149066. lajstromszámú szabadalom • Eljárás tetrahidroizokinolin-származékok előállítására
149.066 léssel felszabadított bázis specifikus forgatóképessége metanolban |>] p° = +10,5° c = 4,3-ra. Megismételt tartaráttá alakítással, D-borkősav jelenlétében vízzel kifőzéssel és ammonias kicsapással olyan bázist nyerünk, amelyet nyers állapotban tovább dolgozunk fel: [•*] u ~ ~T~ 12,7C = 4,6-ra metanolban. 37 g (+)-bázist feloldunk 220 ml metanolban és elegyítjük 13 ml 38%-o-s vizes formaldehid oldattal. Két órai állás után Raney-nikkel katalizátorral hidráljuk az elegyet enyhe túlnyomással. Kb. két óra alatt 28O0 ml hidrogént vesz fel. Ezután a katalizátort leszűrjük, a szűrletet bepároljuk és a maradékot 50 ml acetonfoam 40 g D(-f-)-dibenzoilborkősav 50 ml acetonban készített oldatával elegyítjük. Éter hozzáadásával indítjuk meg a kristályosodást. A kivált kristályokat nucscson leszívatjuk és még egyszer metanol-éterből átkristályosítjuk. A (—)-l-(4'-klór-fenetil)-2-metil-6,7-dimetoxi-1,2,3,4-tetrahidroizokinoliin-dibenzoiltiartarát 148— 149°-on olvad; [a] = —71,9° c=l,3-ra metanolban. Az ebből kivált bázis specifikus forgatóképessége [a]20= — je, 9° c = 2,0-ra metanolban. Kitermelés 23 g. A fent említett egyesített szűrleteket a következők szerint dolgozzuk fel a (—)-bázisra: először szárazra pároljuk, majd a maradékot 250 ml vízben oldjuk. 20 óra állás után a kivált kriatályokat nuccson leszívatjuk, ezek főként rac. tartamiból állnak, Beo'ltás után a (—)-bázi;\; finom tűs kristályai válnak ki a szűrletbőí; o. p. 206—208°; a tartarátból ammónia kezeléssel felszabadított bázis: specifikus forgatóképessége fa] ,^° = -•-.11,3" c = 3,l-re metanolban. Ezt a (—)-bázist ugyanúgy meülezzük hidrálás közben formaldehiddel mint a (-f-)-bázist. A redukció olajos terméke D (-r)-kámíorszulíoe;iav hozzáadására a (-(-)-l-(4'-'klór-feneiil)-2-metii-8,7--dimetoxi-l,2,3,4-tetrahidroizokinolinkámfor.szulfo•nátot adja, o. p.-ja 105—106"; j'a];j == T^ci.o-' c — 2,4-re metanolban. A felszabadított bázis specifikus forgatása [aj 17.0° c = 2,5-re metanolban. Ugyanígy lehet szétválasztani a rac. l-(4'-klór-fenetil)-2-metil-6,7-dinietoxi-l, 2,3,4- tetrahidroizokinolint D-dibenzoilborkősawal és D~kámfor-Bzulfoiisavval kezelve optikai anüpodjaira. 3. példa: 423 g béta-(3',4! -diklórfenil)-propionsava't (olvadáspont 92°; 3,4-diklórbenzaldehid;ből és maionsavból dekarboxilezéssel és hidrálássai előállítva) 380 g homo ver atril arainnal 2500 ml xilolban 15 g Arp.berite IR 120 (sav alakban) hozzáadásával forralunk 5 óra hosszat visszacsepegő hűtővel és vízleválasztóval ellátott gömblombikban. Ennyi idő után a számított mennyiségű víz leválik. Az ioncserélőt még forrón leszűrjük és az oldatot lehűlj ük. Ekkor béta~(3',4'~diklórf enü)-propionsav~ -homoveratrilamid kristályosodik ki, melyet közvetlenül felhasználunk a további . feldolgozáshoz. Kitermelés 663 g. Olvadáspont 118—121°. A tisztításra etilacetátból lehet az amidot átkristályosítani. Az amidből 100 g-ot 800 ml száraz benzolban 41 ml foszforoxikloriddal forralunk 2 óra hosszat visszacsepegő hűtés közben. A feldolgozást, valamint az ezt követő redukciót és N-metilezést az 1. példában megadottakkal azonosan végezzük el. l-ÍS'^'-diklór-feneti^-ej-dimetoxi-l^^^-tetrahidroizokinolin-hidroklorid: o. p. 228—230°. l-(3',4'-diklór-fenetil)-2-metil-6,7-dimetoxi-l,2,3,4--tetrahidroizokinolin: o. p. 94°; a hidroklorid o. p.-ja 120°. 4. példa: 38 g rac. l-(3',4'-diklór-fenetil)-2-metil-6,7-dimetoxi-l,2,3,4-tetrahidroizokinolint és 36 g D-dibenzoilborkősavat feloldunk 250 ml acetonban. Miután zavarosságig étert adtunk hozzá, kikristályosodik a (—)-bázis dibenzoiltartarátja. A kivált kristályokat leszűrjük és a szűrletet feldolgozzuk a (-f-)-bázisra, amint azt a továbbiakban alább leírtuk. A kristályokat még kétszer metanol-éterből átkristályosítjuk. Ezzel a (—)-bázisból 24 g dibenzoiltartarátot kapunk, o. p.-ja 149—151°. [rx] 25 — —62.8° e== l-re metanolban. Hogy optikailag aktív bázist nyerjünk, az optikailag aktív dibenzoiltartarátot éter és híg nátriumhidroxid között megoszlatjuk. A szokásos feldolgozással kapott bázisos részeket nagy-vákuumban desztillálva tisztítjuk. így -12 g (—-)-H3',4'-diklór-fenetü)~ -2-metil-6,7~dimetoxil,2,3,4-te1rahidroizokmolii3t kapunk sárgás olaj alakjában Forrpont 200°/ /0,02 mm; fa] "^' — —10,3° c= 1,0-ra metanolban. Kristályos sót nem tudtunk nyerni. A (-f-)-bázis kinyerésére a fent említett szűrletet bepároljuk és a maradékot éter és híg nátriumhidroxid között megoszlatjuk. így 13 g bázisos alkotórészt kapunk, amelyet számított menynyiségű D-kámíorszulí (»savval acetonban oldunk. Zavarosságig étert hozzáadva, beo'ltás után magától kikristályosodik a (-f-)-ibázis kárnforszulíonátja. Aceton-étérből átkristály ásítás után a (+)bázisból 12 g kámíorszulíonátot kapunk, o, p.-ja 119—121°. M^= +21,4° c--= l-re metanolban. V/ l j) Us.-( 1 1 RIH ' 7 dl V °jeu " ) "> tiki 1 ^ al •*• v v !•> 1 =" drn iti o 10 ÍJ I tu 1 i i ui un n>J i x o v. rí ) /i 4 i 1 1 1 > h l 1 >i s ^ 1 1} ott b i o I i s^kt- i \ I u -> t°e tu ti í-,> i g t-1- ( íl ' > íei )-' t ^ i1 r ÍJ l >M J ' 3 J 1 i z.&k lO 1 1 < tp 1 i Ol i: J t i 21 ! i 10 s 1 metanolban. 5. példa: 17,5 g béta~(4'fluoi'-íenil)-propio.nsavat (olvadáspont 95°; 4-fluor-benzaldehidből és maionsavból dekarbnxilezóssel és hidrálássai előállítva) 17,5 g
