149006. lajstromszámú szabadalom • Hajlékony bányászati szállítóberendezés
Megjelent: 1962. február 28. MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG SZABADALMI LEÍRÁS ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL 149.006. SZÁM 81. e. 1-24. OSZTÁLY — Sí—791.ALAPSZÁM Hajlékony bányászati szállítóberendezés Feltaláló: Simoncsics István főmérnök, Budapest A bejelentés napja 1960. szeptember 21. A találmány bányászati szállító berendezés, amelynek szállítópályája hajlékony és üzem közben is hosszváltozás nélkül is egyik helyről a másikra áttolható és amelynek láncszerkezete és a láncszerkezetet meghajtó fogaskereke lényegesen üzembiztosabb és kopásállóbb az eddig ismert hasonló szerkezeteiknél. Az eddig ismert bányászati szállító berendezések, illetve kaparószalagok közös hátránya, hogy az összeszerelt ismert kaparószalagok összeszerelése után merev szerkezetet képeznek, és emiatt üzem köbben hosszváltozás nélkül nem lehet a kaparószalagot az előző munkahelyről a következő munkahelyre áttolni. Az ismert kaparószalagok íveltek is lehetnek, mert a kaparószalag egyes teknői között olyan rés van, amely a teknők középvonalának egymáshoz képest kb. 3°-os szögbe való állítását mindkét irányban lehetővé teszi. A tekhőket hevederek fogjak össze oldalirányban, hosszirányban azonban ezek egymáshoz közelíthetők, egymástól távolíthatók. Ezért összeszerelés közben két-két teknő egymáshoz képesti távolságát, illetve szöghelyzetét a teknők oldalán levő csavaros, vagy lég, illetve hidraulikus szerkezetekkel rögzítik. Erre szükség van, niert ezek nélkül a szállítást végző lánc a teknőket egymáshoz húzná, illetve egyvonalba állítaná, vagy a lánc annyira meglazulna, hogy a láncot hajtó fogaskerékről leugrana. Az ilyen módon mereven összeerősítet teknőkfoől álló kaparóláncos szállító berendezést pl. a berendezés végének áthelyezésekor teknőnként fel kell lazítani, és az új helyzetbe hozva isimét teknőnként rögzíteni. A lazítási és rögzítési munka hosszú időt, továbbá nagy fizikai muinkaerőszükségletet vesz igénybe, amelyeik rontják a kaparólánc termelékenységét és kihasználhatóságát is. Az oldalaikon egymáshoz beállított helyzetben rögzített teknőjű kaparószalagoik áthelyezése folyamán a szalag hossza is megváltozik, 'mert a beállítástól függően az egyes iteknők egymáshoz képest közelebb vagy távolabb kerülnek. Ennek következtében a lánc, illetve a láncok hosszát is változtatni kell, ami jelentős szerelési -munkát igényel. A láncok hosszát nem lehet minden esetben ideálisan beállítani. A lánc vagy feszesebb lesz a kelleténél, amely esetben a lánc elemein felépő kopások rohamosan megnagyobbodnak, vagy lazább lesz, minek következtében a lánc gyakran leugrik a hajfókerékről. Az előbbi esetben a lánc és a hajtókerék rövid idő alatt elhasználódik, az utóbbi esetben pedig gyakori az üzemzavar, amelyek egyike sem kívánatos jelenség. Az ismert kivitelű kaparószalagoknál szokásos láncok szemeit csapok fogják össze, azonkívül a csapokon a lánckerekek foghézagaiba illeszkedő hüvelyek vannak. A láncok csapjainak távolsága aránylag kicsi és sokfogú lánokerekekkel hajtják meg a láncokat annak érdekében, hogy a keréken biztosan üljön a lánc. Az ilyen típusú láncok szerelése — figyelembe véve az aránylag gyakori kaparószalag-áthelyezéseknél előálló lánchosszváltozást — sok szerelési munkát vesz igénybe, maga a lánc és lánckerék drága, és aránylag rövid idő alatt elhasználódnak. Az ismert kaparószalagoknál a teknőkben levő fenéklemez a teknőkhöz szervesen hozzá van építve, ezért az aránylag gyorsan kopó fenéklemez meghibásodása esetén ezt csak bonyolult szerelési munkával — olykor csak a teknővel együtt —• lehet kicserélni. A találmány célja olyan bányabeli szállító berendezés, illetve kaparószalag létesítése, amely egyik munkahelyről a másikra hosszváltozás és szerelési munka nélkül, üzem közben helyezhető át, amelynél a lánc egyszerű szerkezetű, és kevésfogú fogaskerékkel leesés veszélye nélkül, üzembiztosan hajtható meg. A találmányt részleteiben a rajzokon vázolt kiviteli példa ismerteti. Az 1. ábra a kaparószalag perspektivikus nézete, a 2. ábra két csatlakozó teknővég nézeti vázlata, a 3. ábra a lánc és a láncot meghajtó fogaskerék perspektivikus nézete. A kaparószalag hosszirányban egymás után elhelyezett 1 teknőkből van összeszerelve (1. ábra). A meghajtó oldalon levő 2 végteknő oldalához van erősítve a levegővel vagy elektromosan hajtott 3 motor által működtetett 4 hajtómű. A teknő-