148753. lajstromszámú szabadalom • Elektronikus programozó berendezés

2 148.753 lényegében egy léptető-jelfogót működtető elektronikus berendezésből és a léptető-jelfogó kilincskerekével mozgatott kefével az áramforrásba és a vezérlendiő gépek, ill. berendezések áramkörébe megfelelően egybekötött érintkezősorból áll. Az elektronikus berendezés TI és T2 tranzisztorai (elektroncsövei) multivibrator kapcsolásban működtetik az LJ léptető-jelfogót. Az IK indítókapcsoló 'benyomásakor zárul az IJ indító-jelfogó tekercsét tartalmazó áraimkör, minek következtében az IJ jelfogó behúz és a keresztérintkezők az a, b és c, d kapoespontokat rövidrezárják. AKIJ bontó-jelfogó e, f kapcsai a bontójelfogó tekercsének árammentes állapotában rövidre vannak zárva, ezért az IJ indító-jelfogó behúzásakor b kapocspontokon, és az e, f kapoaspontokon keresztül záródik az IJ jelfogó öntartó áramköre. Ennek eredményeként az IJ jelfogó akkor is behúzott állapotban marad, ha az IK indítógombot felengedjük. Az IJ jelfogó c, d kapocspcntjainak rövidre zárásaikor zárul a Tr transzformátor primer áramköre. A szekunderköriben keletkező váltófeszültséget az El egyenirányító egyerairányítja és az áram innen a Csz szűrőkondenzátorral való szűrés után a R védőellen álláson 'keresztül a TI és T2 tranzisztorok RM és SJ kollektorköri (anód) munkaellenállásaira jut, majd innen a kollektor és emitter (katód), továbbá a negatív csatolást biztosító Rv ellenállásokon keresztül az áramforrás negatív sarkára. A Cl és C2 kondenzátorok, valamint az RÍ és R2 ellenállások feladata a megfelelő időállandó beállítása. A TI tranzisztor RM (kollektorköri) munkaellenállásának feszültségváltozásait a Cl csatolókondenzátor átviszi a T2 tranzisztor bázisára (rács), a T2 tranzisztor SJ munkaellenállásának feszültségváltozásait pedig a C2 kondenzátor juttatja a TI tranzisztor bázisára. A kapcsolás elektroncsöves kivitelben a földelt katódú szabadonfutó multivibrátornak felel meg. Az elektronikus berendezés a következőképpen működik: Az IK kapcsológomb benyomásakor, tehát az elektronikus berendezés áramforrásra kapcsolásakor az egyik tranzisztor —• a jelen esetben a TI tranzisztor — kollektorkörében nagyobb áram keletkezik, mint a másik tranzisztor kollektorkörében. Ennek eredményeként az RM munkaellenálláson a feszültségesés növekszik és ez a Cl kondenzátoron keresztül olyan polaritású feszültségváltozást visz a T2 tranzisztor bázisára, amely a T2 tranzisztor kollektoráramát csökkenti. A T2 tranzisztor kollek'toráramámak csökkenése ugyanakkor a C2 kondenzátoron keresztül a TI tranzisztor kollektoráramát növelő feszültséget juttat a TI tranzisztor bázisára. Az ellenállások és kondenzátorok nagyságától függően bizonyos idő múlva beáll az az állapot, amelynél a TI tranzisztor kollektorárama maximális értékű, a T2 tranzisztor kollektorárama pedig nulla. Ekkor a C2 kondenzátor feszültsége nulla, a Cl kondenzátor feszültsége pedig maximális értékű. Annak következtében, hogy a Cl kondenzátorral az RÍ ellenállás párhuzamosan van kötve, az ellenállás értékétől függően kisül a Cl kondenzátor feszültsége. A Cl kondenzátor feszültsége csökken és ez a csökkenő feszültség a. T2 tranzisztor kollektoráramának növekedését okozza, aminek további következménye, hogy az SJ munkaellenálláson átfolyó áram növekedésének hatására — ami a C2 kondenzátoron keresztül jut át — a TI tranzisztor kollektorárama folyamatosan egészen nulláig csökken, azaz a rendszer újbóli átbillenéséig. Az LJ léptető-jelfogó akkor lép működésbe, illetve a jelfogó-tekercse akkor húz be, amikor a T2 tranzisztor SJ munkaellenállásán áram halad át. Ekkor az SJ munkaellenállás tekercse behúz, a 'keresztérintkező az n,p kapoespontokat rövidrezárja és az LJ léptető-jelfogó tekercsén a behúzáshoz elegendő nagyságú áram folyik keresztül. Az LJ jelfogó minden egyes behúzásakor a tengely körűi forgó s kilincskerék egy fogosztásnak megfelelő szögben elfordul, és magával viszi a vele közös tengelyre erősített x csúszókefét. Az x csúszók efe érintkezője tárcsán körben elhelyezett y érintkezőlemezekkel kerül kapcsolatba és az y lemezeken, valamint az y lemezekkel elektromosan összekötött Yi érintkezőkön és megfelelő huzalozáson keresztül áram folyik a vezérelni kívánt berendezésbe, illetve az ahhoz tartozó kapcsolóba. A tranzisztorok minden egyes átbillenése újabb impulzust ad az LJ léptető-jelfogó tekercsének, minek következtében az x csúszó'kefe továbbfordul és újabb-újabb elektromotort, ill. berendezést kapcsol be, vagy esetleg kapcsol ki. Az y érintkezők sorába, ill. a programozott műveletsor végén olyan y érintkezőlemez van elhelyezve, amely a g, h kapcsokon keresztül áram alá helyezi a KIJ bontójelfogó tekercsét, amely az e, f kapoespontokat nyitva megszakítja a berendezés áramkörét, kikapcsolja a Tr transzformátor primer feszültségét és a berendezést ismét eredeti, indulásra kész állapotára állítja vissza. Az elektronikus berendezés átbillenése 0,2 sec. — 5 percenként következik be. Az egyes átbillenések közötti, azaz a lépésiek közötti időtartamot az RÍ, R2 ellenállások és a Cl, C2 kondenzátorok jellemzőinek megfelelő megválasztásával lehet változtatni. Az átbillenési idő elsősorban a kondenzátorok kapacitásának nagyságától függ. A fogaskerekes jelfogó négy- vagy több emeletes, 25—50 érintkezős ismert kivitelű. Az indításhoz és leállításhoz célszerűen egy vagy két emeletet használunk, egy emeletet pedig esetleg a különböző léptetési idők beállítására. Ezek tetszés szerint választhatók meg a felhasznált emelet egyes pontjaira kötött ellenállásokkal. Az RÍ és R2 ellenállások változtatbatóan vannak kialakítva, így ezek segítségével a két-két átbillenés közötti idő fokozat nélkül finoman állítható. Pl. az egyik emelet érintkezői segítségével az Rl-gyel párhuzamosan külön ellenállásokat iktatva az átbillenési idő két-két szomszédos kapcsolási pont között is tetszés szerint és könynyen változtatható. Stabilizált áramforrással dolgozva a beállított kapcsolások közötti időtartam ezreléknyi pontossággal tartható. Stabilizálatlan áramforrás alkalmazása esetén is legfeljebb csak egyszázalékos szórással kell számolni.