149196. lajstromszámú szabadalom • Eljárás nedves eljárású cementgyárak forgókemence szállóporának a technológiai folyamatban való visszavezetésére

Megjelent: 1962. március 31. MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG SZABADALMI LEÍRÁS ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL 149.196. SZÁM 80. b. 3. OSZTÁLY - BE—712. ALAPSZÁM Eljárás nedves eljárású cementgyárak forgókemence szállóporának a technológiai folyamatba való visszavezetésére Feltaláló: Berde László vegyészmérnök, Tatabánya A bejelentés napja: 1960. szeptember 14. A cementklinker égető forgókemencékből jelentős mennyiségű (a termelésre vonatkoztatva 10% körüli) port hordanak ki az eltávozó kemencegázok. Ebben a porban képviselve van a nyersanyag (mészikő és agyag), a klinkerré alakulás különböző fázisainak megfelelően átalakult anyag és a tüzelőanyag haimutartalina. Gazdaságossági és egészségügyi szempontból szükségszerű ennek a pornak a leválasztása. Angliában már hivatalosan előírták azt a maximális porkoncentrációt, amellyel a gyárikémények beledolgozhatnak a környezetbe. Ez a tendencia másutt is egyre erősödik. A szükséges portalanító, berendezések ismertek. Ennek ellenére a portalanítás a forgókemeneéknél nem áll a modern technikának megfelelő színvonalon, mivel a tökéletes leválasztás olyan tömegű port eredményez, hogy annak értékesítése, újrafelhasználása klinkergyártásra ma még nincs kielégítően megoldva, különösen nedves eljárással dolgozó gyárak esetében. Isimért jelenség ugyanis, hogy ha a leválasztott port beadagolják a vízből és őrölt nyersanyagokból álló iszapba abból a célból, hogy a legkézenfekvőbb módon juttassák vissza a klink érgyártás technológiai folyamatába, az iszap betsűrűsödik, helyesebben folyékonysága azonos víztartalom mellett is csökken, ülepedési hajlama nő olyannyira, hogy csak jelentősen magasabb víztartalommal lesz esetleg alkalmas a vele elvégzendő technológiai műveletekre (szállítás, keverés, tárolás). A nagyobb vízadagolás viszont növeli az égetés hősziükségletét és csökkenti a kemencekapaci-. tást. A vízszükséglet csökkentésére alkalmaztak felületileg aktív vegyi anyagokat, ezek azonban drágák, beszerzésük állandó teher a vállalatoknál, de nem is mindenütt juthatnak hozzájuk a cementgyárak. Az a szabadalom, amely szerint a port a tüzelőanyaggal együtt befújják a forgókemeneébe, csak magas fűtőértékű tüzelőanyagoknál jöhet egyáltalán szóba, nagyobb hamutartalmú szeneknél nem alkalmazható. Azok a megoldások, amelyek a port szintén az iszap megkerülésével igyekeznek a kemencébe juttatni (az iszap mellett a kemence beömlésnél, vagy egy bizonyos távolságra a kemence beömlési végétől a kemencetesten keresztül komplikált mechanikus: megoldásokkal) nem biztosítják azt az egyenletességet az égetendő anyagot illetően, amelyet a forgókemencékben végbemenő technológiai folyamatok automatikus szabályozása megkíván. Az automatikus szabályozás pedig éppen a soron levő műszaki fejlesztési feladat, amely pontosan az iszapba való bekeverést kívánná meg. Végül az az elgondolás, hogy több nedves eljárású forgókemence porát egyesítetten egy külön erre a célra létesített száraz eljárású forgókemencében vagy aknakemencében dolgozzák fel cementklinkerré, a jelentős beruházáson kívül még azt a gondot is magával hozza, hogy teljesen külön kell gondoskodni a por összettéelének megfelelő korrigálásáról, hogy abból megfelelő cementklinker legyen. A találmány lehetővé teszi, hogy a por a legkézenfekvőbb és legkívánatosabb módon, az iszapba bekeverve jusson vissza a technológiai folyamatba anélkül, hogy az iszap víztartalmát a szokásosnál magasabb értékre kelljen emelni, anélkül, hogy a víz csökkentésére felületileg aktív vegyi anyagokat kelljen alkalmazni, valamint anélkül, hogy az iszap szokásos tulajdonságai megváltozzanak. A találmány azon a hipotézisen alapul, hogy a por kedvezőtlen hatásait az iszapra a benne levő égetett mészből (CaO) és mészszilikátok-, aluminátok- és ferritekből az iszapba való keverésikor víz hatására keletkező mészhidroxid [Ca(OH)?,] okozza, oly módon, hogy koagulációt idéz elő. Ha