149290. lajstromszámú szabadalom • Húzógyűrűtartó cső gyártásához

Megjelent: 1962. április 30. MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG SZABADALMI LEÍRÁS ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL 149.290 SZÁM 7. b. 1—13. OSZTÁLY — CE-365. ALAPSZÁM SZOLGÁLATI TALÁLMÁNY Húzógyűrűíartó cső gyártásához Csepel Vas- és Fémművek, Budapest Feltaláló: .Habus József főművezető, Budapest A bejelentés napja: 1960. szeptember 28. A találmány hidegen húzott csövek gyártásához húzógyűrűtartó, amellyel gyártva az anyagkihasználás az eddig ismert faúzógyűrű tartóknál elérhető anyagkihasználásnál jobb, és amelynél a belső 'húzómag esetleges törése következtében előálló csőselejt az eddig ismert gyűrűtartókkal elérhető selejtnél jelentősen kisebb. Az acél- és fémcsövek hidegen végzett húzással való előállításához ismert húzógyűrűk és gyűrűtartók közös hibája, hogy a cső szerszámba fogásához és húzófogóval való megfogásához aránylag nagy anyagmennyiség szükséges, amely anyagmennyiség, illetve csőhossz selejtté válik. Ennek oka, hogy húzás közben a gyűrűk aránylag vastagfalú, a húzás irányára merőleges oldalfelületű gyűrűtartókkal vannak megtámasztva. Maga a tulajdonképpeni -húzógyűrű is általában a gyűrű szétrepedését megakadályozó,, egy vagy több alkatrészből álló köpenybe van ágyazva, és a gyűrűk homlokfelülete jelentősen beljebb van, mint a gyűrűt körülfogó erősítő tartórész húzás irányában levő homlokfelülete. A húzás irányára merőleges homlokfelületű gyűrűtartólap vastagsága és a tulajdonképpeni húzógyűrű homloklapja és a gyűrűt körülfogó erősítőköpeny homloklapja közötti távolság együtt olykor másfél — három cm, tehát minden darab csőnél ennyivel több selejt képződik annál, mint ami elkerülhetetlenül szükséges volna. A legtöbb ismert gyűrűszerkezetnél a gyűrűt egy vagy több alkatrészből álló köpeny veszi körül. Ezek drága anyagminőségű és pontos meg,munkálást kívánó alkatrészek, 'és ezért az ismert gyűrűk,- illetve gyűrűszelvények költségesek. Az egyes alkatrészek elkészítésénél, összeszerelésénél elkerülhetetlen pontatlanságok azt eredményezik, hogy a húzógyűrű húzókeresztmetszete nem lesz merőleges a húzási irányra, és így a húzott munkadarab nem lesz elég pontos, azonkívül a húzógyűrű gyorsabban elhasználódik. Aránylag gyakran előforduló jelenség, hogy húzás közben a húzómag eltörik, illetve tartóródjáról leszakad. Az ismert gyűrűtartók nem teszik lehetővé, hogy ilyen esetben a húzási művelet leállítása után a csövet a húzógyűrűvei együtt kiemelhessük a gyűrűtartóból. Ennek az a magyarázata, hogy a rúd végére kötött húzómagot, illetve rudat tartó állványban a tartórúd mozgási lehetősége nem elegendő arra, hogy a részben már lehúzott, csőnek azt a szakaszát is vissza tudjuk húzni a gyűrűből és gyűrűtartóból, amelybe az eltörött vagy beszakadt mag bele van szorulva. Ennek következtében — ismert gyűrűtartókkal dolgozva — húzómag törése esetén a teljes csőhosszt végig kell húzni a húzógyűrű lyukján, minek eredményéként - az a csőszakasz, amelyet belül a húzómag már nem támasztott meg, selejtté válik. A találmány célja olyan gyűrűtartó létesítése, amelybe a húzógyűrű erősítőköpeny, illetve erősítőszerelvény nélkül közvetlenül fogható be, a húzógyűrű húzási irányra merőleges elülső homlokfelülete és a •húzógyűrűtartó homlokfelülete egy síkba esnek, továbbá a gyűrűtartóból a gyűrű, és a gyűrűben levő — résziben már lehúzott eső — könnyen, egy kézmozdulattal kiemelhető. A találmány a kitűzött feladatot azzal oldja meg, hogy hátsó négyszög vagy hengeres lyukához a gyűrűtartó elejénél a húzógyűrű külső kúpos palástjával azonos kúpszöigű kúpos furat csatlakozik, a kúpos furat fölötti részén a gyűrűtartóban lehúzni kívánt legnagyobb cső átmérőjénél szélesebb rés van, a hátsó lyuk fölötti sza-