148869. lajstromszámú szabadalom • Hidraulikus biztosítóberendezés bányatérségekhez

2 148.869 bármilyen irányú, legfeljebb 5°-os ferde beállását engedi meg. Az 1 fejrészhez nagyszilárdságú varrattal csatlakozik az 5 nyomócső, mint emelőhenger. Ennek felső végére csavarmenetesen van erősítve a 6 vezetőhüvely. Az 5 emelőhengerben mozoghat a cső alakú 7 dugattyúrúd, melynek alsó végére a 9 tányér közvetítésével van ráerősítve a henger alakú 8 gumidugattyú. A 7 dugattyúrúd felső végére erősítjük a 10 tánifejet, mely ugyancsak gömbcsuklósan csatlakozik a 11 rögzítő pántokhoz és ezek útján az egyik vagy másik süveggerendához. Utóbbiak főrészei: a 12 hátsó süveg, a 14 elülső süveg és az ezeket csuklósan összekötő 13 csapszeg. Az elülső söveg szekrényszerkezetében van a 15 kitolóbenger, melyben a 16 előtűző gerenda mint dugattyúrúd mozoghat. E dugattyúrúd a 18 tányér közvetítésével hordja a harang alakú 17 gumidugattyút. A 15 kitolóhenger elülső végére van erősítve a 19 vezetőhüvely. A munkaközeg a 20 csatlakozódarabon át jut a kitolóhengerbe. A biztosító berendezés alsó részében, a víztároló tartály közepén, hosszirányban helyezkedik el a 21 előtoló és vonszolóhenger, melyben a cső alakú 23 -dugattyúrúd egyik végére a kettős működésű 22 gumidugattyú van erősítve. A 23 dugattyúrúd a 24 tömszelencén át kifelé folytatódik és 25 villában végződik, melyet a 41 szállító és kaparó berendezéshez csatlakoztatunk. Két 26 csatlakozódarab egyikén tápláljuk a nyomóközeget a 21 henger egyik vagy másik végébe. Az 1. ábrán látható a 21 hengert a víztartályhoz rögzítő 27 leszorító darabok egyike. A hosszúkás víztartályt alul a 28 talplemez határolja, melynek elülső (a rajzon jobboldali) vége fel van hajlítva, és amelyen két darab U-acél mint 29 merevítő gerenda nyugszik (2. ábra). E két gerenda közé építjük be a henger alakú 30 támtartót, melyen a már említett 31 tartólemez fekszik. A víztartályt oldalról és felülről a 3'2 lemezek burkolják. A 21 henger fölött helyezkedik el a 33 szelepágyazó tömb, mely a következő szelepeket tartalmazza: a 23 sűrített levegő szelepet, a 15 süvegkitoló hengerhez tartozó 36 szelepet, a 21 előtoló- és vonszolóhemgerhez tartozó 35 szelepet és a tárnok működtetésére való 40 szelepet. A 33 tömb ^ágyazza még a 38 kézi dugattyús szivattyút, mellyel a berendezés légnyomás hiányában is nyomás alá helyezhető. A 37 szelep légtelenítésre való. A különböző munkahengereket a szelepekkel kisnyomású 39 tömlők kötik össze. Az ismertetett berendezés működése a következő : Teherhordó állapotba hozás. A tárnok 2 szelepét, majd a sűrített levegő 34 bebocsátó szelepét kinyitjuk. A sűrített levegő a víztartályban levő folyadék felszínére nyomást gyakorol és így a víz a tárnok 5 emelőhengeréibe jutva a 8 dugattyúk közvetítésével a 12, 14 süvegeket a főtéhez emeli. Ezután az említett két szelepet elzárjuk és a 3 előfeszítő dugattyú útján a tárnokát a főte szilárdságának megfelelő erővel előfeszítjük. A szállító berendezés előtolása és az előtűzés. A jövesztett szén elszállítása után a 16 előtűző gerendához tartozó 36 szelepet és a sűrített levegő 34 bebocsátó szelepét' nyitjuk és így az előtűző gerenda kinyomásával a tetőt bebiztosítjuk. Ezután kinyitjuk a 21 előtolóhenger 35 szelepét, mire az előtolómű a 41 szállító berendezést a szénhomlokig előre nyomja. Ennek megtörténtével a 34, 3'5 szelepeket elzárjuk. A biztosító berendezés oldása ós vonszolása. Minden második biztosító berendezésnél a tárnok 2 rabló szelepeit, valamint a 21 előtoló- és vonszolóhenger 35 szelepét és a sűrített levegő bebocsátására való 34 szelepet nyitjuk. Amennyiben a légnyomás az előrevonszoláshoz nem volna elegendő, vagy ha a bányában egyáltalán nines nyomólevegő, akkor a 38 kézi szivattyút működtetjük és a biztosító berendezést a 41 szállító berendezésig előrevonultatjuk. Ezután a 34, 35 szelepeket elzárjuk és a 3 előfeszítő dugattyút eredeti állapotába visszaállítjuk. A vonulási művelet alatt a 16 előtűző gerenda szénhomloknak támaszkodva eredeti helyére visszatolődik. Ezután az egész ismertetett műveletsorozatot folytonosan ismételjük. A találmány szerinti biztosító berendezés nagynyomású bányákban is teljes biztonságot nyújt, mert a 16 előtűző gerenda csak rövid ideig van kinyomott állapotban, amíg ugyanis a szénhomlokot fel kell fogni. A szokásos kézi biztosítás ennek következtében elmarad. A berendezés önjárása folytán az bármikor a szénfalhoz mehet előre és így kiküszöböltük a fejtésben az eddigi nagy, nyitott felületet. További előnyök: a berendezés a fejtést lényegesen jobb állapotban tartja, nem engedi meg a főte megrepedését a homlokkal párhuzamosain, nem tud kialakulni a nagyon káros és veszélyes lépcsős tető (főte). Megszűnik az eddig emberi erővel végzett nehéz, veszélyes és költséges omlasztás, kiküszöböltük a fémtám- és fémgerendaveszteséget. Miután ugyanis az eddigi berendezéseknél a süveggerendát kivették, a tám eltávolítását a fellépő kőzetomlás megakadályozhatta, amikor is a támot végleg a helyén hagyták. Más esetekben, amikor a tám kiszedésével kezdték a leépítést, a süveggerenda maradt sok esetben végleg a helyén és ment veszendőbe. A találmány szerinti berendezés fölöslegessé teszi továbbá bányafa alkalmazását és megszünteti a szállító berendezés naponkénti vagy kétnapoinkénti áthelyezését a szénhomlokhoz, minthogy az előrehaladás önműködő. Az omlasztáshoz nincs többé szükség külön omlasztómunkásokra, ami egyrészt létszámcsökkentést jelent, másrészt egy igen nehéz munkakört szüntet meg, mely amellett veszélyes is. A termelési költség csökken, a teljesítmény nő. A találmány szerinti berendezés omlasztással vagy száraz tömedékeléssel művelt, tektonikailag kevésbé tagolt, tömegtermelésű fejtéssel művelhető telepekben alkalmazható. A helyenként jelentkező kisszilárdságú talpkőzeteken is eredményesen használható, mert sokkal szélesebb felfekvési felülettel rendelkezik, mint az ismert külön^ álló biztosító berendezések, melyek számos esetben benyomódtak a talajba, ahonnan kiemelésük igen nagy nehézségekbe ütközött vagy teljesen lehetetlen volt.