149145. lajstromszámú szabadalom • Eljárás kenőanyagok, mint gépzsír, kocsikenőcs, hűtő és kenő folyadékok előállítására

Megjelent: 1962. március 31. MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG •0 "*&• SZABADALMI LEÍRÁS ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL 149.145. SZÁM 23. c. OSZTÁLY — LA—468. ALAPSZÁM SZOLGÁLATI TALÁLMÁNY Eljárás kenőanyagok, mint gépzsír, kocsi kenőcs, hűtő- és kenőfolyadékok előállítására Lardoline Kőolajipari Vállalat, Budapest Feltaláló: Dr. Pogány János vegyészmérnök, Budapest A bejelentés napja: 1959. január 8. Az eddig megismert módszerek szerint a különböző kenőanyagokat, felhasználási igényeiknek megfelelően, különböző alapanyagok felhasználásával, egymástól eltérő eljárások segítségével állították elő. így más volt a kocsikenőcs és gépzsír alapanyaga és előállítási technológiája és mindezektől merőben eltérő az úgynevezett emulziós kenő- és hűtőfolyadékoké is. Kocsikenőcsöt eddig általában ún. görög gyantából készítettek. Az eljárás lényege, hogy a gyantát előzetesen pinolinmentesítették, majd ásványolajban feloldották és mészhidrát szuszpenzióval elszappanosítottak. Az így kapott terméket a kívánt töltő- és nehezítőanyagok hozzáadása, majd homogenizálása után hozták forgalomba. Egy másik eljárás szerint neutrálolajból, zsírsavakból kalciumsót állítottak elő, majd ismert módon töltötték, illetve nehezítették. Gépzsírok előállíásának eddig ismert módszere szerint növényi eredetű zsírsavakat egyenérték mennyiségű alkáliával elszappanosítottak, majd az elérni kívánt viszkozitásnak megfelelő mennyiségű ásványolajban diszpergáltak. Az ún. emulziós kenő- és hűtőfolyadékokat, a legutóbb megismert eljárások szerint nagyobb molekulasúlyú szénhidrogének részleges oxidálása útján kapott termékből állítottak elő, ezeknek Na-, K-, vagy NH4-hidroxiddal történő elszappanosításival. Az ismertetett eljárások közös hátránya, hogy alapanyagként olyan értékes állati, vagy növényi eredetű sziradékot igényelnek, amelyeket pl. élelmezési, tehát értékesebb célokra is fel lehetne használni. Amennyiben pedig valamilyen ásványolajszármazék az alapanyag, akkor is csak az értékesebb párlatok ekrülhetnek felhasználásra. Az a törekvés, hogy kenőanyagok előállítására ásványolaj származékok maradékait lehessen felhasználni, mind a mai napig nem járt sikerrel. Ennek ellenére ismerünk olyan próbálkozásokat, miszerint egyes ásványolaj származékok melléktermékeinek részleges oxidátumát valamilyen alkáliával elszappanosítottak. Ez a termék azonban korrodeáló tulajdonsága miatt csak puffersók egyidejű alkalmazásával volt felhasználható. Ennek tudható be, hogy az eddigi módszerek főleg értékes alapanyagigényük miatt a kenőanyagok előállítási költségét megnövelték. A találmány az ismertetett eljárások hátrányos tulajdonságait azáltal kívánja kiküszöbölni, hogy alapanyagként, a kenőanyagok területén egy teljesen új, eddig melléktermékként kezelt anyagot alkalmaz, melynek oxidátuma egyaránt alkalmas kocsikenőcs, gépzsír, vagy akár emulziós kenőéi- hűtőfolyadék előállítására. A találmány ezzel a megoldással kettős célt ér el, egyrészt lehetővé teszi értéktelennek vélt melléktermék felhasználását, másrészt nagyban csökkenti a kenőanyagok előállítási költségét. Ezen túlmenően a találmány egy bizonyos mérvű egységesítést is biztosít a kenőanyagok technológiájában. További előnye még, hogy nagy mennyiségű növényi és állati eredetű zsiradékot szabadít fel az élelmiszeripar számára. A találmány lényege, hogy nehéz kenőolajpárlatok oldószeres paraffinmentesítésekor melléktermékként keletkező olajtartalmú cerezint, amely összetételét tekintve telített alkil, alkil-áromás, alkil-nafténes vegyületek elegye, kénsavas tisztítás után legalább 350 átlagmolakulasúlyú, gyűrű-