148766. lajstromszámú szabadalom • Olajgáz-égő
Megjelent: 1961. december 15. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 148.766. SZÄM 24. b. OSZTÁLY — PE—314. ALAPSZÁM Olaj-gáz égő Feltaláló: dr. Perédi Károly oki. gépészmérnök, oki. közgazdasági mérnök, Budapest A bejelentés napja: 1958. február 7. Az ipari kemencék és egyéb tüzelőberendezések, pl. kazánok gázégőihez általában a kemence falazatába beépített — rendszerint samottból készített — ún. égőkő és az égőt magába foglaló égőház tartozik. Az égők —• rendszerüktől függően — különféle módokon biztosítják a gáz és levegő keverését, ami rendszerint az égőkőből történő kiáramlás közben megy végbe. Az égőkő axiális hossza 200—500 mm közt váltakozik a kemence falvastagságától függően. Ha ezen az úton — viszonylag nagy sebesség mellett — nem történik meg a gáz és levegő megfelelő mértékű keveredése, a kemence munkatéréiben ez még tökéletlenebbül megy végbe, mert ott a sebesség a viszonylag nagy térben lecsökken. Emiatt a levegő oxigéntartalmának egy része mint szabad oxigén revésíti, oxidálja az anyagot. Ez a káros jelenség gáztüzeléseknél igen gyakori, mert nagyon kevés olyan szerkezetű gázégő ismeretes, amely a gáz-levegő, keveréket rövid úton tudja elégetni és ezzel semleges atmoszférát biztosítani a kemencében. Ez: a probléma olajégőknél fokozottabb mértékben jelentkezik, nemcsak a kemencéknél, hanem a kazánok olajtüzelésénél, ill. olaj póttüzelésénél is, mert itt a szúróláng falazatot teszi idő előtt tönkre. Általaiban az olajégők is olyan szerkezetűek, hogy az égőkhöz kapcsolódik az égőház s ebben oly módon helyezkedik el az olaj porlasztó, hogy fúvókájának vége rendszerint az égőkő külső, legkisebb átmérőjű síkja közelében van elhelyezve. Vagyis lényegében ugyanolyan hosszú út áll rendelkezésre a levegő-olaj keverék előállítására és elégetésére, mint gáznál. Pedig az olajat először porlasztani, majd gőz- és gázfázisba kell átvinni, végül gőzt és gázt a levegővel el kell égetni. Mivel ezeknek a részfolyamatoknak előfeltételei nincsenek kellőién biztosítva a jelenlegi szerkezetű olajégőiknél, ezért az olajtüzelés általában arról ismeretes, hogy a gáztüzeléshez képest még nagyobb mértékben oxidál és ún. szúrólángot ad, mert nagy légfelesleg kell a tökéletlen porlasztás mellett. Ezenfelül az olaj kéntartalma az acél felületét is miegtámadja. Gyakorlati megfigyelésiek során azt tapasztalták, hogy ha az olajat előzőleg elgázosítják és a gázt pl. forró nyersgázként égetik el a kemencéiben:, két előny jelentkezik: egyrészt rövid úton, szúró láng nélkül ún. lágy láng mellett lehet az olaj gázt elégetni, másrészt az olaj kéntartalmának az a káros hatása, ami közvetlen olajtüzeléseknél mutatkozik, csaknem teljesen megszűnik. Ezt a szabadalomban is publikált két előnyt oly módon biztosítják, hogy az olajat a kemence mellett egy generátorban gázosítják el. (Kb. 1300 kal/Nm3 fűtőértékű, 1000 C° hőfokú, nagy koromtartalmú gázt állítanak elő, s ezt a gázt falazott csatornákon vezetik a kemence egyes égőihez.) Ez a megoldás azonban nem alkalmazható a meglevő kemencék legtöbbjénél, mert ezeknél nincs falazott gázelosztó csatorna (ez. rendszerint a kemence alatt húzódik) s ezek megépítése nagy költséggel járna. A találmánynak célja, hogy a meglevő' kemencéknél könnyen megvalósíthatóvá tegye az olajtüzelésnél előnyösebbnek elismert olaj gáztüzelést. Ezt azáltal valósítja meg, hogy a kemence összes égői számára egy közös, a kemence minden egyes égője helyére olyan égőszerkezet kerül, amely a találmány szerinti módon tartalmazza az olaj gáz előállításához szükséges olaj gázgenerátort és az olaj gáz elégetéséhez szükséges gáz-levegő keverő szerkezeti elemeket. A találmány szerinti olaj gázégő olyan egybeépített olajgázgenerátor (gázosító) és égő, amelyben a beporlasztott olaj, a gázosító levegő és égési levegő azonos értelmű, de szabályozható örvénylés mellett áramlik a porlasztótól kiindulva a gázosítón és az égőkövön át a tüzelőberendezésbe. A találmány szerinti olajgázégő jellemzői a következők: Az égőházban olyan örvényáramban gázosító olaj generátor helyezkedik el, amelynek: a) hosszúsága a gázosító hengeres belső részének átmérőjéhez képest nagyobb, célszerűen 3—4-szeres nagyságú,
