149188. lajstromszámú szabadalom • Önbeálló hajtómű

Megjelent: 1962. március 31. MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG #*% SZABADALMI LEÍRÁS ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL 149.188. SZÁM 47. h. 6-8. OSZTÁLY — ME—410. ALAPSZÁM önbeálló hajtómű Feltaláló: Melles Gyula oki. gépészmérnök, Budapest A bejelentés napja: 1960. március 26. Ismeretesek azok a nehézségek, melyek oly közlőműveknél állanak elő, ahol hajtó és hajtott részek egymáshoz képest relatív elmozdulásra kényszerülnek és ahol ezeket a dinamikus lökésektől tehermentesítem kell. Járműveknél, különösen vasúti mozdonyoknál, pl. villamos- vagy Diesel^mozdonyoknál, rendszerint jelentékeny teljesítményeket és ezeknek megfelelő nyomatékokat kell átvinni olyan körülmények között, amidőn a hajtott kerékpár a vasúti sínen halad, míg a hajtó berendezés a kerekekhez képest rugózott kocsiszekrényen van elhelyezve, ez elrendezés pedig bonyolult szerkezetekre vezet.- Az eddig ismert hajtóművek használatánál, pl. tramway hajtás, hajtórudas hajtás, keretes megoldás stb. alkalmazásánál a nagy sebességeknél igen kedvezőtlen körülmények állanak elő, a nagy ostorozó erők miatt a hajtórudas szerkezeteket túl kell méretezni a kifáradás veszélyének elkerülésére, "a kiegyensúlyozás körülményes, a gyártás költségei nagyok. További hátrányokat jelent úgy a hajtórudas, mint a tramway-hajitásoknál, a rugózatlan, tömeg — mely hajtórudas hajtás esetén az egész hajtóművet jelenti, tramway-hajtásnál pedig a motorsúly felét —, mert e tömeg a pályát gyorsan megrongálja, a jármű mozgása nyugtalanító rázásokra vezet, hiszen a rugózatlan tömeg a rugózotthoz képest igen jelentékeny és így a kocsiszekrény egész berendezése rázkódtatásoknak van kitéve. A találmány kiküszöböli e hátrányokat és lehetővé teszi, hogy a rugózott kocsiszekrényen levő hajtó berendezés és a síneken futó hajtott berendezés egymáshoz viszonyított relatív helyzete a rugózás mértékének megfelelően megváltozzék anélkül, hogy a szerkezetben bármilyen járulékos erőhatások keletkezzenek a rugózás következtében. A hajtó és hajtott tengely között a kapcsolat állandó, s így a nyomatékátadás a két tengely között szögsebességváltozás nélkül következik be, függetlenül a két tengely egymáshoz viszonyított térbeli helyzetétől. A találmány oly önbeálló hajtómű, melynek a hajtó tengelyére felékéit hajtókereke és ezzel kapcsolódó oly hajtott kereke van, melynek kerékagyát, illetve üreges csapjait kívülről támasztó csapágyai ugyanahhoz a tartóhoz vagy tartórendszerhez vannak erősítve, mint a hajtótengely csapágyai és e hajtott kerék üreges agyán, illetve csapjain általa kényszewnozgáS'úan forgatott, külön csapágyazott oly hajtott tengely halad át, mely a hajtott kerékhez képest, annak szimmetriasíkjában kitérhet, tehát a hajtott kerékre annak középpontjában merőleges szimmetriatengelyhez képest elmozdulhat vagy kitérhet, minthogy a közöttük levő kapcsolat olyan, mely szerint a hajtott tengelyre mereven erősített, egymáshoz 180° alatt álló csapok — előnyösen a hajtott tengelyre ráhúzott agyba erősített és a hajtott kerék síkjában fekvő csapok — oly ugyancsak a hajtott kerék szirnimetriasíkjában levő gyűrű koszorújának furatain haladnak elmozdítbatóan át, mely gyűrű az előbbi csapok irányára merőleges, axiálisan eltolható, egymáshoz képest ugyancsak 180° alatt álló csapjaival a hajtott kerék koszorúrészébe illeszkedik. A találmány szerinti önbeálló hajtómű egyik kiviteli alakja járműveknél, különösen vasúti járműveknél való alkalmazásra olyan, hogy a hajtó kereket hordozó tengely csapágyai, valamint a hjtott kerék agyát, illetve üreges csapjait tartó csapágyak a kocsiszekrény alvázára vannak mereven erősítve, míg a kocsiszekrény az alvázára erősített rugórendszer közbeiktatásával a futókerekeket is hordozó hajtott tengelyre külön csapágyak úján nehezedik. A találmányt közelebbről a rajz ábrái alapján is magyarázzuk, melyek annak példaképpeni kiviteli alakját szemléltetik. Az 1. ábra az önbeálló hajtómű vázlatos elrendezési rajza, vasúti kocsiszekrényen,