149053. lajstromszámú szabadalom • Eljárás öntecsfej, különösen acélöntecsfej súlyának csökkentésére

Megjelent: 1962. február 28. MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG •jJS"^ H 1R A í ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL 149.053. SZÁM 18. b. 1—3. OSZTÁLY — FA—465. ALAPSZÁM Eljárás öntecsfej, különösképpen acélöntecsíej súlyának csökkentésére VEB Fachanstalt für Gicssereiwesen cég, Dresden (Német Demokratikus Köztársaság) Feltalálók: Apfelböck Michael mérnök, Dresden, Fritschi Georg mérnök, Dresden, Gerth Johannes mérnök, Gröditz/b. Riesa (NDK) A bejelentés napja: 1960. július 23. Ismeretes, hogy a folyékony fém dermedéskor többé-kevésbé erősen zsugorodik. Különösen nagy a zsugorodás mértéke az acélnál, mely kedvezőtlen körülmények mellett dermedéskor térfogatából mintegy 10%-ot veszít. Ha általában a zsugorodás mértéke acélnál a 6%-ot nem lépi túl, úgy ajánlatos a zsugorodás következtében fellépő- üregek elkerülése céljából az önteos felső részét úgynevezett „holt fejjel" ellátni, melynek átlagos súlya az önteos súlyának 14—15%-a. A „holt fejnek" e viszonylag nagy súlya a melegveszteségek kompenzálására szolgál. A melegveszteség részint a melegkisugárzásból, részint abból a közvetlen hőátadásból ered, mely az acél és a kokilla felső részén, vagy a sapka, más néven felöntő fej közt jön létre, vagy ezek kifalazásán keresztül távozik. Minél kisebbek e hőveszteségek, annál kisebbre méretezendő a „holt fej" térfogata és annál kedvezőbb a hasznos és jó acélkihozatal, illetőleg annál gazdaságosabb üzem biztosítható. Ismeretes, hogy már korábban alkalmaztak olyan eljárásokat, melyek célja a hőveszteségek elkerülése, vagy csökkentése, illetőleg kiegyenlítése volt. így például: az öntecsf éjben a folyékony acél dermed éspontjának süllyesztése az ötvözet megváltoztatása révén, különösön az acél cemeniálásával; a melegveszteség korlátozása szigetelőmasszával; a melegveszteség kiegyenlítése az öntecsf éjek fűtésével. Annak felismeréséből, hogy az acél magasabb széntartaloim mellett alacsonyabb dermsdési ponttal rendelkezik, mint a kisebb széntartalmú acél, alapszik az az eljárás, hogy a széntartalom növelése céljából alkalmas összetételű masszát, melyben főleg szén, mint faszén, elektródaszén, kokszliszt, vagy hasonló van, a folyós állapotban levő acélra rászórnak. Ennek következtében az öntecsfejben, vagy a sapkában levő acél hosszabb ideig marad folyékony állapotban, mint a kokiliában levő önteos. E cementálás (széndúsulás) következtében az acél tulajdonságai azonban megváltoznak, nevezetesen annak keménysége jelentős mértékben megnő. Ismeretes, hogy az öntecsfej közepén levő odvasság (lunker), vagy fogyási hézag, a széndúsulást az önteos végéig átadja úgy, hogy az önteos felső részében levő acél már olyan kemény lesz, hogy többféle célra felhasználni nem lehet és ily módon húzásra sem alkalmas. Az említettek miatt a széndúsítási eljárást az acélművek lehetőleg kerülik. Az acélöntödékiben azért az utóbbi években egy más eljárást vezettek be, mégpedig az acél fűtését a felszálló tölcsérben. Hengeres, vagy megfelelően kiképzett szegmens alakú exotherm masszát formálnak ki, melyet az öntőformába beépítenek. E masszák az öntás után meggyulladnak és az acél felszálló tölcsérét megfelelő mértékben hevítik. Ennek következtében az említett tölcsér méretei lecsökkennek anélkül, hogy hatásukból veszítenének. Ámde az acélöntecs keresztmetszete olyan nagy, hogy az acélnak kívülről, vagyis a „holt fej" felőli oldalról való felmelegítése nem vona elég hatékony. Ezenkívül az említett formadarabok és a henger' elkészítése aránylag: drága, továbbá as öntőgödörben, is sok időt venne igénybe. Ezért ezt az eljárást acélművekben csak igen indokolt esetben alkalmazzák. Az acélöntődékban kétségtelenül hatékony és gazdaságos eljárást, az említett okok •miatt megkísérelték az acélműben egyszerűbb eljárással helyettesíteni. Ebből a célból az önteos felső felületére szigetelő- és íűtőmasszát szórtak, hogy ily módon a kisugárzási melegveszteség'ekeL korlátozzák és pótlólag az acéltömb felső felületét melegítsék. E mellett természetesen az öntecsfej ol-