149000. lajstromszámú szabadalom • Nyújtható csuklós szalag

149.000 3 a kengyel középsíkján kívül, excentrikusan támad, mert a derékszögű négyszög keresztmetszetű kengyel az átlósan szembenfekvő szegélyeivel a szelenceszerű tagnak a két egymással szembenfeikvő falára támaszkodik. A szalagnak a legnagyobb kinyúlását, illetőleg a kengyeltörzs elfordulását ilyenkor az szabja meg, hogy a derékszögű négyszög keresztmetszetű kengyel V-alakú törésének laposra nyomódása után azt a két szembenfekvő fal a további elfordulásban akadályozza. Az oldalirányban, V-alakban megtört körszelvényű huzalból készített kengyel esetében a V^alak szintén laposra nyomódik, egészen a kinyújtott állapotig, amelyet a kengyelnek 90°kal való elfordulása" idéz elő. A kengyelnek a saját rugózó ereje itt is excentrikusan hat a kengyel síkjához viszonyítva és visszaforgató-nyomatékot idéz elő. A fent vázolt módszerrel a kengyel lengésszögét azonban 90°-nál kisebbre kell korlátoznunk, mert ha az elfordulás 90°-ot eléri, a visszaforgató-nyomaték zérussá válik, sőt, ha a kilengés 90°~ot meghalad, negatív értéket vesz fel. Abból a célból, hogy a kapcsolókengyeleket az első és második kiviteli alak esetében a csonkjaiknál fogva egyszerűen beakaszthassuk a szelenceszerű tagokba és ezzel a szalagot tetszőleges helyen, különleges szerszámok alkalmazása nélkül szétbonthassuk, a szelenceszerű tagoknak célszerű és ismert módon megközelítőleg derékszögű négyszög alakú szelencékből kell állani, amelyekben a szalag nyújtási irányára keresztben haladó hézag van; amelyen keresztül a kap'osolotengely csonkjait beilleszthetjük a szelencébe, továbbá a szelencébe behatolt fenéklemezből vagy U-szelvényből, amely a hézagot a szelencében eltakarja. A legalább egyik sor tagjainak szelencéjébe betolt fenéki emezeken vagy U-szelvényeken, ezek hoimlo'koldalán, célszerűen egy-egy, a kengyel lengését korlátozó ütközőként használt nyelv van. Természetes, hogy hasonló módon a másik sor tagjait is kialakíthatjuk. kétszeresen és a harmadik kiviteli alakban is alkalmazhatunk kétrészes tagokat. A szelenceszerű tagoknak a homlokoldali nyílásait és a kengyelszárábat ismert módon eltakarhatjuk a szeleneefalbóí kinyúló lehajlított peremmel, hogy így a szalag hossz-szegélyét lekerekítsük és hogy a kengyelszárak láthatók ne legyenek. Hasonlóképpen és már ismert módon — a szalag hosszirányában véve — az alsó sor szelenceszerű tagjait, a felső sorral szemben keskenyebbre szabhatjuk úgy, hogy a szalag összehúzott állapotában az alsó sor szelenceszerű tagjai között hézagok maradjanak, amivel elkerüljük azt, hogy a szalag felhúzása közben a szőrszálak becsípődjenek. A felső sornak a tagjait ezenfelül ismert módon le is takarhatjuk díszítő borítással, amely egyúttal a szelenceszerű tagak ihomloíkoldali nyílásait és a kengyelszáraikat is eltakarhatja. A kengyelszárakat mind a három kiviteli alakban oly hosszúra méretezzük, hogy a felső sor tagjai a szalag nyújtásakor az alsó sor tagjai mellett elcsússzanak és az alsó sor kétnkét tagja között képződött hézagba helyezkedhessenek, és így a szalag olyan nyújtott helyzetbe kerüljön, amelyben a felső sor tagjai az alsó sor tagjai közé és ezekkel közelítőleg azonos síkban helyezkedjenek el. A rajzok a találmány kiviteli példáit szemléltetik, a következőképpen: 1. ábra: A szalagdarabnak az egyik kiviteli alakja oldalnézetben, összehúzott állapotban, 2. ábra: az 1. ábra szerinti szalagdarab oldalnézete, nyújtott állapotban, 3. ábra: a 7. ábra III—III vonala mentén vett hosszmetszet a felső sor egy tagján, valamint az alsó sor szomszédos tagján át, összehúzott állapotban és felnagyítva, 4. ábra: a felső sor egy tagjának és az alsó sor szomszédos tagjának a 3. ábra szerinti hosszmetszete, a szalag nyújtott állapotában és felnagyítva, 5. ábra: a szalagtest első kiviteli alakja, néhány tagjának perspektivikus képe, részben metszve, 6. ábra: az 1. és 2. ábráknak megfelelő ábrázolás, azonban teljesen nyújtott szalag esetében, 7. ábra: néhány szalagtest részint felülnézetben, részint az 1. ábra VII—VII,vonala mentén vett vízszintes metszetben, 8. ábra: a kapcsolókengyel perspektivikus ábrázolása, 9. ábra: a szelenceszerű tagban levő kapcsolókengyel perspektivikus ábrázolása, elfordított helyzetben, 10. ábra: a 8. ábra X—X vonala mentén vett metszet, 11. ábra: a szalagdarab második kiviteli alakjának oldalnézete, összehúzott állapotban, 12. ábra: ugyanannak a szalagdarabnak az oldalnézete, nyújtott állapotban, 13. ábra: a második kiviteli alaknak perspektivikus ábrázolása, részben .metszve, 14. ábra: a 13. ábra szerinti kiviteli példánál alkalmazott kapcsolókengyel perspektivikus ábrázolása, 15. ábra: a kapcsolókengyel megváltoztatott kiviteli alakja, perspektivikus ábrázolásban, 16. ábra: a 11. ábra XVI—XVI vonala mentén vett metszet, 17. ábra: a 1.2. ábra XVII—XVII vonala mentén vett metszet, 18. ábra: a szalagdarab harmadik kiviteli alakjának oldalnézete összehúzott állapotban, részben törve, 19. ábr: a 18. ábra szerinti szalagdarab oldalnézete, nyújtott állapotban, 20. ábra: a harmadik kiviteli példa perspektivikus ábrázolása, részben metszve, 21. ábra: a 18. ábra szerinti kiviteli példánál alkalmazásra kerülő .kapcsolókengyel perspektivikus ábrázolásban, 22. ábra: a 21. ábra szerinti kengyel felülnézete, 23. ábra: a 18. ábra XXIII—XXIII vonala mentén vett metszet, és 24. ábra: a 19. ábra XXIV—XXIV vonala mentén vett metszet: Az 1—10. ábrák szerinti kiviteli alakban a csuklósszalag a felső sor 10 szelenceszerű tagjaiból és az alsó sor 20 szelenceszerű tagjaiból áll. Amint azt a legjobban a 3. és 4. ábrából láthatjuk, mind a felső sornak a 10 szelenceszerű tagjai, mind pedig az alsó sornak a 20 szelenceszerű