149090. lajstromszámú szabadalom • Eljárás nyers cukorlevek tisztítására
2 149.090 lett alkalmasak a lé pH-értékének a kívánt határok közé történő beállítására. A felhasználásra kerülő kationcserélő. gyanta regenerálására előnyösen olyan sókat alkalmazunk, amelyek az I. vagy II. csoportba tartozó kationokat visznek a gyantára; a találmány szerinti eljárás szempontjából a legelőnyösebb kationok a kalcium; nátrium és magnézium. A cukorlének a gyantáról való távozása után lecsapásra kerülő szerves komplexek ill. ásványi sok leválasztására célszerűen valamely alkálifém- vagy ammónium-kation oldható hidroxidját, foszfátját, karbonátját vagy bikarbonátját alkalmazzuk. A rajzon példaképpen és vázlatosan szemléltetjük a találmány szerinti eljárás különféle műveleteinek sorát. A nyers cukorlevek, a megelőző feldolgozási műveletekből esetleg magasabb hőmérsékleteken kikerülve, az (1) betáplálócsövön keresztül lépnek be a (2) gyűjtőtartályba, majd innen a (3) csővezetéken át a (4) ioncserélő-ágyra, ahol a tisztítandó lében jelenlevő szerves kötésű nitrogén legnagyobb része adszorbeálódik és a lében jelenlevő kationok kicserélődnek az oszlop- ,• ban levő gyantára felvitt kalcium- vagy magnézium-ionokkal. Az ily módon kezelt lé az (5) csővezetéken és (6) háromjáratú csapon keresztül a (7) keverőbe jut; ez a keverő a (8) keverőkarokkal van felszerelve, fűtése pedig a (9) gőz-csőkígyó vagy más erre alkalmas szerv segítségével történik. Ebbe a keverőbe tápláljuk be a (10) csövön keresztül a foszfát, karbonát vagy bikarbonát iecsapószert is, A (6) szelepből a (11) csövön keresztül vezetjük el az ioncserélőről (4) 'elfolyó felesleges vizet. Ezt a vizet célszerűen a (12) tartályban gyűjtjük össze és innen a kívánt módon vezethetjük el a (13) csövön keresztül. A (7) keverőtartáiy tartalmát a (14) csövön át ürítjük ki a (15) szivattyú segítségével, amely ezt a folyadékot (16) csövön keresztül a (17) szűrőre továbbítja, ahol a cukorlevet elválasztjuk a keverőtartályban történt kezelés során képződött csapadéktól. A leszűrt és tisztított lé azután a (18) csövön keresztül a (19) gyűjtőtartályba folyik le. Ezután a cukorlevet a (19) tartályból a (20) csövön keresztül, a (21) szivattyú segítségével vezethetjük el az ezután következő bepárlási vagy egyéb műveletekhez (az ezekhez való berendezéseket a rajzon már nem tüntettük fel). A jelen találmány szerinti eljárás egyik igen fontos előnye az eljárás fentebbi általános leírása alapján rögtön szembetűnik. Láthatjuk, hogy itt nincs semmilyen intézkedés a cukorlevek hűtésére; ilyen intézkedésekre nincs is szükség, minthogy az iparilag alkalmazott kationcserélő gyanták rendkívül jó ellenállóképességet mutatnak magas hőmérsékletekkel szemben. Az oldat hűtése ennél az eljárásnál azért is felesleges, mert a cukor inverziójának veszélye itt nem lép fel, minthogy a kationcserélő gyanta, amelyet nem savval regenerálunk, nem idéz elő savasságot a gyantával kezeit folyadékban. A találmány szerinti eljárás további, a szakrnabehel in1 na konm en beMhato előnyei abból c t 1- 1 a ' 11 1 H i ih^ c-cielo g nüak iri i > 1 ,(\ 1 i_,\ bb c i ib ^znahiat ">>• „Í> i i T i I r ^ b nij i1 / egyes korábbi eljárásokban alkalmazott anicncse-rélő gyantáké, emellett a kationcserélő gyanták jóval olcsclh'bak is a:z aniioncserélő gyantáknál. A találmány szerinti eljárással rendkívül nagy tisztaságú, kb. 96—97%-os végtermékek nyerhetők, ennek következtében a kinyerhető cukornak a kezelt nyerslé mennyiségéhez viszonyított aránya szintén megfelelő mértékben növekszik a korábban ismert eljárásokhoz viszonyítva. Az eljárási költségek, a korábbi ioncserélős cukorfinomítási módszerekhez képest jelentős csökkenést mutatnak, minthogy a találmány szerinti eljárás esetében a gyanta-regenerálás és a flokkulálást elősegítő adalékanyagok költségei jóval kisebbek. A találmány szerinti eljárás gyakorlati kiviteli módját közelebbről az alábbi példák szemléltetik. 1. példa: Kb. 40 mm átmérőjű ioncserélő oszlopot alkalmaztunk. Ez az oszlop kb. 700 cm3 kationcserélő gyantát tartalmazott; jól ismert típusú, erősen savas kationcserélő gyantát alkalmaztunk szulfonált funkcionális csoportokat tartalmazó hídkötéses sztirol-diviínilbsnizol kopolimérből előállítva. A gyantaágy magassága kb. 56 cm volt. A gyantát 10%-os vizes kalciumkloridoldattal regeneráltuk, ebből az oldatból 0,208 g/cm:i mennyiséget alkalmaztunk, 0,1337 liter/liter/perc átáramoltatási sebességgel, majd ezt követően 1 tf. gyantára számítva 8 tf. vízzel öblítettük át a gyantaágyat, kezdetben ugyanilyen, majd később kétszeresére emelt átáramoltatási sebességgel. Összesen 4980 ml diffúziós levet folyattunk át az ioncserélő oszlopon, ami 1 tf. gyantára számítva 7 térfo°:atmak felel meg; az átáramoltatás 180 ml/perc sebességgel történt. Az ioncserélő-ágyra vezetett diffúziós lé elemzési adatai az alábbiak voltak: sűrűség Bx° szacharóz tisztaság hőmérséklet 13,10 11,05 84.35% 35° A gyantaágyról távozó folyadék első 500 ml-je nem tartalmazott szacharózt; ezt kiöntöttük. Az ezután lefolyó folyadékot három, egyenként 1660 ml mennyiségű frakcióban fogtuk fel. ,,A" frakció: Ezt a frakciót a további kezelés előtt nem elemeztük meg. A folyadékot 0,3 súly<y0 100%-os NaOH-nak megfelelő mennyiségű nátriumhidroxidoldattal kezeltük. Az NaOH-oldat 38,8 Bé°-os volt, szobahőmérsékleten. Azután az oldatot 80 C° hőmérsékletre melegítettük, majd leszűrtük. A csaknem víztiszta, világossárga színű szűrt lé elemzési adatai: sűrűség Brix-fokban. szacharóz tisztaság 11,60 Bx° 11,25 96,98 ,,B" frakció: Ezt a frakciót a további kezelés előtt meg elemeztük, elemzési adatai a következők voltak: sűrűség Bx° 11,46 szacharóz 10,91 tisztaság 95,20
