149187. lajstromszámú szabadalom • Fokozott képlékenységű wolframdrót
Megjelent: 1962. március 31. MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG *"<5> SZABADALMI LEÍRÁS ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL 149.187. SZÁM 40. a 18—51. OSZTÁLY — EE—761. ALAPSZÁM SZOLGALATI TALÁLMÁNY Fokozott képlékenységű wolframdrót Egyesült Izzólámpa és Villamossági Rt., Budapest Feltalálók: Dr. Millner Tivadar vegyészmérnök (A Híradástechnikai Ipari Kutató Intézet Bródy Imre laboratóriumának munkatársa) és dr. Neugebauer Jenő vegyészmérnök (Egyesült Izzó), budapesti lakosok A bejelentés napja: 1960. április 29. Ismeretes, hogy az izzólámpaipar követelményeinek megfelelő wolframhuzalok túlnyomórészt olyan adalékanyagok együttes alkalmazásával készülnek, amelyek K, Si és Al tartalmúak. Az adaléktartalmú wolframsavak hidrogénes redukcióján alapuló mai porkohászati wolframtechnológiában e három adalékanyag együttes alkalmazása jellegzetes és hasznos magashőmérsékleti tulajdonságokat, így pl. magas rekriszitallizációs hőfokot (22100—2400 C°), valamint magas hőfokon jelentős alaktartást vált ki és rekrisztallizáció után szobahőfokon is jelentős mechanikai szilárdságot biztosít az ilyen wolframdrótokból készített izzótesteknek. Az is ismeretes, hogy ezen hármas adalékanyag kombináció alkalmazása általában nehezebbé teszi a wolframfém szokásos megmunkálását, azaz pl. a magashőfokú kovácsolást és dróthúzást. Az ilyen, a továbbiakban KSiAl-osnak nevezett wolframdrótok megmunkálási keményedése szobahőfokon is és magasabb hőfokon is, így pl. a megmunkálás vagy felhasználás szokásos hőfoktartományaiban is, nagyobb mértékű, mint pl. a minden adalékanyag nélkül készített ún. tiszta wolframdrótoké egyébként azonos körülmények között. Ezért, amint ismeretes, a húzott tiszta wolframdrótok jobban elviselik pl. szobahőmérsékleten a rekrisztallizációjuk előtt történő feldolgozást, mint a KSiAl-os wolframdrótok. Az ilyen drótokat a továbbiakban a KSiAl-os wolframdrótoknál ,,képlékeny"-ebbeknek nevezzük. Az izzótestgyártás azt a hátrányt, hogy KSiAl-os wolframdrótok megmunkálás közben és húzott állapotban kevésbé képlékenyek, mint pl. a tiszta wolframdrótok, a jó rekrisztallizációs tulajdonságok fejében elviseli. Van azonban a wilframdrótoknak néhány olyan jelentős alkalmazása, ahol a követelmények a rekrisztallizációs tulajdonságok tekintetében enyhébbek, mint az izzólámpaipariban. Ilyen terület pl. a rádiócsövek wolframdrótból készülő rácsainak gyártása. Itt viszont, ahol a wolframdrótot sem előre nem kell rekrisztallizáltatni, sem az maga önként nem rekrisztallizál készítés és használat közben, ha a rekrisztallizációs hőfoka 1600— 1700 C°-nál magasabb — a húzott drót képlékenysége terén nagyobbak a követelmények. Ezért e téren a KSiAl-os wolframdrótok nem a legmegfelelőbbek. De a minden adalékanyag nélkül készülő tiszta wolframdrótok sem használhatók, mert bár képlékenyebbek, mégis túl alacsony hőfokon (pl. 1500 C° alatt) rekrisztallizálnak és ezáltal felhasználás vagy használat közben törékennyé válnak. Fokozott képlékenységű wolframdrótok előállítására irányuló kísérleteink során azt találtuk, hogy ha az adaléktartalmú wolframsavak hidrogénes redukcióján alapuló mai porkohászati wolframtechnológiák szerint, azaz önmagában ismert módon készítünk wolframfémport majd wolframdrótot, azonban a K, Si és Al tartalmú adalékok szokásos együttese és mennyisége helyett csupán kb. 0,1—1% KCl-nak megfelelő káliumvegyülettel és 0,10—0,03% Al2 0 3 -nak megfelelő alumíniumvegyülettel készítjük el a továbbiakban KÄ1-osnak nevezett wolframdrótokat, akkor a következő sajátságokat állapíthatjuk meg a Si-jadalék nélkül, csupán K és Al-adalékkal készült, a to-
