149266. lajstromszámú szabadalom • Nagyfeszültségű elektromos biztosító

Megjelent: 1962. április 30. MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ,#^% SZABADALMI LEÍRÁS ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL 149.266.SZÄM 21. c 68-72. OSZTÁLY — TÄ-556. ALAPSZÁM Nagyfeszültségű elektromos biztosító VEB Transformatorenwerk „Karl Liebknecht" Beriin-Obersehoaewekle(Német Demokratikus Köztársaság) Feltaláló: Lohausen Karl-August ok!, mérnök, Berlin-Hohenschönhausen (NDK) A bejelentés napja: I960, május 26. A találmány nagyfeszültségű elektromos biztosító, amelynél a házban elhelyezett olvadóvezetékek egy tartótestre vannak felcsavarva. A nagyfeszültségű elektromos biztosítók általában úgy vannak kialakítva, hogy több egymással párhuzamos olvadóvezeték egy szigetelőanyagból készített tartótestre van felcsavarva. A tartótest a rácsavart olvadóvezetékekkel együtt szigetelőházban van. Az olvadóvezetékek közötti tér a házban valamilyen éghetetlen anyaggal, pl. kvarchomokkal van kitöltve. Az olvádóvezetékek különböző keresztmetszetűek lehetnek, így pl. lehetnek körkeresztmetszetű drótok vagy négyszögkeresztmetszetű szalagok. A szalag alakú olvadóvezetékek jól használhatók, mert itt megvan az a lehetőség, hogy a szalag lyukasztásával egyszerű módon változtathatjuk a keresztmetszetet és ezzel befolyásolhatjuk a .biztosító leolvadást karakterisztikáját. A szalag alakú olvadóvezetékekkel rendelkező biztosítóknál az olvadóvezetékeket a tartótestre úgy csavarják rá, hogy a szalagok szélességi oldalai párhuzamosak a tartótest és a biztosító hengeres házának tengelyével. A felcsavarás minden nehézség nélkül elvégezhető, mert a szalagok nagyon vékonyak, azonban nagyobb számú párhuzamosan futó szalagnál a felcsavart olvadóvezetékeket nehéz egymástól pontos távolságra tartani. Ennek elérésére járulékos különleges szerkezeti elrendezések szükségesek. Abban az esetben, amikor a párhuzamosan futó olvadóvezetékeket radiális irányban különböző koncentrikus prizmafelületekre tekercselik egymás fölé, ami a biztosító lehetőleg kis építési magasságának elérése érdekében szükséges, akkor a helyes távolság betartásából származó nehézségeken kívül további hátrány, hogy a párhuzamosan futó olvadóvezetékeknek 1 eolvadási karakterisztika] a nem egyforma, mert a külső szalagokról a meleg gyorsabban vezetődik el, mint a belsőkről. A szalag alakú olvadóvezetékekkel kialakítót': nagyfeszültségű biztosítóknak említett hátrányait a találmány azzal küszöböli ki, hogy a szalagok a tartótest tengelyvonalára merőleges síkban vannak a tartótestre felcsavarva, azaz a tartőtest palástfelületével csak a szalagok éle érintkezik. Annak érdekében, hogy a szalag alakú olvadóvezetékeket — amelyek rendszerint nagyon vékonyak —, a tartótestre fel lehessen csavarni, ezek csavarvonal alakúra vannak előformálva, amely előf orrnál ás különféle módokon történhet. Lehet pl. ezt a formálást hengerlési eljárással végezni, amely esetben a szalag alakú blvadóvezeték úgy van hengerelve, hogy a szalag síkjában létrejövő görbültség állandó, úgyhogy csavarfelület formát vesznek fel. Hengerlés után a szalag vastagsága a belső szélnél a legnagyobb és a szalag külső széléig folyamatosan csökken. A szalag alakú olvadóvezeték hajlítására további lehetséges megoldás, hogy sugárirányú ráncokat képeznek ki a szalagon, amely ráncok mélysége belülről kifelé haladva csökken, azaz .a külső élnél már nincs ránc. Ezeket a ráncokat megfelelő profillal ellátott és kúpfogaskerékpárhoz hasonló módon egymással fésűszerűen kapcsolódó hengerpárral lehet elkészíteni. A ráncokat úgy is el lehet készíteni, hogy a szalag alakú olvadóvezetéknek először teljes szélességét benyomják és azután egy külön hengerlési művelettel a külső él felé isméi laposra nyomják, ami egymáshoz meghatározott szögben és egymástól megfelelő távolságban elhelyezett kúpos gumihengerből álló kúphengerpárral végezhető. * A találmány szerinti elrendezés az olvadóvezeték keresztmetszetének ismert módon való változ-