149119. lajstromszámú szabadalom • Berendezés folyadékok és szuszpenziók adagolására

Megjelent: 1962. február 28. MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG •0 Sfr SZABADALMI LEÍRÁS ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL 149.119. SZÁM 42. e. 23. OSZTÁLY — 2251.—CU—76 ALAPSZÁM SZOLGALATI TALÁLMÁNY Berendezés folyadékok és szuszpenziók adagolására Cukoripari Kutató Intézet, Budapest Feltalálók: Tegze Miklós vegyészmérnök és Zágon Tamás gépészmérnök, mindketten Budapest A bejelentés napja: 1960. augusztus 15. Á vegyiparban és rokoiiiparofeban, például az élelmiszeriparban, számos helyen van szükség folyadékok, szuszpenziók térfogat szerinti folytonos és egyenletes, illetőleg arányos adagolására. Erre a célra számos megoldás és konstrukció ismeretes, mint például adagoló szivattyúk, billenő adagoló tartályok, felváltva adagoló és megtelésre, illetve leürülésre működő adagoló tartályok, különböző kanalas adagolók, állandó szintkülönbség és szabályozott fojtás segítségével működő adagolók stb. Ezek az adagolók a legutóbbi időkben igen fontos és egyre növekvőbb szerepet töltenek be, mint vezérelt és szabályozott körök elemei. Az ismeretes megoldások és konstrukciók legtöbbje a következő hátrányok valamelyikével rendelkezik: szakaszos adagolás, érzékenység lerakódásokra, eltömődésekre, bonyolult szerkezet es végül, mint legtöbbjük jellemzője, alkalmatlanság folyamatosan azonos adagolást biztosító beszabályozásra. Ennek főoka az, hogy az adagolandó mennyiség változtatására alkalmas elem szükséges elállításainak kapcsolata nem lineáris a vezérelni, vagy szabályozni kívánt folyadékmennyiséggel. Ennek kiküszöbölése csak bonyolult linearizáló berendezésekkel lehetséges. Azok közül az adagoló berendezések közül, amelyeknél egyszerű lineáris mennyiségvezérlés, illetőleg szabályozás valósítható meg, kétféle típus vált be és terjedt el. Az egyik típusnál a folyadékot forgó kanalas készülék adagolja és a mennyiséget a fordulatszám változtatásával szabályozzák. Ennek egyik kiviteli formájánál, amikor egy folyadékáramhoz, azzal arányos folyadékmennyiség adagolása kívánatos, a főfolyadék egy turbinát hajt és utóbbi hajtja a kanalos adagolót. E berendezés fő hátránya a nem teljesen lineáris összefüggés a főfolyadék mennyisége és a turbina fordulatszáma között. Ugyanezen típus másik kiviteli formájánál a kanalas adagolót fokozat nélkül változtatható fordulatszámú hajtóművön keresztül hajtják meg, a fordulatszám-áttételt állítják be a megfelelő külső jellel. E megoldás hátránya a komplikált és drága fokozat nélküli hajtómű szükségessége. A másik típusú adagoló berendezéseknél az adagolandó folyadékot vízszintes síkban elég szélesre nyújtott sugárban hagyják leömleni és e folyadéksugarat arra (és a kiömlési élre) merőleges, vagy közel merőleges (függőleges) elosztólapát víziszintes irányban haladó elmozdításával osztják két (egy felhasználandó és egy visszavezetendő) részre. A megfelelő folyadéksugarakat vízszintes élen történő átfolyással (miközben külön berendezéssel kell gondoskodni az átömiő mennyiség állandó értéken tartásáról), vagy pedig rögzített fordulatú kanalas adagolóval biztosítják. E megoldás hátrányai, hogy segtíségével kis. mennyiségek nem adagolhatok, mert ez; élen (a kanál élén is) történő átfolyásnál a felületi feszültség miatt a folyadéksugár befűződik és egyenletes átömlés nem biztosítható. Mind kis, mind nagy mennyiségek esetén igen érzékeny az eljárás az él teljes egyenletességére és vízszintességére, kicsi eltérések is teljesen egyenlőtlen átömlést okoznak. Az él egyenletességének bármilyen, kis megváltozásánál — amely korrózió, vagy lerakódás miatt könnyen bekövetkezik és a gyakorlati esetek nagy többségében nem is kerülhető el — a folyadékeloszlás már jelentősen torzul és az adagoló berendezést szabályozási célokra használhatatlanná teszi.