149259. lajstromszámú szabadalom • Billentyűk és rajzjelek elrendezése központi állítómű kezelő berendezésen

Megjelent: 1962. március 31. MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG •ír ••«&• SZABADALMI LEÍRÁS ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL 149.259. SZÁM 20. i. 1—14. OSZTÁLY — Sí—730. ALAPSZÁM Billentyűk és rajzjelek elrendezése közpoaíi állítómű kezelő berendezésén VEB Werk für Signal- und Sicherungstechnik, Berlin, cég, Berlin-Treptow (Német Demokratikus Köztársaság) Feltalálók: Stephan Wolfram mérnök, Berlin, Gerhardt Paul mérnök, Halle (Saale) A bejelentés napja: 1959. február 20. Német Demokratikus Köztársaságbeli elsőbbsége: 1958. december 20. A találmány billentyűk és rajz jelek (szimbólumok) elrendezése központi állítómű kezelő berendezésén, és célja az állítómű kezelésének tökéletesítése. A korszerű vasúti üzem megköveteli a vonatforgalom központi vezérlését. Ezzel együttjár nagyobb számú állítómű vagy állomás távvezérlése és az egyes üzemi állapotok visszajelentése a központba, ahonnan a vezérlés kiindul. A visszajelentések a világító pályakép megfelelő rajzjeleiben különböző színű fényjelek gyanánt mutatkoznak és így lehetővé teszik az egész vezérlendő vasúti pályaszakasz ellenőrzését. A világító pályaszakaszban mutatkozó jelentések, valamint a menetrend alapján a szakasz forgalmi szolgálatvezetője (forgalmistája) a távvezérlés segítségével az állítóművek szükséges kezelését elvégzi, amikor is, ismert módon, vasútüzemi cselekményeit billentyűk vagy kapcsolók mozgatásával, a világító pályakép vágányelhelyezésén belül vagy kívül, vagy pedig külön rendelkező pulton foganatosítja. A kezelőelemek helyhez kötött elrendezése a világító pályaképen már nem felel meg a vasúti forgalom követelményeinek a gyors üzemi folyamatok és vezérlés következtében, minthogy ez a kezelési mód nem biztosítja a pályaszakasz egészének kifogástalan áttekintését. A forgalmistának a világító pályakép előtt állandóan olyan helyen kell tartózkodnia, ahonnan az egyes kezelőelemeket eléri. Ekkor azonban látószöge a teljes vilá- • gító pályaképen olyan korlátolt, hogy a többi állítóműkörzet jelentéseit pillanatnyilag egyáltalán nem, vagy csak nagyon nehezen tudja áttekinteni és így zavar esetén csak elkésve avatkozhatik be. Ezenkívül a forgalmistának nagyobb világító pályaképek kezelése végett állandóan ideoda kell futnia vagy gördíthető széken a világító pályakép mentén mozognia, vagy pedig szög alakú világító pályaképet forgószékről kezelnie. Egy tökéletesebb megoldásnál már az összes szükséges kezelőelemet meghatározott központi helyen, pl. adalékos kezelőberendezésben foglalják össze. A világító pályaképet e kezelőberendezés körül félkör alakban állítják fel. Most már a kezeléseket választás szerint a világító pályaképen vagy a kezelőberendezésen végezhetik. Emellett mindegyik állítóműkörzetnek saját kezelőelemei vannak, melyek a világító pályaképpel ellentétben a legkisebb helyre vannak tömörítve, ahol is az egyes vágányképek, tekintet nélkül helyzetükre, a világító pályaképen egymás alatt és mellett helyezkednek el. A kis felületen egymás mellett összefogott számos kezelőelem azonban nem. zárja ki azt, hogy a forgalmista hibás kezelést végezzen, sőt állandó koncentrált figyelemre van szükség, hogy a helyes kezelőelemeket mindig megtalálja. Ez az elrendezés azonkívül áttekinthetetlen. Ismeretesek olyan berendezések is, amelyeknél a kezelőberendezésnek kevés billentyűt tartalmazó, vágánykép nélküli billentyűzete van. A billentyűk gyanánt kialakított kezelőelemek sáv alakban egymás alatt, illetve mellett fekszenek. Két vagy több billentyű kombinációja lehetővé teszi rendelkezések adását, mint pl. az állítómű kiválasztását, vágányutak, váltók, jelzők helyzetének előírását stb. Ez a kezelési mód a forgalmistától a fő pályaszakaszi szolgálati tevékenységén kívül megkívánja az összes kombinációs lehetőség pontos ismeretét és azok felosztását az igen különböző fajtájú egyes állomásokra.