148850. lajstromszámú szabadalom • Mintavevő készülék különösen szálas anyagokhoz

Megjelent: 1961. december 31. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 148.850. SZÄM 45. e. 12—19. OSZTÁLY — IO~92. ALAPSZÁM Mintavevő készülék, különösen szálas anyagokhoz Feltalálók: Istók Barnabás egyetemi adjunktus és Szatmári László agrármérnök. Debrecen A bejelentés napja: 1860. február 12. A nagyobb magassággal raktározott szálas anyagok: mint pl. a széna, vagy a siló-takarmány minőségi ellenőrzése szempontjából nagy jelentősége van a mintavételnek, amelynek alapján ellenőrizhetjük, hogy sikerült-e megfelelő módon a szárítás, az erjesztés stb. Ez a mintavétel mind ez ideig igen kezdetleges eszközökkel történt: a kazlak oldalából csomókat téptek ki, vagy a felső rétegek eltávolításával vettek mintát az alsóbb rétegekből stb. Ezek a minták azonban semmiesetre sem voltak alkalmasak arra, hogy megnyugtató módon képet adjanak az anyag atlagáról, még kevésbé arra, hogy általa áttekintést kapjunk az egész anyag minőségéről. A jelen találmány ezzel szemben olyan mintavevőt szolgáltat, amellyel tetszés szerinti mélységig furásszelvényszerűen az eredeti rétegződésnek megfelelően mintasorozatot emelhetünk ki és amelynek alapján mind az átlagos, mind pedig részleteiben is az egész anyagra vonatkozó minőségre megbízható módon következtethetünk. A találmány szerinti mintavevő készülék lényege, hogy egymáshoz viszonyított relatív elfordulásra képes külső és abból kihúzható belső csőből álló szára, a felső végén a külső cső forgatására alkalmas eszköze, pl. forgatőkarja, továbbá a külső csővel együttforgó rövidebb nyírókarrnokból és a belső csővel mereven kapcsolható hosszabb kapaszkodó szúrókarmokból álló fúrófeje van. A hosszabb szúrókarmok a szálas anyagba benyomulva álló helyzetben tartják a belső csövet, amely körül a forgató eszközzel a külső csövet forgatjuk. Ezzel együtt forognak a nyírókarmok is és a szúrókarmokkal elnyírják a szálas anyagot, amely a fej és a csövek előrenyomulásakor bekerül a belső csőbe, mégpedig pontosan az anyag rétegeződésének megfelelően. Ha a mintát meg akarjuk vizsgálni, a belső csövet kihúzzuk a külső csőből és az anyagot egy dugattyúval kinyomjuk a csőből, ahonnan az ismét az eredeti rétegeződ esnek megfelelő sorrendben és azzal arányos vastagságban fog kikerülni. A találmány szerinti készülék egyik kiviteli alakjában ez a belső <\ső hosszában felnyitható (pl. két félcsőből áll) és ez esetben magában a csőben szemlélhetjük az egyes rétegeket. Készülhet a cső átlátszó műanyagból is, ekkor már felnyitás nélkül is láthatjuk az anyagot. A cső mindenképpen megtartja az anyag eredeti nedvességét is, ami a vizsgálatnál szintén fontos jellemző. A csövek egyébként toldhatok is lehetnek, hogy mélyebb rétegekből is tudjunk mintát venni. A mintavevőnek az anyagba való besülylyesztése a legegyszerűbben a készülék kézi nyomásával érhető el, de elláthatjuk a fejet külső osavarmenettel is, ami forgatás közben a szálas anyagba mintegy befúródva, önműködően viszi mind mélyebbre a fúrófejet. A mintavevő készüléket a csatolt rajzon ábrázolt egyik kiviteli példán részletesebben is bemutatjuk, és működését megmagyarázzuk. Példánkon a készülék 2 szárának mintatároló belső 16 csövét a 15 külső cső veszi körül, amit a vele összehegesztett és belső csavarmenettel ellátott 18 gyűrűbe becsavart 24 zárótaggal a 3 forgatókar segítségével forgatunk. A 18 gyűrűt elmozdulás ellen még a kívülről nekitámaszkodó ugyancsak menetes 19 gyűrűvel biztosítjuk. A 16 belső cső hosszában két félcsőből áll, ezeket a 17 összetartó gyűrű tartja együtt. A 16 belső cső meghosszabbítása, úgyszintén a fúrófej megfelelő 6 tagjával való csatlakoztatása 21, illetőleg a 20 és 7 körmökkel történik. Az 1 fúrófejben e csatlakozás révén a 16 belső cső mereven van kapcsolva a 4 kapaszkodó szúrókarmokkal. A 17 külső csőre a vele összehegesztett 13 gyűrűs tag közvetítésiével rácsavarjuk a 10 menettel a fúrófal 9 külső falát, amely a 8 külső csavarmenettel van ellátva és amely az 5 nyírókarmokban végződik. A felcsavar ás biztosítására itt a 11 gyűrűt alkalmazzuk. A 15 külső cső, a 18 és 13 gyűrűstagok és a 19, 11 biztosító gyűrűk egymáshoz csavarásának és megszorításának lehetővé tételére felületeidet a 12 szerszámtámasztó furatokkal láttuk el. Az így összeállított mintavevő készüléken a 16 belső és a 15 külső gyűrű egymáshoz képest relatív elforgatható, a 17 gyűrűt pedig a 3 forgatókarral forgatni lehet. Működésben a mintavevőt a 4 szúrókarmokkal benyomjuk a szálas anyagba, majd a 3 forgatókarral forgatni kezdjük a 15 külső csövet és vele együtt az 5 nyírókarmokat is. Az 5 nyírókarmok a szálas anyagot körben elnyírják és mert közben