149217. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és készülék magnetostrikciós jelleggörbék felvételére
Megjelent: 1962. március 31. MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG SZABADALMI LEÍRÁS ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL 149.217. SZÁM 21. a2 . 1—14 21. g. 1—16. OSZTÁLY — FU—203. ALAPSZÁM Eljárás és készülék magnetosírikciós jelleggörbék felvételére VEB Funkwerk Dresden, Dresden NDK Feltaláló: Kaule Walter oki. mérnök, Dresden A bejelentés napja: 1960. október 8. NDK-beli elsőbbsége: 1960. július 25. A találmány eljárás és készülék ferromágneses anyagok magnetostrikciós jelleggörbéinek felvételére, főként a mágneses és technológiai tulajdonságok, továbbá a metallurgiai összetételek vizsgálatára, amely eljárásnál az anyagban mágnesező impulzusokkal hanghullámokat keltünk. A anagnetostrikciós görbék statikus fölvételére már ismert egy olyan eljárás, amelynél a szabályozható mágneses mezőbe helyezett anyagdarab hosszváltozásait mérik, elektromosan vagy mechanikusan följegyzik és a pontonkénti mérések alap-' ján állítják össze a görbét. Ennél az eljárásnál az anyagdarabot egyik végén mereven be kell fogni, minek következtében a hosszváltozások csak a befogás egyik oldalán fejtik ki hatásukat. Ennek az eljárásnak az a hátránya, hogy a mérés körülményes és hosszadalmas előkészületet igényel, és hogy maga a mérés is hosszú időt vesz igénybe. Ennél az eljárásnál a magnetostrikciós hatás kevésbé érvényesül, mint a hőmérséklet befolyása által létrehozott hosszváltozás, úgy, hogy a mérést állandó környezethőniénséklet fenntartása mellett kell végrehajtani. Azonkívül a térerősság minden változása után várni kell, míg a vizsgált darabban a leniáginesezés következtében létrejött hőméreékletemelkedés ki nem egyenlítődik. A hosszmérőeszközök viszonylag nagy beruházási ára és mechanikus érzékenysége következtében ez az eljárás csak laboratóriumi mérésekre korlátozódik. A magínetostrikciós anyagoknak hangimpulzusok létrehozásával való roncsolásmeintes vizsgálatára már javasoltak olyan eljárást, amelynél a vizsgálni kívánt anyag mágnesező impulzusok hatásának van kitéve. Ezekkel a mágnesező impulzusokkal az anyagban mechanikus lengéseket hoznak létre, amelyek az anyagban hangsebességgel haladnak tovább, és az anyag külső felületéről és hibás helyeiről visszaverődnek. A visszavert impulzusok az ismert reciprok magnetostrikciós hatás segítségével indukciós úton vannak levéve és megfelelően kiértékelve. Ez az eljárás az anyagban keltett hanghullámok haladási idejének kiértékelésével egyszerű módon teszi lehetővé a hibás helyek meghatározását, azonban az anyagtulajdonságokra való visszakövetkeztetésre nincs lehetőség. A találmány célja a roncsolásmentes anyagvizsgálatokhoz ismert eljárások hangkeltés és hanglevétel elvének kihasználásával a magnetostrikciós jelleggörbék felvételére olyan eljárás létesítése, amelynél az ismert eljárások hátrányai ki vannak küszöbölve. A találmány szerint e . feladatot azzal oldjuk meg, hogy az anyagot különböző alapmágnesezés mellett a magnetostrikciós görbe tartományában mágnesező impulzusoknak tesszük ki, és a magnetostrikciós hatás által az anyagban létrejövő hanghullámokat indukciós úton úgy vesszük le, hogy a különböző alapmágnesezéssel levett hanghullámenergiával a magnetostrikciós görbék differenciált értékeit ábrázoljuk. Az anyagban keltett hangenergia a mindenkori mágneses mezőerősségnél levő magnetostrikciós állandóktól függ. Mivel a hanghullámok a permeabilitás hullámszerű változását okozzák, tehát a mechanikus hanghullámot egy /x-hullám kíséri, ezt a komponenst induktív úton lehet venni, és ez adja a magnetostrikciós görbék differenciált értékét. A találmány szerinti eljárás pl. olyan készülékkel foganatosítható, amelynél az alapmágnesezés
