148974. lajstromszámú szabadalom • Faipari keretfűrészgép
Megjelent: 1962. február 28. MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG 1 •4JT ^ SZABADALMI LEÍRÁS ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL 148.974 SZÁM 38. a. OSZTÁLY — KO—1434. ALAPSZÁM SZOLGÁLATI TALÁLMÁNY Faipari keretfűrészgép Észak-Magyarországi Fűrészek, Miskolc Feltalálók: Kosa Pál oki. erdőmérnök és Pagonyi József technikus, mindketten Miskolcon A bejelentés napja: 1959. augusztus 12. A tlálmány faipari keretfűrészgép, amellyel keskeny, pl. 5 mm szélességű deszkát is lehet készíteni, és amellyel rövid pl. 0,5 méteres fatörzseket, rönköket is fel- lehet fűrészelni. Az ismert faipari keretfűrészek ma már nem felelnek meg mindenben a modern technológiai követelményeknek. Az egyik ismert keretfűrésztípusnál maga a keret úgy van az állvány csúszófelületei közé beszerelve, hogy abból csak hosszú ideig tartó szerelési munka árán lehet kivenni. A fűrészlapokat az ilyen keretbe egyenként erősítik be, ami fáradságos szerelési munkát és hosszú időt igényel. A befogószerelvény bonyolult és a gépet megdrágítja. Az egyenként beszerelt fűrészlapok nem állíthatók be pontosan egymással párhuzamosan, ezért az ilyen keretfűrésszel vágott deszka, illetve áru méretpontossága nem tartható a kívánt határok között. A fűrészlapok beszerelésénél keletkező pontatlanságok a fűrészlapok különböző feszítése, és a fogsor nem egyvonalban állása következtében a fűrészlapok közül egy, vagy több, aránylag rövid üzemidő után eltörik. Az ismert keretek általában négyoldalas, teljesen zárt szerelvények, amiknek súlya meglehetősen nagy. A hagy keretsúly eredményeként a gép működtetése közben nagy dinamikus erők lépnek fel, minek eredményeként a keret, illetve gép aránylag csak kis fordulatszámmal járatható, és ennek ellenére a meghajtó szerkezet ágyazásai rövid idő alatt tönkremennek. A nagy dinamikus erők következtében a csúszófelületek is gyorsan elkopnak, a keret vezetékében lötyög, ami növeli az energiafelhasználást és a fűrészlapok idő előtti törését okozza. Az ismert keretek, illetve keretszerelvények súlyát növeli a fűrészlapok befogásának ismert módja is, azaz hogy a fűrészlapokat általában nein süllyesztik be a fogazott részig az alsó és felső igába. Az igákból kiálló fognélküli fűrészlapszakaszok következtében hosszabb keretre van szükség, ami súlynövekedést okoz. Az igákból kiálló fognélküli fűrészlap-szakaszok megnövelik a fűrészlapok igák közötti be nem fogott hosszát, minek eredményeként a fűrészlapokra oldalirányban ható erők a fűrészlapokat könnyebben tudják behajlítani. A fűrészlapok hátrányos behajlásának kiküszöbölése érdekében a fűrészlapokat vastagra kell készíteni, ami a fűrészlapokat megdrágítja, és szintén megnöveli rz üzem közben fellépő dinamikus erőket. A nagy befogási hossz következtében a vastagabb fűrészlapok is behajlanak. A behajlás eredményeként a fogak terpesztásét nagyobbra kell venni, mintha behajlásra nem kellene számítani. A fogak kis terpesztése esetén a fűrészlapok a vágott résbe beszorulhatnak. A nagyobb fogterpesztés és fűrészlap vastagság, valamint a fűrészlap behajlásának eredményeként a farönk, illetve gerenda deszkává fűrészelésekor szélesebb anyagrész válik fűrészporrá, tehát a gerenda hasznos termékké feldolgozott része a kiinduló anyag összsúlyának százalékában mérve aránylag kicsi. Az anyagba vágott nagy rés-szélesség következtében kisebb átmérőjű gerendákat, fatörzseket nem is érdemes feldolgozni. Az ismert keretfűrészekkel elkészíthető deszkák vastagsága minimálisan 16—18 mm. Ennek oka egyrészt a nagy rés-szélesség, másrészt a fűrészlapok nagy befogott hosszúsága következtében szükséges vastag fűrészlap és kengyel. Az ismert keretfűrészeik fűrészlap (kötegeinek összeállításához és összefogott szerelvényegységként való gépbe helyezéséhez már ismertek ugyan sablonszerkezetek, ezek azonban bonyolult gépszerű szerkezetek, és a bennük összeállított fűrészlapok egymáshoz képest nem a kívánt helyzetben helyezkednek el, túlsúlyukkal növelik a keret súlyát és így a gépben keletkező dinamikus erőket is.
