149204. lajstromszámú szabadalom • Eljárás, feszített rácsok, különösen elektroncsövek keretrácsai huzalainak rögzítésére

2 149.204 meket, amelyek karboniloikat tudnak képezni, cél­szerű karbonil alakjában alkalmiazni és e karbonilt bontani a megfelelő fémre és gáznemű termékre. Így alkalmazhatunk karbonil vegyületeket, külö­nösen a króm-csoport esetében éspedig az ide tar­tozó fémek hexakariooniljait, különösen pl. W(CO)6. Megfelelő óvintézkedések mellett (mérgezésre va­ló tekintettel) alkalmazhatók ezen felül a vas, a nikikel és a kobalt karboniljai, ill. katdboniiBridridjei, vagy karbonilaminjai is. Ott ahol a nemesfém bevonatok egyébként is előnyösek sikerrel alkal­mazhatjuk pl. ia platinacsoport féméinek, tehát magának a platinának, vagy ruténiumnak, réni­umnak, ródiumnak, iridiumnak és palládiumnak karboniljait, ill. karbonil származékait, de poruk­ból, vagy porlasztott oldatukból a legtöbb, ártal­matlan melléktermékkel boimló nemes fémvegyü­let is alkalmas megfelelő körülmények között a menetek rögzítésére. Megfigyeléseink szerint a kötés erőssége egyes esetekben javítható oly módon, ha több fémet vá­lasztunk le együttesen. , A feszített rácsok keretének anyaga általában molibdén, a tekercselőhuzal többnyire wolfram. A rögzítést célzó hegesztés olyan alacsony hőmér­sékleten végezhető, hogy e fémek ezen hőmérsék­leten még levegőn sem oxidálódnak számottevő­en. Ennek ellenére a tapadás megjavítására cél­szerű védőgáz atmoszférát alkalmazni, vagy leg­alább is a hegesztő gázhoz (fémvegyület) hígító­anyagul az adott körülmények között semleges gázt adagolni. Ilyenek lehetnek a nitrogén, hidro­gén, szénmonoxid, széndioxid, nemesgázok, külö­nösen az argon, vagy mindezek valamilyen elegye. Ezek a semleges gázok azután mint fúvató anya­gok, magukat a hegesztővegyületeket is védik. Persze felesleges ilyen védőgáz használata akkor, ha a rácskeret és a tekercselő huzal nemesfémmel van bevonva, tehát pl. aranyozva van és a hegesz­tést nemes fémvegyülettel végezzük. Ezzel kap­csolatban 'megjegyezzük, hogy olyan rácsokon, ahol a kei-etet és/vagy a tekercselő huzalt a cső bizo­nyos elektromos adatainak biztosítása céljából amúgy is nenies-fémmel kell bevonni, célszerű le­het a szükséges nemesfém bevonatot a menetek rögzítésével egyidejűleg elvégezni. A nemesfém (pl. arany) — mint említettük — pl. annak víz­oldható sói vizesoldatának a kívánt meleg helyre való fúvásával vihető fel, amikor is a víz elpáro­log, a nemesfétmsó pedig fém bomlásterméket szolgáltat. A követendő eljárás tehát minden eset­ben az, hogy a megfelelő hőmérsékletre melegí­tett rácsra, vagy rácselemre, ráfúvatjuk a rögzítő­fém valamilyen könnyen bomló vegyületét, amely mindjárt a rögzítés kívánt helyén bomlik fémmé, vagy valamilyen gázzá és végzi el — mintegy he­gesztő kötést alkotva — a szükséges rögzítést. Találmányunk tárgykörébe tartozik az a beren­dezés is, amellyel a szóbanforgó kötést létre tud­juk hozni. A kötés létrehozásához szükséges eszkö­zöket oélszerűen magára a tekercselő gépre sze­reljük fel. Ilyen eszköz elsősoriban egy fúvóka, amellyel a kívánt gázt, ill. gőzt a szükséges hely­re tudjuk fújni. Természetesen használhatunk egy fúvóka sorozatot, vagy más hasonló eszközt is, amellyel egyidejűleg aránylag nagy felületet, te­hát egy egész bordát, vagy bordasort tudunk így gőzzel befújni. A másik szükséges eszköz egy maszk, amellyel arról gondoskodunk, hogy az el­bontani kívánt gőz csak a kívánt helyre, tehát pl. a rácsfoordákra és azokon felfekvő huzalrészekre jusson, máshová ne. Gondoskodnunk kell továbbá a rács számára elektromos (kontaktusokról. A fentiek szerint az eljárásit célszerűen oly mó­don is végrehajthatjuk, hogy egy .rácssorozatot megtekercselünk és az egyes rácsegyedek leválasz­tása előtt előbb az egyik bordát fújjuk be vala­milyen hegesztő vegyület gőzével, mialatt a bor­dát elektromos áram segítségével felfutjuk, majd ezt követően a másik borda látható el ugyan így megfelelő hegesztésekkel. Az egyes rácsok dara­bolása csak ezután kezdődik. Bár a fentiekben a találmányt elsősorban keret­rács gyártással kapcsolatban ismertettük, világos, hogy az sem ezekre, sem a megadott kiviteli pél­dákra korlátozva nincs. Szabadalmi igénypontok: 1. Eljárás fémből való feszített rácsok, különö­sen keretrácsok huzalainak és/vagy huzal végeinek rögzítéseié fémvegyületek segítségével, azzal jel­lemezve, hogy a kiválasztott ún. rögzítő fém(ek) valamilyen könnyen bomló vegyületedéit) a rács­tekercselő gép által még feszített állapotban tar­tott 50—400 C°-ra felmelegített rács, ill. rácselem legalábbis azon helyére, ahol a rögzítést el kíván­juk végezni ráfúvatjuk és e vegyületnek) bomlása során keletkező fém(ek) segítségével a végleges rögzítést, elvégezzük, mimellett e fémet, vagy fé­meket úgy választjuk meg, hogy a kötés helyén hőhatásra keletkező, a rácsot képező fémekből és e rögzítőfémből való ötvözet, ill. ötvözetek olva­dáspontja magasabb legyen, mint amilyen hőmér­sékletre e rács további üzemszerű feldolgozása és alkalmazása során kerül. 2. Az 1. igénypont szerinti eljárás foganatosítási módja, azzal jellemezve, hogy a rögzítő fémet, ill. annak vegyületét az alábbi csoportok legalább egyikéből választjuk meg: a) Réz, ezüst, azok alacsony szénatom számú zsírsavas sói célszerűen formiátjai, vagy acetátjai alakjában. b) Wolfram., molibdén, ikiróm, vas, Ikóíbalt, nik­kel, ruténium, rénium, ródium,,.Iridium, palládium, célszerűen azok karboniljai, vagy karbonil, szár­mazékai (karboinilhydrid, karbonilamin), formájá­ban. c) Nemesfémek (pl. arany) azok vízben oldható sói formájában. 3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti eljárás foga­natosítási módja, azzal jellemezve, hogy a rács­huzalokon és/vagy kereteken szükséges, a rögzítő fémmel azonos anyagú nemesfém bevonatot a rögzítő fém felvitelével egyidejűleg állítjuk elő. 4. Az 1—3. igénypontok bármelyike szerinti el­járás foganatosítási módja, azzal jellemezve, hogy a hegesztendő részt a kereten átbocsátott árammal hevítjük. 5. A rácstekercselőgép az 1—4. igénypontok bár­melyike szerinti eljárás foganatosítására, jellemez-

Next

/
Oldalképek
Tartalom