148942. lajstromszámú szabadalom • Inverterrel működtetett fénycsővilágítási kapcsolás

2 148.942 darabszámú fénycsövek e szekundertekercsekre ellentétes értelmű reaktanciákon keresztül csat­lakoznak és ezek a reaktanciák egyik oldalon ka­paci tív, másik oldalon induktív jellegűek. Ezen utóbbi kapcsolás egy másik kivitele szerint az áramkör egy további, egyik pólusával a transz­formátor egyik szekunder tekercsére, másik pó­lusával pedig a másik szekunder tekercsre kap­csolt induktivitás után bekötött kapacitást is tar­talmazhat. A . találimányt részletesebben az ábrák, kapcsán magyarázzuk, melyek közül az 1. ábra a kapcsolás rezgőkör nélküli változa­tát, a 2. ábra ennek további kondenzátoros módosu­latát, míg a 3. ábra a kapcsolás rezgőkörös változatának legegyszerűbb kiviteli példáját tünteti fel. Az 1. ábra olyan megoldás változatot mutat, ahol az áramforrás az invertert táplálja, az In­verter transzformátor szekundertekercséről az L (induktivitás) és C (kondenzátor) elemeken ke­resztül, melyek egyben megfelelő jellegű reak­tanciát képviselnek, két fénycsőre csatlakozik. Az inverter'az akkumulátor 24 V-os egyenfeszült­ségét átalakítja kb. 1 kHz-es frekvenciájú négy­szögimpulzusokká. A fénycsöveket két különálló tekercsről, célszerűen egy középen megcsapolt szekundertekercsről működtetjük, az egyiket egy L induktivitáson, a másokat egy C kapacitáson keresztül. A fénycső működtetéséhez ugyanis va­lamelyik reaktancia feltétlenül szükséges. Ese­tünkben a kétféle reaktancia egymással ellentétes értelmű és így a transzformátor primer oldalán — helyes méretezés mellett tisztán ohmos terhe­lés jelentkezik, ami feltétlenül szükséges az át­alakító jó működéséhez. A fénycső begyújtásához nagyobb feszültség kell, mint az üzemi feszültség. Tulajdonképpen ezért is kellenek az említett L és C-vel jelzett reaktanciák, amelyek a csövek felfűtése és a fű­tés kikapcsolása után egy feszültség-lökést hoz­nak létre, ami begyújtja a fénycsöveket. Ezen feszültség-lökés növelésével a gyújtási biztonság is javul, ezért előnyt jelent egy további C kapa­citás bekapcsolása, mint ez a 2'. ábrán látható. Itt az L, C elemek soros rezgőkört képeznek, ami, mint ismeretes a feszültséget nagyobb feszült­ségre transzformálják. A C kondenzátoron tehát a gyújtás pillanatában nagyobb feszültség jön létre, mint a teljes szekunder feszültség (U2). A találmányunk szerinti kapcsolás egy másik változata a 3. ábrán bemutatott kapcsolás, amely által a fénycsövekben folyó áramok impulzus­szerűsége is kiküszöbölhető. Itt a pl. két 20 W-s fénycsövet sorbakötjük az Lj induktivitással. A kapott két pólussal párhuzamosan kapcsolunk egy C kondenzátort, így tehát rezgőkör jött létre, amelyben már szinuszos rezgések keletkezhetnek. A rezgőkört, hogy valóban szinuszos rezgések tud­janak kialakulni, el kell választani az átalakító­tól, amely négyszög impulzusokat szolgáltat. Ez a feladat megoldható egy fojtótekercs (L2 ) beik­tatásával. A rezgőkör úgy is kialakítható, hogy a fénycsövek a C kapacitással vannak sorbakötve, így a fénycső számára szinuszos áramot állít elő, s ugyanakkor az átalakító tökéletes működését biztosítja olyannyira, hogy az inverterben alkal­mazott és az ábrán nem ábrázolt tranzisztorok érezhetően nem melegszenek, ami a hűtőfelületek és így az egész átalakító méreteinek csökkentése, s természetesen az üzemi biztonság szempontjá­ból is nagy jelentőségű. Ezt az áramkört tekintjük tehát, az összes kí­vánalmaknak megfelelően optimálisnak. Az 1. és 2. ábrán megadott kapcsolásokhoz viszonyítva ugyanis az inverter még tökéletesebb működését teszi lehetővé. Ez a kapcsolás számos Változatban kivitelez­hető, így lehet a fénycső a kapacitással, vagy ".z induktivitással sorbakapcsolt. Lehet több kapaci­tást és/vagy több induktivitást is alkalmazni, me­lyek mindegyikéhez legalább egy fénycső lehet sorbakötve. A kapacitások, ill. induktivitások ilyenkor párhuzamosan kapcsoltak. (Több kapa­citás és induktivitás alkalmazása esetén tehát, tulajdonképpen több rezgőkört alkotunk.) A be­kapcsolt fénycsövek száma mindig növelhető a meglevő fénycsövekhez, újabb fénycsövek pár­huzamos kapcsolása révén. A találmány tehát értelemszerűen számos vál­tozatban kivitelezhető, az a példaként részletesen ismertetett kivitelekre korlátozva nincs. Szabadalmi igénypontok: 1. Kapcsolási elrendezés váltakozóáramú fény­csőnek egyenáramú áramforrásról való táplálá­sára az egyenáramot váltakozóárammá átalakító inverter segítségével, azzal jellemezve, hogy a táplálni kívánt legalább egy fénycsőből továbbá legalább egy induktivitásból és legalább egy ka­pacitásból rezgőkör van kiképezve és e rezgőkör két pólusa az inverter transzformátorához egy, a rezgőkörtől független további induktivitáson ke­resztül van bekötve. 2. Az 1. igénypont szerinti kapcsolás kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a rezgőkörön belül a táplálni kívánt fénycső kapacitással van sorba­kötve. 3. Az 1. igénypont szerinti kapcsolás kivifeli alakja, azzal jellemezve, hogy a rezgőkörön belül a táplálni kívánt fénycső induktivitással van sorbaköitve. 4. Az 1—3. igénypontok bármelyike szerinti kapcsolás kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a rezgőkör több fénycsövet tartalmaz, melyek a rezgőkör egy, vagy több kapacitásával és/vagy a rezgőkör egy, vagy több induktivitásával, ezen­felül esetleg egymással vannak sorbakötve. 5. A 4. igénypont szerinti kapcsolás kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a rezgőkör egyet­len induktivitást, de több egymással párhuzamo­san kötött kapacitást tartalmaz, amelyek mind­egyikével legalább egy fénycső van sorbakap­csolva. 6. A 4. igénypont szerinti kapcsolás kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a rezgőkör egyet­len kapacitást, de több egymással párhuzamosan kötött induktivitást tartalmaz, amelyek mind­egyikével legalább egy fénycső van sorbakap­csolva. 7. A 4. igénypont szerinti kapcsolás kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a rezgőkör több

Next

/
Oldalképek
Tartalom