148939. lajstromszámú szabadalom • Eljárás póruskezelt, anódikusan oxidált alumíniumfelületeknek vagy ily felületek egyes részeinek (feliratainak, ábráinak) különböző színű, különösen emailhatású kikészítésére

2 148.939 ben való kialakítására úgy egyen-, mint váltóáramú fürdőket alkalmaznak. Különösen egyenáramú fürdő céljára előnyösen alkalmazhatók többek között oxálsavas komponenst is tartalmazó vegyületek és az email-hatás előidézésére thorium és zirkónium adalék mellett különösen titánsók alkalmasak. A titántartalmú fürdő tekintetében azonban -már a hivatkozott 221 939 számú svájci szabadalom, iß figyelmeztet arra, hogy ezek a fürdők mindennemű karbantartás ellenére is hosszabb használat után nem üzembiztosak és az oxálsavas megoldásra vonatkozó 850 540 számú NSZK szabadalommal együtt a pH-érték aggályos pontosságú szabályozásában keresték ennek ellenszerét. Eljárásaink során az nyert megállapítást, hogy az oxálsavas — tehát e részben szerves anyagot is tartalmazó — elektrolitikus fürdők üzemképességét emellett a jelentkező elgombásodás (penészesedés) is igen hátrányosan befolyásolja, ill. korlátozza; ezért találmányi megoldásunk a szerves anyagként elsősorban oxálsavas komponenst tartalmazó elektrolitikus fürdő összetételében fungicid adalékot — célszearűen egy térfogatezrelék dinitroklcrbenzoloxidifenolt vagy tetrametiltriuránmoncszulfidot — is alkalmaz, ami biztosítja a fürdő vegyi értékállandóságát és az oxidréteg nennkívánt értelmű elszíneződésének megelőzését. Az email-hatású oxidréteget eredményező anódikus almíniumoxidációs eljárások nagyobb elterjedtségét többek között az is hátráltatja, hogy ezek az eljárások általában — s" így pl. a legismertebb „eimatal-process" is — Schenk megállapítása szerint (Schenk 799. old.) áramigényességük miatt jelentékenyen költségesebbek, mint egyéb eljárások (kb. 12«D V egyenáram 2—3 Ampere dm2-kénti áramsűrűség mellett). Ezért találmány szerinti eljárásunk — különösen olyan esetekben, ahol az alumíniumfelületnek védőoxidréteggel való ellátása csak az egyik lemezoldalon, vagy asak a felület egy részén szükséges, a korrózióvédelem szempontjából kevésbé fontos lemezfelületet vagy felületrészt olyan védőlakk-bevonattal látja el az anódoxidációs eljárás tartamára, amely a fürdő áramfelvétele! a védőlakkal fedett felülethányad arányában, csökkenti. Ennek azért tulajdonítható — általános energiagazdálkodási szempontokon felül — jelentőség, mert ez a találmányi megoldás gazdaságossá és így alkalmazhatóvá teszi az igen tetszetős és nem-fémes . benyomást keltő emailhatású alumíniumoxidréteget alapfelületként olyan, vegyesjellegű felület kiképzési eljárásmódokkal kapcsolatban, amelyeknél a feliratokkal, ábrákkal ellátandó alumíniumfelületet csak az alap tekintetében vetjük alá anódoxidációs eljárásnak, míg a feliratok és ábrák egyéb, viszonylag kevésbé anyag-, .munka- vagy áramigényes eljárással kerülnek felvitelre. Különösen többszínű felületrészeket, feliratokat vagy ábrákat tartalmazó, vagy mintásán anódikusan oxidált alumíniumfelületeknél gyakran jelentkező hiba az, hogy elsősorban a többszörös fedési- és festési eljárások következtében — különböző hatásfokkal — olyan anyagszerkezeti elváltozások jelentkeznek, amelyek a lemez oxidrétegének festékfelvevőképességét az egyes eljárásfázisok menetében különbözőképpen befolyásolják. Az anódikusan oxidált aluimíniurnleimez szerkezetében ugyanis az elektrolízis hatására olyan üregek, kosarak képződnek, amelyekbe az eljárás későbbi fázisaiban a színezésre használt festék(ek) beépülnek és a lemez, vagy annak egyes részei, feliratai stb. színét meghatározzák. Ilyen anyagszerkezeti változásoknak a színezési eljárás teljes befejezése előtt nem szabad olyan hatással beállniok, ami az oxidréteg festék (színezék) felvevőképességét hátrányosan befolyásolhatná. Ezzel a következménnyel jár azonban az. ha az oxidréteg üregei, kosarai vegyi- vagy hőhatás következtében több-kevésbe összezárulnak. Az oxidációs és színezési eljárás befejezése után ezzel szemben a lezáró eljárásfázisnak teljes hatékonyságú összerázódást kell kiváltania, mert ez biztosítja a festék (színezék) teljes beépülését az oxidréteg szerkezetébe; ennek hiányában a később használatba vett lemezen színelváltozások, foltosodások jelentkeznek. Ennek a veszélye leginkább akkor áll fenn, ha a — főként színezési — eljárás során a lemez hőhatásnak (pl. magasabb hőfokú öblítésnek) van kitéve, a lezáró hőkezelő aktus viszont nem elég hatásos. Erre a célra pl. a 825 040 számú Német Szövetségi Köztársaság-! szabadalom is (Vereinigte Aluminiumwerke A. G., 1951. nov. 15.) a vízben való kifőzést írja elő. Eljárásaink során azt állapítottuk meg, hogy az email-hatású oxidréteggel ellátott lemeznek eljárás alatt csapvízben, ill. ilyen hőmérsékletű folyadékban való öblítésével elkerülhető az időelőtti anyagszerkezeti változásoknak a beállta az oxidrétegben, — míg az eljárást befejező üreglezárást az biztosítja teljes hatékonysággal, ha az utolsó hőkezelés magas hőfokú — mintegy 90 C° — alumíniumszínstabilizáló oldattal történik, amihő- és vegyi hatásánál fogva kiváltja azokat a végleges anyagszerkezeti változásokat, amelyek a színezéket az oxidréteg szerkezetébe zárják. Erre a célra előnyösen alkalmazható a Budapesti Kénsavgyár „Alumíniumszínstabilizáló" elnevezésű gyártmánya, a megadott gyártási felhasználási előírások betartásával. Többszínű felületrészeket, feliratokat vagy ábrákat tartalmazó (mintás) anódikusan oxidált alumíniumlemezek előállításának jelentős problémája az, hogy az egymást követő fedési- és festési eljárások ellenére hogyan biztosítsuk a lemez szándékolt színhűségét. A fedésre — tehát azzal a rendeltetéssel, hogy megakadályozzuk a (még) nem-kívánatos színezék bejutását az oxidréteg üregeibe — rendszerint (zsíros) fedőfestéket alkalmaznak. Ezeknek a használata, illetve szerepük betöltése után való eltávolításuk azonban olyan nern-kívánatos elszíneződési hatással is jár, ami rontja a színhűséget, illetve nagyobb gyártási széria során a kezdeti- és széria-végi munkadarabok között káros színikülönbséget idéz elő. Ezért találmányi megoldásunk — magánbsnvéve ismert összetétetlű — polyvynilalkoholos bevonatot alkalmaz védőrétegként az email-hatást eredményező első eljárás után, ami a későbbi festési eljárásfázis szempontjából védelmet nyújt. A később eltávolított pVA-védőrétegnek megfelelően