149258. lajstromszámú szabadalom • Eljárás a karboximetildextran komplex vassóinak előállítására

Megjelent: 1962. március 31. MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG SZABADALMI LEÍRÁS ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL 149.258. SZÁM 30. h. 1-8 OSZTÁLY — SE—979. ALAPSZÁM Eljárás a karboximetildextran komplex vassóinak elállítására VEB Serum-Werk Bernburg cég, Bernburg (Német Demokratikus Köztársaság) Feltalálók: Dr. Behrens Ulrich, Leipzig, dr. Ring pfeil Manfred, Leipzig, dr. Gabert Anton vegyész, Leipzig (Német Demokratikus Köztársaság) A bejelentés napja: 1960. március 12. Német Demokratikus Köztársaság-beli elsőbbsége: 1959. március 12. A találmány célja a kariboximetildextran, vízben oldódó komplex vassóinak előállítása. A dextrán vasvegyületei a legutóbbi időben ér­deklődést keltettek, mivel ezek, ellentétben az ismert vasszaharátokkal (Brit J. Pharmacol, 10, 375, 55) intramuszkulárisan alkalmazhatók. A 938 502 számú NSZK szabadalom leírja a dextrán kolloidális vaskomplexének előállítását, különösen intramuszkuláris; injekció céljára. Ah­hoz, hogy a dextránt vashidroxiddal reagáltatni lehessen, kifejezetten alacsonymolekulájú dextránt kell alkalmazni, előnyösen olyat, amelynek belső viszkozitása 0,03—0,06, ami körülbelül 1000—4000 molekulasúlynak felel meg. Ismeretes, hogy ilyen alacsonymolekulájú dext­ránok csak aránytalanul nagy mennyiségű kicsapó anyag felhasználásával nyerhetők. Azonkívül a vasdextrán vegyület, mint kolloid, aggregátum­ként jelentkezik, amelynek reprodukálható elő­állítása nehézkes, pedig ez a stabilitásnak és a tűrhetőségnek feltétele. A 2 856 398 számú USA szabadalom leírja a karboximetildextran vaskomplexeinek előállítását, ezek azonban nem gyógyszerészeti célra, hanem mint többé-kevésbé oldhatatlan vegyületek, talaj­javításra és hasonló célokra vannak szánva. A kar­boximetildextránnak vassókkal történő reagálta­tása ebben az esetben vagy erősen savas (pH< 1,5) vagy alkalikus (pH>7.0) tartományban történik. A vegyületek izolálását az oldatnak az 1,5—5,5 közötti pH-tartományba történő beállítása útján végzik, amikor is a vegyület kicsapódik, vagy pedig a vegyület oldatát erősen alkalikus pH-érték mellett alkohollal csapják ki. Az így izolált ve­gyület híg alkáliákban oldva nagyviszkozitású, gélszerű oldatot ad. Ilyen vegyületek injekciós célra nem alkalmaz­hatók. Meglepő módon azt találtuk, hogy meghatá­rozott molekulasúlyú dextránokból specifikus elő­állítási módszerrel valódi komplex jellegű vegyü­letek állíthatók elő, amelyek magas vastartalmuk ellenére, csak kismértékben viszkózusak és az in­jekciós célra szükséges 4,5—7 pH határon belül oldhatók. A találmány szerinti előállítás úgy történik, hogy egy Fe III-só oldathoz a karboximetildext­ran egy neutrális sóját, előnyösen a nátriumsóját adjuk hozzá feleslegben és amennyiben szükséges, enyhén megsavanyítjuk. Ily módon nehezen ol­dódó, okker színű Fe Ill-karboximetildextrán ve­gyület válik ki. Ezt leszűrjük és desztillált vízzel a mosóvíz vasmentességéig mossuk. Az így tisz­tított vegyületet lúghoz adjuk, amikor komplex képződés közben mély sötétbarna színnel tisztán feloldódik. Alkohol hozzáadásával a terméket csa­padékként izoláljuk és egy- vagy többszöri át­csapással a lúg nyomaitól megszabadítjuk. A fo­lyadékréteg dekantálása után a maradékot vízben vesszük fel és sósavval az injekció® célra szük­séges pH tartományba állítjuk be. Az itt megadott előállítás csak meghatározott molekulasúly tartományon belüli dextránokkal sikerül. Ez a tartomány a karboximetilezés előtt, amelyet az ismert módon végzünk, 20 000 és 40 000 között van. Magasabb és alacsonyabb molekula­súlyú dextránokból kiindulva olyan termékekhez jutunk, amelyek gélesednek és injekciós célra nem használhatók.

Next

/
Oldalképek
Tartalom