148810. lajstromszámú szabadalom • Spektroszkópiai berendezés

Megjelent: 1961. december 15. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 148.810. SZÁM 42. h. 17—22. OSZTÁLY — BA-1039. ALAPSZÁM Spektroszkópiai berendezés Feltaláló: Dr. Bardócz Árpád egyetemi magántanár, Budapest A bejelentés napja: 1956. május 14. A mai gyakorlatnak megfelelő, időben felbontott spektroszkópia céljára nagy pontossággal működő elektronikus vezérlésű gerjesztő berendezéseket használnak, ahol az időfelbontó elem és a gerjesztő berendezés között igen pontos szinkronizmusra van szükség. A pontos szinkronizmust eddig megvilágító lámpából, forgó tükörből és fotocellából álló rendszerrel biztosították. Az előbb említett megvilágító lámpa, forgó tükör és fotocella elhelyezése olyan, hogy a kívánt pillanatban a fotocella fényjelet kap, aminek eredményeként jelentkező feszültségjel az elektronikus vezérlésű gerjesztő berendezés vezérlésére szolgál. A megvilágító lámpából, forgó tükörből és fotocellából álló szinkronizáló berendezésnek hátrányai is vannak. Hátrány már magának a tükörnek az alkalmazása, mert a nagy sebességgel forgó tükröt csak körülményesen lehet befogni. Hátrányosak az aránylag nagy fényutak. Hátrányos továbbá az a körülmény, hogy a geometriai adottságok miatt csak aránylag kis fénynívóval lehet a fotocellát megvilágítani, hacsak nem alkalmazunk túlságosan nagy teljesítményű megvilágító lámpákat, amelyek terjedelmük és hőtermelésük miatt hátrányosak. Természetesen az elektronikus vezérlésű spektroszkópiai fényforrásokat nemcsak időfelbontásos spektroszkópiához alkalmatzzák, hanem felhasználják azokat szokásos spektroszkópiai munkához is. Ilyen felhasználásnál a vezérlő feszültségjeleket a mai gyakorlat szerint elektronikus felépítésű indító jelgenerátorok segítségével állítják elő. A feladatok egy része megoldható egyszerű felépítésű . elektronikus indítójelgenerátorokkal, de vannak olyan feladatok is, amikor a megoldáshoz meglehetősen bonyolult felépítésű indítójelgenerátorokra van szükség. Ezeknek az indító jelgenerátoroknak a költsége nagy és a sok alkatrész miatt nagy a meghibásodási valószínűség. A találmány feszültségjelekkel vezérelt spektroszkópiai berendezés két kivitele: Az egyik berendezésnél a feszültségjeleket fotocellával, a másiknál elektromágnesesen állítjuk elő. Ezek a berendezések egyszerű felépítésűek, kevésszámú alkatrészből állnak, így olcsók és a meghibásodási lehetőség is kicsi. Példaképpen az 1. ábrán bemutatunk olyan megoldást, amikor a vezérlő feszültségjelek előállítására fotocellát alkalmazunk. Az 1. ábrában az F fényforrásból jövő fény az Ll konkáv tükörre jut. Az Ll konkáv tükör az F fényforrást az L2 forgó síktükör segítségével a spektrográf Bl résére. képezi le, utóbbin rés irányában időben felbontja. Így a spektrográf fokális síkjában időben felbontott színképünk lesz. Mivel a fényképező lemezen érzékelhető színkép előállításához több száz vagy több ezer időben felbontott színkép egymásrahelyezésére van szükség, az F fényforrás időben felbontott képének mindig pontosan ugyanazon a helyen kell a Bl résen megjelennie. Ezt az L2 tükörrel kényszerkapcsolatban mozgó T tárcsa, valamint mellette elhelyezett H megvilágító lámpa és I fotocella biztosítja. A T tárcsán megfelelő számú és megfelelő méretű rés van. Amikor egy-egy rés a H megvilágító lámpa elé kerül, a vele átellenben elhelyezett fotocella fényt kap. Az ebből származó feszültségjel elektronikusan felerősítve az elektronikus gerjesztő berendezés vezérlésére szolgál. Az M motor fordulatszámának megfelelő megválasztásával, valamint a forgó tárcsa nyílásai számának változtatásával és megfelelő elhelyezésével igen változatos, „jelprogram" valósítható meg. A jelprogram a több lehetőség között úgy is változtatható, hogy különböző módon elosztott nyílásokkal bíró cserélhető, úgynevezett programtárcsákat erősítünk az M motor tengelyére. A találmány szerinti másik megoldás abból áll, hogy a spektroszkópiai fényforrásban levő működtető elektroncsöveket induktív gerjesztés útján előállított jelekkel vezéreljük. Ezeket a vezérlő jeleket egyik módon úgy lehet előállítani, hogy szinkronmotor tengelyére erősített mágnes forgása közben indukciós tekercsek előtt halad el, amelyekbe feszültséget indukál. Az így kapott feszültség közvetlenül, vagy felerősítés után fel-