148971. lajstromszámú szabadalom • Analitikai mérleg

Megjelent: 1962. február 28. MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG #^% SZABADALMI LEÍRÁS ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL 148.971. SZÁM 42. f. OSZTÁLY — KE—618. ALAPSZÁM Analitikai mérleg Feltaláló: Kerbolt Kornél gyógyszerész, Pécs A bejelentés napja: 1959. augusztus 6. A találmány oly analitikai mérleg, amelynél arretált állapotban a mérlegkar, a kengyel, a tányér és a súlyok valamennyi mozgási szabadsága meg van szüntetve, és így a mérleg valamennyi lengő és szabadon mozgatható alkatrésze gyakorlatilag befogott állapotban van, minek következtében a mérleg elállítódás, ékrongálódás és súlyleesés veszélye nélkül szállítható, és a szállítás után jelentős beállítási munka nélkül azonnal üzeimeltethető. Az arretá^s és a dezarretálás késleltetett, félautomatikus kivitelű, és sem arretáláskor, illetve dezarretáláskor, sem a súlyok mérlegkarra rakásakor vagy arról való levételkor dinamikus erők nem lépnek fel. Az ismert érzékeny analitikai és precíziós mérlegeket általában csak helyhezkötötten, laboratóriumokban és hasonló helyeken használják. Ennek oka, hogy az ismert érzékeny mérlegek mérlegkarja, kengyele, tányérja, súlyai aránylag kis rázkódás vagy ütés következtében beállított helyzetükből elállítódnak, sőt esetleg helyükről leesnek. Ezeknél a mérlegeknél az arretálás jobbára csak az ékek ékágyról való leemeléséiből, a kengyel, a tányér és esetleg a súlyok felemeléséből, ill. alátámasztásából áll. így természetesen szállításra gondolni sem lehet. Ez jelentős hátrány, inert a modern technikai követelmények mellett ma már helyszíni méréseknél is szükség van olyan érzékeny mérlegekre, mint amilyet néhány évvel ezelőtt még csak laboratórium.okban használtak. Az ismert típusú érzékeny mérlegek rendkívül nagy beszerzési ára pedig lehetetlenné teszi olyan nagymennyiségű érzékeny mérleg beszerzését, hogy az aránylag kevés helyszíni mérés elvégzésére is külön mérleget szerezzenek be. Ezért mindenképpen előnyösnek tekinthető olyan mérleg kialakítása, amely érzékenység szempontjából azonos minőségű a laboratóriumokban használt ismert mérlegekkel, és azonkívül elállítódás, károsodás veszélye nélkül szállítható. Az ismert, csak helyhezkötötten használt érzékeny mérlegek további hátrányos tulajdonsága, hogy az arretálást általában excenterrel végzik. Az excenter hirtelen, lökésszerűen emeli fel az ékeket, illetve a mérlegkart az ékágyról minek következtében a mérlegkar és az ékek a mérlegkar hosszirányában elmozdulhatnak. A következő dezarretálás alkalmával a kengyel, illetve ennek középvonala már nem az eredeti függőlegesbe kerül vissza, hanem ezzel párhuzamosan ettől néhány század, esetleg tized mm-re helyezkedik el. Sík ékágy esetén esetleg leesik a kengyel a tartóékről, de ha ez nem is következik be, a mérleg dezarretálás után nem áll be az eredeti „0" helyzetbe és pontatlanul mér. Az excenterrel végzett arretáláskor és dezarretáláskor a dinamikus erőhatás következtében az ékek hozzáütődnek az ekágyakhoz, ami az ék és ékágy gyors meghibásodását okozza. Az isimért érzékeny mérlegek arretálását általában forgatógomb elforgatásával kell végezni. E művelethez a kezelő személy egyik kezét szabaddá kell tenni, ami a mérést hosszadalmassá teszi, mert a mérést végző személy egyik kezében általában pl. a mérni kívánt anyag tartálya, másik kezében pedig valamilyen adagoló eszköz, pl. kanál van, amelyek egyikét a művelet beindításához előbb le kell tenni. Ez időveszteséget okoz. Az excenterrel végzett arretáláskor a dinamikus erőhatás okozta mérlegkar, illetve ékeltolódás következtében létrejött mérlegelállítódás egyik következménye, hogy a mérleg sokáig leng új egyensúlyi helyzete körül addig, míg nyugalmi állapotba kerül. Ez a jelenség főként egy meghatározott anyagból egy meghatározott súlymennyiség lemérésénél nagyon hátrányos, mert a mérlegen levő mennyiséghez a kívánt súly elérése céljából újabb és újabb kisebb mennyiségű anyagot utántöltve, minden egyes utánadagolás után meg kell várni, amíg a mérleg lengését befejezi. Ez főként az időegységenként sok méréssel járó rutin-munkáknál, mint pl. a gyógyszerészeiben hátrányos. Az ismert érzékeny mérlegek súlyfelrakási módszere, illetve eszközei sem felelnek meg mindenben a modern méréstechnikai követelményeknek. A kézzel vagy pinzettával felrakható henger és lemezsúlyok a gyakori megfogástól éc ^levétel-