148935. lajstromszámú szabadalom • Szikraköz színképelemzéshez
Megjelent: 1962. február 28. MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG SZABADALM OKSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL 148.935. SZÁM 42. h. 17—22. OSZTÁLY — DE—330. ALAPSZÁM Szikraköz színképelemzéshez Deutsche Akademie der Wissenschaften zu Berlin, Berlin (Német Demokratikus Köztársaság) Feltalálók: dr. Guttmann Wolfgang orvos, Potsdam-Rehbrücke, Becker Hans, fejlesztőmérnök, Berlin-Karlshorst A bejelentés napja: 1959. október 31. Német Demokratikus Köztársaságbeli elsőbbsége: 1959. szeptember 30. A találmány szikraközre vonatkozik, szilárd és oldott anyagok színképelemzéséhez. Szilárd anyagok színképelemzéséhez általában olyan szikraközöket alkalmaznak, amelyeknél a távolságukban és helyzetükben szabályozható, rögzített elektródák azonos tengelyirányban mereven állnak szemben egymással. Ha lehetséges, az elektródákat némileg kihegyezik, hogy ezáltal a szikrákat arra kényszerítsék, hogy csak ezen csúcsok között íveljenek át. Mindazonáltal, annak következtében, hogy az elektródák közben leégnek, a szikrának megvan az a lehetősége, hogy többé-kevésbé ide-oda táncoljon, ami a gerjesztési feltételeket és az optikai sugárútnak megvilágítását egyenlőtlenné teszi. Oldott anyagoknak használható elemzése ilyen szikraközzel nem lehetséges. Ismeretes folyadékoknak elektromos kisülés útján való fotometriai színképelemzéséhez olyan anyaga pplikátor, amelyiknél olyan szikraközt írnak le, amelynél egy, a főeleíktróda körül forgó mellékelektróda a szikrát a főelektróda körül végzett körözésre kényszeríti. Ennek következtében lehetséges, hogy a főelektródával szemben oldat bepermetezése céljából fúvókát helyezzenek el. Ennél a szikraköznél a szikrának kényszerített ide-oda mozgása különösen nagy és nehézségekre vezet az utána kapcsolt optikai eszközökkel végzett színkép elemzésnél. Más ismeri elektróda elrendezéseknél, amelyeket oldatok elemzéséhez használnak, az a hátrány mutatkozik, hogy a kisülés helyileg és ezen túlmenően intenzitás szempontjából önkényesen változik. A találmány olyan szikraköz, amelynél a szikrajáték helye rögzítve van és az az elektródák leégése következtében setm változik észrevehetően, továbbá lehetővé teszi a vizsgálandó oldat kedvező és reprodukálható bevitelét a szikrába az oldat színképelemzésének elvégzése céljából. A találmány értelmében a feladatot azáltal oldjuk meg, hogy a kisülés két megfelelően kialakított és hossztengelye körül üzem közben állandóan forgó, egymással szöget — célszerűen 180°-nál kisebb szöget — bezáró elektródatüske két egymáshoz közelfekvő szomszédos domború felületrésze között következik be. A vizsgálandó oldott anyag bevitele porlasztás útján történik, egy, vagy több, az elektródatüskékkel szemben elhelyezett fúvókából, mégpedig egyrészt közvetlenül magába a kisülésbe, másrészt a szikra játékának pillanatnyilag ki nem tett szikrázási felületekre. A két elektródának tengely körüli, forgása mindig újabb, az elektródafelületre rakódott anyagokat visz a meghatározott távolságú szikrázási helyre. A szikra állandóan azon a helyen marad, ahol az elektródák legkisebb távolságra vannak egymástól, mégis, az elektródák forgása következtében állandóan új támadási pontot kap. Ebből a továbbiakban az az előny is adódik, hogy inhomogén anyag elemzése esetén a szikrázási folyamat rendelkezésére álló felület nagysága következtében az anyaginhomogenitás bizonyos mértékű kiegyenlítődését érjük el. A rögzített szikrázási helynek nagy jelentősége van az utána kapcsolt optikai eszközök konstans megvilágítása szempontjából. Az oldatok színképelemzésénél a nagy pontosság fontos előfeltétele az, hogy időegységenként meghatározott folyadékmennyiséget egyenletesen porlasztunk az elektromos kisülésbe. Ezt az egyenletességet pneumatikus porlasztás alkalmazása esetén, —' amely lényegesen kisebb műszaki felkészültséggel alkalmazható, mint az elektrosztatikus porlasztás —, a porlasztófúvókában levő légnyomás1 kis ingadozásai befolyásolják, és ez a vezérlés nélküli anyagadagolásnál a porlasztott mennyiség ingadozásához vezet. Ennek a hiányosságnak kiküszöbölése oly módon lehetséges, hogy az anyagnak a porlasztófúvókához való juttatását megfelelő berendezéssel adagolhatóvá tesszük. Ezt azáltal érjük el, hogy egy pneumatikus porlasztóberendezéshez időegységen-
