149231. lajstromszámú szabadalom • Sínleerősítési rendszer vasbeton aljakhoz, valamint ehhez való csavarhorgonyzó betét

2 149.231 a vasbeton aljban kialakított fészkekből a felépítmény megbolygatása nélkül kiemelhetők. A rendszer hátránya, hogy a fabetétekhez ugyancsak kiváló minőségű fát igényel és élettartama ennek megfelelően legföljebb tizenöt év. A bitumen alkalmazásával való szigetelés is a szigetelési érték ingadozása miatt számos esetben nem bizonyult megbízhatónak. A találmány célja fenti nehézségek kiküszöbölése, nevezetesen oly sínleerősítési rendszer létesítése, amelynél a vasbetonaljhoz fát egyáltalán nem kell alkalmazni, vas helyett pedig műanyag alkalmazható ugyanakkor a szigetelés megbízható és a szerelés elvégezhető a felépítmény megbolygatása nélkül. A találmány alapja az a felismerés, hogy a műanyagtechnika fejlődésével és nagy teherbírású műanyagok alkalmazásával a lehorgonyzás és a szigetelés problémája egyidejűleg megoldható. Lehorgonyzás végett a vasbeton aljakba különleges kiképzésű csavarlehorgonyzó betéteket betonozunk be, amelyek a sínleszorító csavarok fejével kapcsolódva biztosítják a megfelelő rögzítést, oldott állapotukban azonban kiemelhetők, anélkül, hogy a felépítményt meg kellene bolygatni. Ahol szigetelésre is szükség van, a lehorgonyzó betét és az önmagában ismert módon alkalmazott szorító lemez műanyagból készülhet. De műanyagból készült hüvellyel és betéttel a közönséges acélszorító lemez is elkülöníthető a vasbetonaljtól A szigetelés mindkét esetben biztosítva van. Fentiek értelmében a találmány legáltalánosabb fogalmazásban vasbeton aljakhoz való oly sínleerősítési rendszer, amelynél önmagában ismert módon a vasbeton alj süllyesztett fészkén rugalmas alátétlemez [közvetítésével nyugvó síit szorító lemezek, ezeket pedig a vasbeton aljban a süllyesztett fészek egy-egy oldalán kialakított üregekbe helyezett kalapácsfejű csavarok rögzítik, amelynél azonban a csavarok meghúzott állapotában fejük a találmány értelmében az üregekbe betonozott csavarhorgonyzó betéteknek a fejeket bármilyen irányú elfordulással szemben biztosító fészkébe fog. Mint látni fogjuk, a találmány szerinti betétek alkalmazása a sínleerősítés fenti nehézségeit viszonylag egyszerű eszközökkel teljesen kiküszöböli. Amikor ugyanis a szorító csavarok meg vannak húzva, fejük a betét fészkébe illeszkedik, tehát sem fölfelé, sem a vízszintes síkban semmilyen elmozdulást nem végezhet. Ha viszont a szorító csavarokat oldjuk, a csavarfejek és a fészkek kapcsolódása megszűnik, mert a csavarok feje mélyebben nyúl a betétbe és így könynyen olyan helyzetbe forgatható, amelyben a betét nyílásán és a vasbeton alj üregén át kiemelhető. Ez egyben azt jelenti, hogy a sínleerősítés, illetőleg a csavarok a felépítmény megbolygatása nélkül cserélhetők. A sín szigetelését műanyag alkalmazásával biztosítjuk. A találmányt részletesebben a rajz alapján ismertetjük, amely a találmány szerinti sínleerősítési rendszer két példakénti kiviteli alakját ábrázolja. Az 1. ábra keresztmetszet, amikor is a metszetnek a középvonaltól kétoldalt eső részei a találmány szerinti sínleerősítési rendszer más-más megoldását tüntetik föl. A 2., illetőleg 3. ábra az 1. ábra egy-egy részletének fölülnézete. A rajzon azonos hivatkozási számok hasonló részleteket jelölnek. Amint a rajzon látható, 4 sín rugalmas 3 alátétlemez közbeiktatásával 1 vasbeton alj süllyesztett 2 fészkén nyugszik. A sín középvonalától kétoldalt egy-egy 5 üreg van kialakítva, amelynek keresztmetszete kalapácsfejű 6 csavar fejének kontúrjával egyezik. Az 1 vasbeton aljba, nevezetesen az 5 üregekbe a találmány értelmében egy-egy csavarhorgonyzó 7 betét van iktatva. E betétek közül az 1. ábráin baloldali 7 Ibetét felülnézete a; 2. ábrán, az 1. ábrán jobboldali 7 'betét felülnézete pedig a 3. ábrán látható. Az 1. és 2. ábra szerinti csavarhorgonyzó 7 betét lényegében homloklapokkal és oldalfallal határolt dobozszerű test, amelynek egyik, nevezetesen az 1. ábrán fölső homloklapja a kalapácsfejű 6 csavar fejét a csavar hosszirányú középvonalának irányában, vagyis tengelyirányban, valamint erre merőleges síkban, vagyis harántirányban megtámasztó fészekként van kialakítva. A tengelyirányú támasztást a fészek 7a feneke, a harántirányú megtámasztást pedig két-két tengelyirányban hosszabb 7b és tengelyirányban rövidebb 7c oldalfal vagy ütközőfelület biztosítja. Utóbbiak páronként egymással átlósan szemben vannak elhelyezve, amint ez a 2. ábrából látható. E páronként átlós elrendezés következtében a 6 csavar a 7 betétben 90° alatt elforgatható, amikor is a 7b oldalfalnak ütközve a kalapácsfej a további azonos irányú elfordulásban gátolva van. Az 1. ábra szerinti helyzetben a kalapácsfej már a 7b, 7c oldalfalak közötti rétiben helyezikeditk el és így az előbbivel ellentétes irányban sem fordítható el, vagyis bármilyen irányú elfordulással szemben biztosítva van. A 7 betét hengeres külső palástjának tengelyirányú 7d mélyedései megakadályozzák az 1 vasbeton aljban való elfordulást, az 1. ábrán fölső homloklapjában pedig a kalapácsfejű 6 csavar kalapácsfejének kontúrjához illeszkedő 11 nyílás, alsó homloklapjában pedig 7e nyílás van, amelyen át a 11 nyíláson esetleg behatoló csapadék a 7 betétből eltávozhatik. A 6 csavar menetes fölső része 8 anyával kapcsolódik. Ez alatt rugalmas 9 alátétlemez, például grover-gyűrű van, amely szorító 12 lemez közvetítésével a 4 sín talpára, illetőleg az 1 vasbeton aljra támaszkodik. A rugalmas 9 alátét és a szorító 12 lemez közé 16 alátétlemez van iktatva, amelynek rendeltetése a szorító 12 lemez kímélése. Az ábrázolt példakénti kiviteli alak esetén egyébként a szorító 12 lemez műanyagból van, a 4 sín és a 6 csavar között tehát külön villamos szigetelésről nem kell gondoskodni. Az 5 üreg az 1 vasbeton aljba betonozott 7 betét alatt 17 üregben folytatódik, amelyen át az esetleg behatoló csapadék az 1 vasbeton aljat elhagyhatja. A találmány szerinti sínleerősítési rendszer 1. és 2. ábra szerinti példakénti kiviteli alakjának használati módja a következő: Azon a helyen, ahol az 5 üreg átmegy a 17 üregbe, az 1 v."::!boton aljba 'már készítése sarán Ibebe-