149242. lajstromszámú szabadalom • Eljárás fokozott színezékfelvevőképességű poliolefin rostok előállítására
Megjelent: 1962. április; 30. MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG SZABADALMI LEÍRÁS ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL 149.242. SZÄM 29. b. OSZTÁLY — MO—425. ALAPSZÁM Eljárás fokozott színezékfelvevőképességű poliolefin rostok előállítására Montecatini Societa Generale per l'Industria Mineraria e Chimica cég, Milano, Olaszország Feltalálók: Riboni Ubaldo, Milano és Bartolucci Luigi, Milano (Olaszország) A bejelentés napja: 1960. április 7. Olaszországi elsőbbsége: 1959. április 9. A találmány eljárás olyan rostok előállítására, melyek lényegileg poliolefinbázisúak és különösen e rostok szlnezékfelvevő képességének javítására. A sztereoispeeifi'kuB, katalizátorokkal, kisnyomású polimerizálással előállított olefin polimerekből készült szálak számos előnyös tulajdonsággal rendelkeznek, azonban hátrányuk, hogy rosszul színezhetők. A találmány eljárás olyan poliolef inrostok előállítására, amelyek savas vagy bázikus színezékkel könnyen színezhetők. Meglepő módon azt találtuk, hogy a monoolefin szénhidrogénpolimerbázisú más anyagokat tartalmazó vagy nem tartalmazó rostok színezékfelvevő képessége jelentősen növekszik, ha a rostokat foszgénnel előkezeljük. A találmány szerinti foszgén-kezelés a kizárólag olefin polimerből álló roston közvetlenül eszközölhető éspedig gázhalmazállapotú közegben, folyadékban szuszpendálva vagy akár folyékony foszgénben is; a folyadék lehet szerves, pl. ciklohexán, vagy szervetlen, pl. kénsav. A foszgénezés foganatosítási körülményei között az alkalmazott folyadék a vágottszál-, szál- vagy szövedékalakban kezelt polimer rostot nem oldja. A foszgénes kezelés a rostok technológiai tulajdonságait nem változtatja meg, azonban szerkezetbe]! változást idéz bennük elő, aminek eredményeképpen infravörös spektrumuknak bizonyos változása következik be. Az így kezelt rostok bázikus és mikroszetil-színezékekkel igen jól színezhetők. Azt találtuk továbbá, hogy különösen jó színezési eredményeket kapunk, ha a foszgénnel kezelt rostokat színezés előtt vízzel vagy szerves vagy szervetlen savak vagy bázisok vizes oldataival kezeljük. Ezen túlmenően a pusztán poliolefkiekből álló, foszgénnel kezelt rostok aminező kezelés alá vethetők, abból a célból, hogy savas színezékek iránti affinitásukat tovább növeljük. Azt találtuk továbbá, hogy a foszgénes kezelés igen enyhe szelekció feltételek mellett kivitelezhető, ha a rostok kiindulási polimerjeibe hidroperoxid-csoportokat viszünk be, pl. oly módon, hogy a rostokat szárítószekrényben 70—80 C°-on kezeljük. A találmány egy másik foganatosítási módja szerint a poliolefint kisajtolás előtt valamely polihidroxil-vegyülettel vagy pedig olyan vegyülettel elegyítjük, amely a kisajtolás során polihidroxil-vegyületté alakul; az elegyet kisajtoljuk és a rostokat ezt követően foszgénnel kezeljük. Ha a rostokat ezután még aminekkel is kezeljük, azok savas színezékekkel különösen jól színezhetőkké válnak. A találmány szerint alkalmazandó polihidroxilvegyületeknek a következő tulajdonságokkal kell rendelkezniök: diszpergálhatóság olvadt poliolefiriben. Megfelelően magas, mindenesetre a poliolefinnél nem sokkal magasabb és a kisajtolási hőmérsékletnél magasabb olvadáspont. Termikus stabilitás a kisajtolás hőmérsékletén. Alacsony gőznyomás a kisajtolás hőmérsékletén. A polihidroxil-vegyületek a foszgénnel a következő egyenlet szerint reagálnak: R__OH + COC12 -* ROCOC1 + HC1 Az így keletkező vegyületek azután víz jelenlétében vagy távollétében valamely amimnél reakcióba lépnek. Az aminezést olyan vegyületekkel végezhetjük, amelyek amin- vagy imin-csoportokat tartalmaznak és pedig a különösen a következőkkel: etiléndiamin, ttpiimetiléndiaimin, diietliléntiriiaimin, itetraeti-
