149006. lajstromszámú szabadalom • Hajlékony bányászati szállítóberendezés

? 149.006 sor 'másik végén — a rakodó oldalon — az 5 záróvégtag van, amelynek külső oldalaira a 6 láncfeszítő szerkezetek vannak felszerelve. A váltakozva, pl, egy belső és két külső hevederből összerakott 7 vonszolóláncot tartó fogaskerék 8 tengelye az 5 záróvégtag oldalfalaiba bemunkált 9 vezetőnyílásokban a 6 láncfeszítő szerkezetek segítségével a kaparószalag hosszirányában állítható. A meghajtó 2 végtagban ágyazott 8 fogaskeréktengely helytálló elrendezésű, de szükség szerint állítható is lehet. A 7 vonszolólánc pl. minden második vagy harmadik szélső hevederpárjára egy-egy 10 vonszolólapát van erősítve, a lapátok végén pedig a körív illákban meghajlított 10 a csúszólemez van. A 7 vonszolólánc külső és belső hevedereit csapok kötik össze, amely csapok meghatározott távolságban levő egyedei könnyen kiszerelhetőeii és pl. sasszeggel biztosítottan vannak a hevederek furataiba erősítve. A csapok átmérői a hevederfuratok átmérőinél kb. 0,5 mm-rel kisebbek a 7 vonszolólánc oldalirányú hajlékonyságának biztosítása céljából. A 11 fenéklemezek „TP'-alakfoan vannak meghajlítva és nyitott részükkel lefelé fordítva vannak az 1 teknőkbe helyezve. A 2 és 5 végtagokba a 11 fenéki emezek, pl. csavarkötéssel helytállóan vannak beerősítve, a két végtag közötti 1 leknőkbe pedig erősítés nélkül vannak behelyezve. A két végtag közötti 1 teknőkben levő 11 fenéklemezeket a két végtaghoz helytállóan erősített fenéklemezek tartják meg helyükön. Az 1 teknők egyik végére a 12 hevederek vannak erősítve, amely ,,U"-alaikú hevederekbe a másik teknő vége betolható (1. és 2. ábrák). A 12 hevederek középsíkjában a 13 furat van, amelybe a következő 1 teknő csatlakozó végének középsíkjában levő 14 csap helyezhető be. A 12 heveder egyrészt alátámasztja a belehelyezett csatlakozó teknő végét, másrészt meggátolja a szállított anyag oldalirányú elhullását. A 13 furatba helyezett 14 csap körül a két csatlakozó 1 teknő egymáshoz képest meghatározott, pl. 3— 5°-os szögben elfordítható. A 12 heveder belső felülete és a csatlakozó teknő külső oldalfelülete között az elfordításra hézag van hagyva. -Az 1 teknő 12 hevedert tartó végénél az oldalak belső szélére a 15 csapok körül elfordítható ,,U"-alakban meghajlított 16 kallantyúk vannak erősítve, amelyeknek a 15 csappal ellentétes végébe a 17 csapok vannak erősítve. A két csatlakozó 1 teknő végeinek összeszerelése után a 16 kallantyúkat a 18 nyíl irányában lefordítva, a 17 csapok a csatlakozó teknő 19 beimunkálásaiban helyezkednek el. A 16 kallantyúk két oldalfala ekkor közrefogja a két csatlakozó 1 teknő oldalfalait. A 16 kallantyúkat a 15 csap segítségével tartó teknő-oldalfialakban a 15 csapok mellett egy-egy 20 furat van, amelyek a 16 kallantyúk 18 nyíl irányú lefordítása után a kallantyúk oldalfalába munkált 21 furatokkal esnek egybe. A kallantyúk külső oldalaira a 22 lemezrugó, ezek szabad végeire pedig egy-egy, a teknők felé nyúló 23 csap van erősítve. A lemezrugó a 23 csapot a 16 kallantyúk 21 furatába és az 1 teknők 20 furatába nyomja, és ily módon a 23 csap a 16 kallantyúk, üzem közbeni szándékolatlan felemelkedését megakadályozza. A csatlakozó teknők szétszerelése folyamán a 22 rugókkal együtt a 23 csapokat visszahúzva, a 16 kallantyúk egy kézmozdulattal felemelhetők és a 14 csapokat is kiemelve az összekötő hevederek 13 furataitól, a csatlakozó 1 teknők egymástól elválaszthatók. A teknők összeszerelt állapotában a 16 kallantyúk, illetve a 19 bemunkálásokban helyetfoglaló 17 csapok egymáshoz képesti helyzete úgy van meghatározva, hogy az egyik teknő a másik teknőhöz képest a 14 csap körül szabadon elfordítható, és függőleges síkban is egymáshoz képest kis mértékben elfordítható, illetve ferdére állítható. A 7a belső és a 7b külső hevederekből, valamint a 7c összekötő csapokból álló 7 vonszolóláncot a 24 lánckerék tartja, illetve hajtja (3. ábra). A 24 lánckerék agyából kinyúló fogak a kerék tengelyére merőlegesen három síkban vannak elhelyezve'. A két külső síkban levő 25 fogak a 7a belső hevedereket fogják közre, a belső síkban levő 26 fogak pedig a külső 7b hevederek közé nyúlnak be, és ily módon a fogak vezetik is a 7 vonszolóláncot. A 3. ábrán vázolt íogaskerékkivitelnél egy-egy síkben három fog van, tehát összesen kilenc. A két külső síkban levő 25 fogak a lándkerék tengelyirányában nézve is egy síkban, illetve egymás mögött vannak, a középső síkban levő 26 fogak pedig a külső síkokban levő 25 fogak középvonala által bezárt szög szögfelezőjében vannak. A külső síkban levő 25 fogak a 7b hevederek végeit tolják, a belső síkban levő 26 fogaik pedig a belső 7a heveder végét nyomják és ily módon húzzák a 7 vonszolóláincot. A lánc és a lánckerék ilyen kiképzése mellett a lánc nem tud a fogaskerékről leugrani. A találmány szerinti kaparószalag előnyei a következők: A szalag alakja, rakodóvégének helyzete üzem közben és a. szalag hosszváltozása nélkül is változtathatók, mert az egyes teknők csatlakozása hajlékony, mozgatható kivitelű. Ezért a szalag alakjának változtatása után nem kell a 7 vonszolólánc hosszát, feszítését változtatni, és a szalag alakjának változtatásához semmiféle szerelési munka nem szükséges. A 11 fenéklemez kopása esetén az egyes fenéklemeztagokat a kaparószalag egyéb alkatrészeinek megrongálása nélkül gyorsan ki lehet cserélni. A 7 vonszolólánc egyszerű szerkezetű és olcsó. A vonszolólánccal kapcsolódó lánckerék kis fogszámú és kis átmérőjű, tehát az eddigieknél kisebb forgatónyomatékot szolgáltató motorral, illetve meghajtó berendezéssel is működtethető a kaparószalag, ugyanakkor a lánckerék fogai erősek, és az ismertetett fogelrendezés és lánckapcsolódás következtében a lánc nem tud a fogakról leesni. A találmány nincs az ismertetett alkatrészek kialakítására korlátozva. így pl. egy bilső heveder helyett a vonszolólánc erősítése céljából két egymiás mellé helyezett heveder, vagy két lánckerékkel hajtott, kettős vonszolólánc is alkalmazható. A 16 kallantyú lefordított helyzetben való biztosítása a 22 lemezrugó végére erősített 23 biztosítócsap helyett csavarrugóval benyomott csappal is megoldható stb.