149046. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés elsősorban forrasztási alapul szolgáló ón-ólom rétegeknek hőkezeléssel az alapfém anyagába történő ötvözésére

Megjelent: 1962. március 15. MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG SZABADALMI LEÍRÁS ÜKSZAGOS TALALMAJNY] HIVATAL 149.046. SZÁM 43. a. 11—16. OSZTÁLY — EE—750. ALAPSZÁM SZOLGALATI TALÁLMÁNY Eljárás és berendezés elsősorban forrasztási alapul szolgáló ón-ólom rétegeknek hőkezeléssel az alapfém anyagába történő ötvözésére Elektronikus Mérőkészülékek Gyára, Budapest Feltaláló: Csupor István vegyészmérnök, budapesti lakos A bejelentés napja: 1960. március 30. Forrasztás tárgyát képező —• elsősorban réz — felületeikre sokszor válik szükségessé ón vagy ónötvözetek előzetes felvitele a későbbi forrasztások előkészítése és megkönnyítése céljából. Ez általában vagy itüzi-^ vagy galvanikus úton szokásos. Az ún. „tüzi-eljárás" hátránya az, hogy ha darabonkénti mártással visszük fel a tárgyra a kívánt összetételű réteget, ez nagyon hosszadalmas, jelentős anyagszükséglettel jár és egyben a felület esetleges furatainak az eltömődésére is vezethet; emellett a tartós melegítés az összetétel egyes komponenseinek kiégését, illetve arányainak eltolódását okozhatja, ugyanakkor az olvadékból felszálló fémgőzök az ott foglalkoztatott dolgozók egészségére is ártalmasak lehetnek. Az ún. hálókosaras vagy többdairaibos mártás, már ennél fejlettebb technológiát jelentő megoldás, hátránya azonban az összetapadásból és a nem kellő egyenletességű bevonatból származó magasszámú selejt. Előnye viszont a tűzi eljárásnak a bevonatnak az alapfém anyagába mélységben részleges-, de a teljes felületen jelentkező beötvöződése és a korrózióvédelem szempontjából jelentős pórusmentessége; az elektronikus iparban alkalmazott, tűzi úton létrehozott bevonat jelentős előnye továbbá iaz így előkészített forrasztásoknak elektromos szempontból vett zajmentessége, szemben a galvanikus úton való előkészítéssel. A galvanikus úton előállított bevonatok előnyösek ugyanis azért, mert tömegcikk gyártására alkalmas módon, dob- vagy hanangfürdŐben egyenletes és kívánt vastagságú és összetételű bevonatot képeznek, előállításuk a tűzi bevonattal szemben jelentős 'anyagmegtakarítással jár s emellett munkavédelmi szempontból is előnyösebbek; hátrányuk azonban az, hogy az így előkészített bevonatok •nincsenek a tűzi eljárással felvitt bevonathoz hasonlóan az alapfém anyagába beépülve és a forrasztás során való beépülésük is csak a felmelegedő területre korlátozódik. Ez lehet az oka annak, hogy a csak galvanikusan előkészített forrasztási helyek elektronikus készülékekben gyakran zajforrásként szerepelnek, — és a beötvöződés alacsony fokával állhat összefüggésben Willi Machu azon irodalmi megállapítása, hogy a galvanikus bevonat jelentősége a tűzi eljárással nyert bevonatéhoz képest nagyon csekély. (Willi Machu: Metallische Überzüge, Leipzig 1948, 318—319.) Ismeretes még a gyakorlatban az ún. diffúziós eljárás, amelynél a bevonati féimet oxigén kizárása mellett hőkezelésééi szoros érinítfeezésbe {hozzuk az alapfémmel. Az alkalmazott hőmérséklet hatására — amely azonban mindig alatta marad a bevonati fém olvadáspontjának — a bevonati fém atomjai megnövekedett mozgási energiájuk következtében az alapfém kristályrácsának hézagaiba hatolnak. Diffúziós eljárás azonban csak olyan fémek (alapfém és bevonat) esetében alkalmazható, amelyek azonos kiristályrendszerűek és amelyeknél a rácstávolságok sem különböznek egymástól lényegesen. Így a diffúziós eljárás alkalmazhatósága — különösen forrasztási alapul szolgáló rétegek felvitelével kapcsolatban — lényegesen korlátozott. Az elektronikus ipar szerelési szükségletei — különösen tömegesen előkészítendő forrcsúcsók, többtagú forrlécek, illetve többszörös huzalosatlakozások alakjában — kívánatossá teszik apró, tömegcikkszerű alkatrészeknek a forrasztás élőké-