148820. lajstromszámú szabadalom • Koaxiális tápvonalba beépített kapcsoló
Megjelent: 1961. december 15. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 148.820. SZÁM 21. a4 . 64—77. OSZTÁLY — BU—223. ALAPSZÁM SZOLGALATI TALÁLMÁNY Koaxiális tápvonalba beépített kapcsoló Budapesti Rádiótechnikai Gyár, Budapest Feltalálók: Rozmaring Lajos tervező mérnök, Budapest, Csorba József szerkesztő, Budapest A bejelentés napja: 1959. szeptember 22. Az ultrarövidhullámú tápvezetékeiken éppen úgy, mint a kisfrekvenciás hálózatoknál felmerült a tápvonal kapcsolásának, illetve átkapcsolásának szükségessége. Pl. Paraleljáratot adóknál biztosítani kell az üzem zavartalanságát, akkor is, ha az egyik adó kiesik. Az adók és az antenna közti tápvezetéken olyan kapcsolórendszert kell felépíteni, amely üzemzavar esetén biztosítja azt, hogy a meghibásodott adó lekapcsolódjék, ugyanakkor a jól működő adó teljesítménye zavartalanul kijusson az antenna tápvezetékre. Így tehát szükséges egy olyan kapcsoló, amely a kapcsolórendszer elemeként nagyfrekvenciás koaxiális tápvonalon létesít kapcsolást. Követelmények a kapcsolóval szemben részben elektromos, részben mechanikus szempontból lépnek fel. Elektromos szempontból kívánatos, hogy a kapcsoló veszteség és reflexiómentes átmenetet biztosítson áteresztő irányban, másrészt megfelelő csillapítással rendelkezzék záró irányban. Mechanikusan szükséges ezért a megfelelő stabil felépítés, amely az elektromos követelmények időtálló teljesítését biztosítja. Adók átkapcsolásánál ezenkívül szükséges még a gyors, működés biztosítása is, amely legkisebb kiesést okozza az adásban. Ilyen feladatra a koaxiális tápvonalba beépített forgórendszerű átkapcsoló ismeretes, mint megoldás. Ennél a tápvonalkönyök egyben forgótárcsaként van kiképezve úgy, hogy mind a külső köpeny, mind a belső ér együtt 90°-kal elfordulva egyszer a jobbra menő, majd a balra menő tápvonalrészt köti össze a T elágazás középső ágával. Hiba ennél a megoldásnál az, hogy nagyobb teljesítmények átvitelére nem alkalmas, mivel a kontaktusok bizonytalanok, a megoldás természetéből, abból, hogy mind a belső, mind a külső ér meg van szakítva. Ezeknél az átfolyó nagy áramok miatt 'melegedések keletkeznek, emiatt oxidáció lép fel, végül igen leromlik az átmenet minősége. Hibája még ennek a rendszernek a viszonylag lassú működés. Ezért adók átkapcsolására nem alkalmas. A találmány szerinti új konstrukciónál a kapcsolás a koaxiális vonal belső erének megszakításával, illetve zárásával jön létre oly módon, hogy a belső érben, mint csőben, egy fémdugó mozog, amely a megfelelő távolságra megszakított belső eret zárja, illetve megszakítja. A jó kontaktus érdekében a fémdugó és a belső ér cső alakú szakaszai között rugókoszorú biztosítja az érintkezést. A záróirányú csillapítást a belső ér egyes cső alakú szakaszai közötti távolság határozza meg. Ezt a távolságot a csillapításigény és a működési idő kompromisszumos figyelembevételével kell meghatározni. A gyors működést itt az biztosítja, hogy kis úton történő egyenesvonalú mozgás szükséges. Ezt mágneses kapcsolóval egyszerűen meg lehet oldani, ami olcsóbb és gyorsabb működést biztosít, mint a motoros kapcsoló. A találmány egy példakénti kiviteli alakját az ábra mutatja. A kapcsoló egy „T" alakú koaxiális tápvonal-elágazásban van beépítve. Szimmetrikus felépítésű a 4b tápvonalszakaszon átmenő középvonalra. Emiatt a 4c felőli szakaszt csak kis részben tüntettük fel. Nincs teljesen feltüntetve a 6-tal jelölt tápvonalrész sem, mivel megegyezik az 5. tápvonalszakasz kúpos csatlakozójával. Látható, hogy a kapcsolóban levő belső ér három cső alakú szakaszra tagolódik, a 4a, 4b, és 4c szakaszokra. A két megszakítási helyen az egymással szemtben levő végek az ábrán 2-vel jelölt rugókoszorúval vannak ellátva. A rugókoszorúk vékony rugólemez (pl. foszfonbronz) több szegmensre való felhasításával készülnek. Az egyes szegmensek vége a pontszerű érintkezés biztosítására ki van hajlítva. Felerősítésük vékony gyűrűvel történik úgy, hogy a rugóknál keletkező átmérő ugrás csak elhanyagolható reflexiót okoz. Ezért a rugókoszorú és a felerősítő gyűrű együttes vastagsága nem haladja meg a belső ér átmérőjének 5 százalékát. A középső 4b belső ér „T" alakú és a „T" felső szára át van fúrva. A furatban helyezkedik el a kapcsolást végző 1 fémdugó, amely ezt a tápvonal belső eret (4b-t), vagy a 4a, vagy a 4c belső érrel köti össze a rugókoszorúkon keresztül. A 4a és 4c cső alakú belső erek furataiban helyezkednek el a középső fémdugó mozgatására
