149174. lajstromszámú szabadalom • Eljárás mágneses följegyzések alakjában tárolt jeleknek mágneses nyomról más mágneses nyomra való átvitelére
Megjelent: 1962. március 15. MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG üTSfr SZABADALMI LEÍRÁS ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL 149.174. SZÁM 20. .i 30—45. OSZTÁLY — TE—251. ALAPSZÁM Eljárás mágneses feljegyzések alakjában tárolt jeleknek mágneses nyomról más mágneses nyomra való átvitelére Société Technique pour l'Industrie Nouvelle, S. A. „STIN", Vevey (Svájc) Feltaláló: Dr. Oehler Kari mérnök, Zürich (Svájc) A bejelentés napja: I960, június 10. Svájci elsőbbsége: 1959. augusztus 7. Ismeretesek oly berendezések, amelyek lehetővé teszik katódsugárcsővel láthatóvá tett kép tárolását, amennyiben a képet létesítő feszültségimpulzusokat mágneses feljegyzésiek alakjában, például mágnesszalagokon rögzítik. A mágneses nyomnak mágneses fejjel való leolvasásával lehetővé válik a kép újbóli előállítása és, amennyiben ugyanazt az impulzussorozatot tartósan ismétlik, oly nyugvó kép előállítása, amely mindaddig megmarad, amíg a mágneses nyom megvan és ezt a mágneses nyomot leolvassák. Ez a lehetőség különösen nagy vasúti vágányhálózatok vezénylő berendezéseiben a vonatszámok jelzésével kapcsolatiban jutott jelentőségre. Lényege, hogy a vágányrendszeír képe alatt mindazon helyeken, ahol vonatok lehetnek, katódsugárcsövek vannak elrendezve, úgyhogy a vonat száma a képen ott jelenik meg, ahol a valóságban a vonat áll. ,,Vonatszám"-on a vonat üzemszerű megjelölésére használt számot értjük, amelyen a vonat a menetrendben, szerepel (például 6946, 114, 485E stfo.) és amely betűket is tartalmazhat. Mármost e számoknak szalagra való felvétele, leolvasása és láthatóvá tétele végett a számokat kódozzák és ilyen alakban mágneses nyomon rögzítik. A kódozást célszerűen úgy választják, hogy az olvasóerősítő kimeneti feszültsége a katódsugárcső ernyőjén közvetlenül a hozzátartozó képet hozza létre. Minthogy a vonatok a vágányrendszsren belül mozognak, szükségképpen adódik, hogy valamely katódsugárcsőben látható vonatszám meghatározott pillanatban a vágánykép másik helyén jelenjék meg, vagyis a katódsugárcső mágneses nyomát más mágneses nyomra kell átvinni, ahol a másik katódsugárcső mágneses fejével leolvasható. Aszerint, hogy a vonat milyen úton indul, a regisztrált mágneses feljegyzést a még szabad mágneses nyomok egyikére kell átvinnünk. Ugyanekkor a vonat által bejárt váltók állása ugyancsak mértékadó annak a helynek megválasztására, amelynek mágneses nyomára a feljegyzést át kell vinni, A váltók száma és ennek megfelelően azoknak az érintkezőknek száma, amelyek a kiválasztásra mértékadók, igen jelentős lehet. Nagy hátrány azonban, hogy a katódsugár. csövekben a képelőáliításhpz szükséges nagyfrekvenciás impulzussorozatokat számos érintkezőn kell átvezetni, annál is inkább, mert az ehhez szükséges vezetékeket árnyékolni kell Üzemzavarok lehetősége ezen intézkedés ellenére igen jelentős lenne. Alkalmazhatók még külön kapcsolószervek, amelyeket a váltó- és jelzőérintkezők kombinációjával választanak ki, például minden lehetséges átviteli úthoz egyet. Ezzel elérik ugyan, hogy az átviteli út kiválasztásához már csak egy kaposolószeirvet kell működtetni. A váltókkal összeköttetésben álló és kombinációjuk útján a kérdéses kapcsolószervet kiválasztó érintkezők száma azonban igen nagy lesz, elteikintve attól, hogy e kapcsolószervek száma maga is jelentős. Ha például a vonat három A, B vagy C helyről kiindulva három D, E vagy F helyet érhet el, illetőleg az ezzel ellentétes irányban halad, 18 kapcsolószervre van szükség. Itt a kijelölő szervek
