148965. lajstromszámú szabadalom • Eljárás átültetés, vegetatív szaporítás, vagy egyéb ok következtében önálló vízgazdálkodásra képtelen növények, vagy növényrészek, mint pl. szőlőoltványok, -dugványok, -zöldoltások, facsemeték, palánták, stb. vízgazdálkodásának szabályozására és/vagy növények fagyvédelmére

Megjelent: 1962. február 28. MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG SZABADALMI LEÍRÁS ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL 148.965 SZÁM 45 f 7 —10OSZTÁLY — GU—175 ALAPSZÁM SZOLGALATI TALÁLMÁNY Eljárás átültetés, vegetatív szaporítás, vagy egyéb ok következtében önálló vízgazdálkodásra képtelen növények, vagy növényrészek, mint pl. szőlőoltványok, -dugványok, -zöldoltások, facsemeték, palánták, stb. vízgazdálkodásának szabályozására és/vagy növények fagyvédelmére Gumiipari Kutató Intézet, Budapest Balatonbogiári Állami Gazdaság, Balatonboglár Feltalálók: Bartha Zoltán vegyészmérnök 33%, Juhászné dr. Kovács Margit vegyész 33% a Gumiipari Kutató Intézet részéről és dr. Eifert József agrobiológus 34%, a Balatonbogiári Állami Gazdaság részéről A bejelentés napja: 1960. június 2. Ismeretes, hogy a növények vízgazdálkodása részben fizikai, részben fiziológiai részre bontható. Amíg a kiszáradás folyamatában csak fizikai tényezők játszanak szerepet, addig a növény által szabályozott vízleadásban, az ún. transpirációban csak a növény szabályozóképességének függvényében érvényesülnek a fizikai állandók. Rendkívül fontos, hogy a kiültetett oltványok és dugványok, vagy átültetett növények, mint facsemeték, palánták fizikai és biológiai vízvesztesége egészen a meggyökeresedésig minimális legyen, vagyis biztosítva legyenek a vízgazdálkodás optimális feltételei. Mind a mai napig nem volt ismeretes olyaneljárás, amely lehetővé tette volna az önálló vízgazdálkodásra képtelen növények, vagy növényrészek védelmét, illetve azok vízveszteségének optimális értékre történő beállítását, a növény fejlődéséhez szükséges asszimiláció és légzés egyidejű biztosítása mellett. Kétségtelen, hogy ilyen eljárás rendkívül jelentős lenne pl. az átültetett, vagy vegetatív módon szaporított növények, illetve növényrészek esetében, amelyek a meggyökeresedésig nagyon kényesek a vízveszteségre. Különös fontossággal bírna egy ilyen eljárás az egyik legfontosabb vegetatív módon szaporítható növénynél a szőlőnél, mivel ennek szaporítása egyrészt igen költséges, másrészt az eljárás sikere — éppen a vízgazdálkodás eddigi nem kellő szabályozhatósága miatt — igen kétséges. Mint ismeretes a szőlő szaporítás ez ideig háromféleképpen — oltvány, dugvány, zöldoltás útján — történhet. Oltvány esetében a beoltott és előhajtatott vesszőket, dugvány esetében pedig a nemes tőről lemetszett vesszőket — amelyek csak rügyeket tartalmaznak — kiültetik és ún. bakhátos iskoláztatással szabályozzák vízgazdálkodásukat a meggyökeresedésig. Zöldoltások esetében a vad tőre nemes részt oltanak és az oltás megeredéséig semmiféle vízgazdálkodást szabályzó módszert nem alkalmaznak, pedig itt is fontos volna, hiszen a beoltott nemes rész az oltás megered éséig saját nedvtartalékából kénytelen vegetálni, így a megeredés nagymértékben függvénye az időjárásnak. Mint említettük szőlőoltványok és dugványok esetében ezideig általában a bakhátos iskoláztatást alkalmazzák. E célból az előhajtatott oltványt, illetve a rügyeket tartalmazó dugványt, szabadba, forgatott talajba ültetik és földdel betakarják, hogy a tenyészidő során az oltványnak, illetve a dugványnak hajtásrendszere és gyökérzete képződjön. Ennek a módszernek azonban számos hátránya van: rendkívül munkaigényes, és mint hogy a fejlődés kezdeti, kritikus szakaszában a légzést erősen, az asszimilációt pedig teljesen meggátolja, így az eredési százalékot is nagymértékben csökkenti. További hátránya még, hogy a talajjal betemetett rügyek, hajítások és az oltáshely zsenge szövete könnyen elrothad, elkorhad, ha az időjárás csapadékos, illetve a talaj túl nedves, szárazság esetén viszont a bakhát felülete cementálódik — amit költséges munkával kell megszüntetni — és gázcsere hiánya következtében a hajtások befulladnak. Hátránya még az eljárásnak az is, hogy a talajban a nemes rész gyakran ún. harmatgyökeret ereszt, és e káros gyökérzetet csak költséges, nagy szakértelmet igénylőén lehet eltávolítani. Az utóbbi években, főlag külföldön, kísérletez-