149110. lajstromszámú szabadalom • Gázszegény izzógyujtófej és az ezzel készült időzített villamosgyutacs

2 149.110 ben a káliumklorát egy részét, -pl. 10—15%-át az általában sokkal kevésbé aktív oxidáló anyagként ismert ólomkloráttal helyettesítjük, mar a lényegesen kevesebb — pl. 10% — faszenet tartalmazó keverék gyújtási érzékenysége is eléri, sőt túlhaladja a fentebb említett optimális, 3 : 1 arányú káliumklorát-faszén keverék gyújtási érzékenységét. Kísérleteink során azt is megállapítottuk, hogy ha finomra őrölt ferroszilicium és minimum 1 : 9 arányú keverékét az izzógyújtófejek gyártásánál használatos lakkokkal mártható masszává elkeverjük, és közvetlenül az izzószálra mártjuk fel, a kapott réteg biztosan működik az előírt gyújtási áramimpulzuisok esetén. Ennek a masszának azonban hátrányos tulajdonsága, hogy száradás közben zsugorodik és így elhúzódik az izzószáltól. Megállapítottuk azonban, hogy a találmány szerinti alaprétegre felmártva, a nagyobb felületen száradás közben fellépő zsugorodás már nem jelentős, és minthogy ez a fedőréteg az izzószáltól közvetlenül is meggyullad, az alapréteg esetleges sérülése sem okozza a gyújtófej állvamaradását. A találmány tárgya szerves égőanyagot tartalmazó alapeleggyel és ettől eltérő összetételű fed'őeleggyel készített gázszegény izzó gyújtófej, amelynek alapelegye káliumklorát, ólomkroimát és faszén keverékéből áll. A találmány szerinti gázszegény izzógyújtófej egy előnyös kiviteli alakjánál az alapél egy ólomkromát-tartalma 8—20%, előnyösen 11%, faszéntartalma pedig 9—3'0%, előnyösen 11%. A találmány szerinti gázszegény izzógyújtófej egy előnyös kiviteli alakjának káliumklorát, ólomkroimát és faszén keverékéből álló alapelegye, továbbá ferroszilicium-por és minium keverékéből álló fedőelegye van. A találmány szerinti gázszegény izzógyújtófej elégésénél a számottevően, kisebb szerves égőanyagtartalom, nevezetesen a kisebb faszéntartalom következtében sokkal kisebb gáznyomás lép fel, ami részben a késleltető elegy égési-idejének egyenletességét biztosítja, msárészt lehetővé teszi a gyutacsban a gáztér csökkentését; ennek következtében szükségtelenné válik az egyéb szempontokból amúgy is feleslegesen hosszú gyutacshüvelyek alkalmazása, és így a gyutacshüvely anyagát alkotó fémben jelentős megtakarítás válik lehetővé. A találmány szerint kivitelezett gyújtófejnél a káliumklorátból, ólomkromátból és feszénből álló, alaprétegként alkalmazott keverékét, pl. kollódiumgyapotból előállított lakkoldattal készített masszaként mártjuk fel közvetlenül a gyújtószálra. Erre az alaprétegre mártjuk fel hasonló módon a fedőelegyet, amely a már említett ferrosziliciumniínium keveréken kívül bármilyen ismert, a gáznyomást nem növelő, szerves égőanyagot nem tartalmazó elegy is lehet. Ez a fedőréteg az alaprétegtől meggyulladva biztosítja az időzített gyutacsban a késleltető töltet meggyújtásához szükséges lángimtenzitást, anélkül, hogy a gáznyomást jelentősen növelné; ebből a fedőmártásból ugyanis — a kötőanyagától eltekintve — nem kapunk gáznemű égésterméket. Fedőmártásként a már idézett magyar szabadalomban említett ferroszilicium és báriumperoxid keverékén kívül tehát alkalmazhatók különböző fémeknek vagy ötvözeteknek különböző oxidáló anyagokkal készített keverékei is. Ezek egyikét sem lehet azonban közvetlenül az izzószálra felvinni, mert — könnyen gyulladó piro-fém hiányában — aránylag érzéketlenek, és csak megfelelően erős gyújtás hatására gyulladnak meg. Ezt a találmány szerinti alapréteg kifogástalanul biztosítja. Az elmondottakból kiderül, hogy a könnyen gyulladó piro-férnek teljes kiküszöbölésével gyártott gáaszegény izzógyújtófejeknél a gyújtás iránti megfelelő érzékenységet biztosító külön alapréteg nélkülözhetetlen a gyújtófej megbízható működéséhez. Ebből következik, hogy az eddig ismert ilyen gázszegény gyújtófejeknél az alapréteg sérülése a gyújtófej áUvamaradásához vezetett, ami a tömegszerű gyártásnál mindig bizonytalanságot és nehézségeket okozott. A találmány szerinti izzógyújtófej ezt a hibát is kiküsbözöli, mert a ferroszilicium és minium fentebb említett keverékének fedőelegyként történő alkalmazása esetén az alapréteg sérülése sem okozza a gyújtófej állvamaradását, minthogy a fedőréteg az izzószáltól közvetletnül is meggyullad. Az ilyen izzógyújtófej alkalmazásával tehát lényegesen megnövelhető a gyártás biztonsága, és a fentebb mondottak következtében egyúttal lehetővé válik azonos késleltetési idők eléréséhez lényegesen rövidebb gyutacshüvelyek alkalmazása. A találmány szerinti gyújtófej készítésére az alábbi kiviteli példát adjuk meg: 10 súlyrész káliumklorát, 1,5 súlyrész ólornkromát és 1,5 súlyrész finomra őrölt faszén keverékéből, valamint kollódiumgyapot ciklohexanonnal készített 3%-os oldatából olyan híg konzisztenciájú, homogén masszát készítünk, amelyből egyszeri mártással a gyújtófejvázon csak közvetlenül az izzószál körül tapad fel egy vékony réteg. Ezután 9 eúlyrész minium és 1 súlyrész finomra őrölt, 90% sziliciumtartalmú ferroszilicium elegyéből, valamint polivinilklorid ciklohexanonmal készített 4%-os oldatából homogén masszát készítünk, és az előbbiekben leírt módon felvitt alapréteg teljes megszáradása után ebből a masszából mártunk fel egy vastagabb fedőréteget. A fedőréteg kiszáradása után a gyújtófejet 2—3 réteg védőlakkal vonjuk be, pl. kollódiumgyapot 10%-os oldatába való többszöri bemártás útján. Szabadalmi igénypontok: 1. Szerves égőanyagot tartalmazó alapeleggyel és ettől eltérő összetétetlű fedőeleggyel készített gázszegény izzógyújtófej, amelyre jellemző, hogy alapelegye káliumklorát, ólomkromát és faszén keveréke. 2. Az 1. igénypont szerinti gázszegény izzógyújtófej, amelyre jellemző, hogy alapelegyének ólomkramát-t ártalma 8—20%, előnyösen 11%, faszén tartalma pedig 9—30%, előnyösen 11%. 3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti gázszegény .izzógyújtófej, amelyre jellemző, hogy fedőelegye ferroszilicium-por és minium keveréke. 4.. Időzített villamos gyutacs, amelyre jellemző,