Rg + hu Innen a 4k = Boltamann állandó T = abszolút hőmérséklet Kelvin fokban B = átvitel effektív iSávszélesHége. Az áraimerősítésá tényezőt l^nek feltételezve
