149252. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés fémhalogenidek és hasonló vegyületek előállítására

4 149.252 nak néhány százaléka, lehet, célszerűen ne haladja meg a 20 térfogatszázalékot. Abban az esetben, ha a halogénnel egyidejűleg oxigént is hozunk érintkezésbe a szénnel bevont fémoxid-részecskék­kel, akkor a fémoxiddal érintkezésbe hozott szén mennyiségének legalábbis egyenlőnek kell lennie azzal az összes mennyiséggel, amely egyrészt a kezelt fémoxid fémállapotba való redukciójához szükséges, másrészt amelyet a bevezetett oxigén a halogénezési szakasz folyamán eléget. A találmány szerinti eljárás gyakorlati kiviteli módját az alábbi példa szemlélteti; megjegyzendő azonban, hogy a találmány köre egyáltalán nin­csen erre a példára korlátozva, minthogy a példa csupán a találmány egy lehetséges kiviteli alak­jának részleteit kívánja közelebbről megvilágítani. Példa: A 2. ábrán vázlatosan bemutatott berendezés égető zónájába porított alakú, tiszta és száraz titán­dioxidot (TÍO2) vezetünk be folytonosan. Az oxidrészecskéket oly gázáram segítségével tartjuk szuszpendált állapotban, amely a beren­dezés következő, krakkoló zónájából kilépő gázt és levegőt tartalmaz; a gázok csaknem teljes el­égetése révén a titándioxid-port 1600 C° körüli vagy még azt is meghaladó hőmérsékletre hevít­jük. Az ily módon túlhevített titándioxid-részeeské­ket azután a berendezés krakkoló zónájába vezet­jük be, ahol azokat az alábbi összetételű szén­hidrogénelegy gázáramával tartjuk lebegtetett állapotban: metán etán propán bután 92,6 súly% 6,5 súly% 0,7 súlyo/o 0,2 súly% Ezeket a szénhidrogéneket esetleg többé-kevésbé hígíthatjuk valamely közömbös gázzal, előnyösen hidrogénnel, amelyhez adott esetben csekély mennyiségű vízgőzt is adhatunk. Ezek a szén­hidrogének azután az oxidrészecskékkel közvet­lenül érintkezve, 1200 C° feletti hőmérsékleten krakkolódnak és alaposan bevonják redukáló szénnel a fémoxid-részecskéit. A titándioxiddal ily módon érintkezésbe hozott szén mennyisége legalábbis egyenlő vagy nagyobb, mint az az ösz­szes mennyiség, amely egyrészt a fémoxid fémes állapotba való redukciójához szükséges, másrészt pedig amely elégés folytán az alább leírt módon elvész a halogénező zónában. A lényegében titándioxidból és redukáló szén­ből álló részecskéket ezután 1000 és 1200 C° kö­zötti hőmérsékleten a halogénező zónába vezetjük be, ahol azok a klórt és oxigént tartalmazó gáz­árammal kerülnek érintkezésbe; a szilárd részecs­kéket lebegésben tartó gázáram oxigéntartalma a klór 20 térfogatszázalékának megfelelő mennyi­ségnél kisebb. A halogénező zónából távozó gázelegyből frak­cionált kondenzáció útján, 170 C°-nál is alacso­nyabb, előnyösen 110 és 150 C° közötti hőmér­sékleten nyerjük ki a gyakorlatilag tiszta titán­tetrakloridot. Szabadalmi igénypontok: 1. A 148 875 lajstromszámú törzsszabadalom 1. igénypontja szerinti eljárás továbbfejlesztése, ame­lyet az alábbi műveletek jellemeznek: közönséges körülmények között gáz alakú szén­hidrogéneket krakkóiunk olyan fémoxid-részecs­kékkel való érintkeztetés útján, amely részecskék olvadáspontja 1600 C°-nál magasabb és amelyeket előzőleg 900 C° feletti, előnyösen 1100—1200 C° és 1300—1400 C° közötti hőmérsékletre hevítet­tünk; valamely gáz alakú halogént, éspedig klórt, brómot vagy jódot 1400 C° alatti, előnyösen 1200 C° alatti hőmérsékleten érintkezésbe hozunk a lé­nyegében fémoxidot és a krakkolás útján kapott szenet tartalmazó részecskékkel; a krakkolás folyamán felszabadult hidrogén­tartalmú gázt oxigéntartalmú gázzal elegyítve, a kezelendő fémoxid-részecskékkel érintkezésben elégetjük. 2. Az 1. igénypont szerinti eljárás kiviteli módja, amelyre jellemző, hogy az égési, krakkolási és halogénezési reakció-szakaszt elkülönítve folytat­juk le, egymást követően, a „mozgó-ágyas" eljárás­mód alkalmazásával. 3. Az 1. igénypont szerinti eljárás kiviteli módja, amelyre jellemző, hogy az égési, krakkolási és halogénezési reakció-szakaszt elkülönítve, egymást követően, a „fluid-ágyas" vagy „fluidizálási" el­járásmód szerint folytatjuk le. 4. Az 1. igénypont szerinti eljárás kiviteli módja, amelyre jellemző, hogy a halogénezési reakció­szakaszba oxigént vezetünk be, mimellett az így reakcióba hozott oxigén mennyisége nem haladja meg a halogén 20 térfogatszázalékának megfelelő mennyiséget. 2 rajz A kiadásért felel: a Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó igazgatója 6291)4. Terv Nyomda, Budapest V., Balassi Bálint utca 21-23.

Next

/
Oldalképek
Tartalom