149118. lajstromszámú szabadalom • Eljárás bőrtalpszerű gumitalp előállítására
Megjelent: 1962. február 28. MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG •íT \f-SZABADALMI LEÍRÁS ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL 149.118. SZÁM 39. b. OSZTÁLY — CA-143. ALAPSZÁM SZOLGÁLATI TALÁLMÁNY Eljárás bőrtalpszerű gumitalp előállítására Műszaki Gumigyár, Budapest Feltalálók: Csaíó Imre vegyészmérnök és Sclióber Miklós vegyészmérnök, budapesti lakosok A bejelentés napja: 1958. március 10. A kaucsukból készült cipőtalpak előállításánál egyik főszempont az. hogy a kész talp a bőrtalp tulajdonságait minél jobban megközelítse, mind a cipőipari feldolgozhatóság, mind pedig a használat és küllem, tekintetében. Az ismert gumitalpak ezeket a követelményeket nem elégítik ki, így pl. a ma még elterjedten használt lágy-gumi talpakat nem. lehet szegelni, a varrott fonalat elnyírják és a járásnál könnyen leválnak. A jó bőrszerű gumitalpaknál igen fontos követelmény az olyan gumianyag alkalmazása, melynek maradó nyúlása minimális, azért, hogy a talp használat közben ne terüljön széjjel; ugyancsak fontos, hogy a talp többszöri és erős liajlításnál se repedjen, továbbá megfelelően kemény és kopásálló legyen. Az eddig ismeretessé vált eljárások között sok van olyan, amely alkalmas e követelmények közül egynek vagy kettőnek a kielégítésére, de nem volt ismeretes olyan eljárás vagy receptura, amellyel valamennyi követelményt kielégítő gumitalpat lehetett volna előállítani. A találmány szerinti eljárás lehetővé teszi a gyakorlat igényeit tényleg kielégítő, bőnszerű gumitalp készítését, amennyiben a talp keménysége megközelíti a krupon bőrtalpak keménységét, a szakítószilárdság a szokásos gumitalpak szilárdságának mintegy kétszerese, a hajtogatás- és kopásállóság teljesen kielégítő és emellett maradó nyúlás általában véve 6% alatt van. Ez utóbbi értéket a megfelelő vizsgálati szabvány (MSZ 13 569) szerint állapítottuk meg. A találmánynál abból az ismert eljárásból indulunk ki, amelynél a bőrtalp-jelleg elérése végett oly keveréket alkalmaznak, amelynek egyik tagja természetes kaucsuk, vagy Buna S3 típusú műkaucsuk, vagy mindkét anyag, másik tagja pedig magas stiroltartalmú stirol-butadien kaucsuk; a ,,magas stiroltartalmú stirol-butadien-kaucsuk" kifejezés meghatározott anyagfajtát jelül, melynek közismert angol neve „resinrubber". Ezt a keveréket eddig különböző adalékokkal, ' töltőanyagokkal, gyorsítókkal stb. és kb, 3% kéntartalommal, 143—17'0.C°-on vulkanizálták. A kapott termék azonban a gyakorlat követelményeit nem elégítette ki, így a maradó nyúlás jóval 8% felett volt, a talp többszöri hajlítgatásnak nem mindig tudott ellenállni stb. Azt találtuk, hogy ez az ismert eljárás nagymértékben tökéletesíthető, ha a következő feltételeket betartjuk: a) töltőanyagként csak egy anyagot, éspedig aktív sziliciumdioxidot használunk.. A festőanyagok, a szokásos cinkoxid, a lágyítók és a 4%-nál kisebb mennyiségben jelen levő egyéb anyagok nem számítanak töltőanyagnak. b) Gyorsítóként — ellentétben a töltőanyaggal — nem egy anyagot, hanem több akcelerátor keverékét használjuk és ezt ellentétben az eddig szokásos 1—2%-kal, 3%-nál nagyobb mennyiségben alkalmazzuk, természetesen a vulkanizálhatóanyagra számítva. c) Diszpergálószerként etilénglikolt használunk. d) A vulkanizálást az eddig talpaknál szokásos kéntartalomnál jóval nagyobb, éspedig a vulkanizálható részre számítva 3,9%-nál nagyobb kéntartalommal foganatosítjuk, de az eddig alkalmazott •hőmérsékleteknél alacsonyabb hőfokon: 143 Ca alatt. A hőmérséklet célszerű értékei 135 és 143 C° között vannak.
