148716. lajstromszámú szabadalom • Vágatbiztosító keret

148.716 3 Hasonlóképpen volna alkalmazható az ékes rögzítés akkor is, ha az ékek keresztirányban állanának. Lényeges azonban mindig az, hogy a sokszögnek minden szögletében azonos statikai körülmények uralkodjanak és, hogy az alkalmazott idomszelvényeknek azonos súlya legyen. Az I-idom-szelvényű ívdarabok felhasználása esetében célszerűen alkalmazható ékes kötés, két ívdarabnak közvetlen összekapcsolásához, látható a 6. és 7. ábrában. A két ív darabot, amelyeik úgy fekszenek egymásban, hogy az egyiknek az övrésze a másik ívdarabszelvénynek a gerincrészére, egymással szemben eltolva, támaszkodik, a 2 könyckpapucsszerű idomot helyettesítő, megfelelően kialakított 7 karmantyú veszi körül és egymással szemben a 8', 8" illetőleg 9', 9" ékpárok segítségével, amelyeket az idomszelvénytörzsek és a karmantyú oldala között szabadon maradó térségbe hajtunk be, egymással szemben rögzítjük. A könyökpapucsszerűein vagy hasonlóan kialakított kapcsolóelemek egyéb kiviteli alakjai, amelyek a csőszerelvénytől (2—5. ábra) különböző szelvényekhez alkalmazhatók, ezekután önmaguktól adódnak. A példaképpeni, I-szelvényből készített ívdarabok nyomásra engedő kapcsolatának különösen célszerű kiviteli alakját szemléltetik a 8. és 9. ábrák. Ebben az esetben az összekötő elemek két csészeszerű 10', 10" részből állanak, amelyek az ívdarabok szelvényének megfelelően ezek beszögellő üregeibe vannak behajlítva, és egymással a megfelélő számú 11 csavarral összekötve. A csészeszerű idomok ezenfelül, abból a célból, hogy beállíthassuk a közöttük előállott hézagot, a megkívánt nyomásfelvételi jellemzők előidézése végett, az általuk az 1', 1" ívdarabok homlokszegélyei között átfogott távolság közepén alkalmazott 12 csavar segítségével kisebb, vagy nagyobb mértékben összehúzhatok. Az ábrában látható csavarok helyett ékrögzítésű csapokat is alkalmazhatunk, mind a 11 öszszekötőosavarok, mind pedig a hézagbeállítására szolgáló 12 csavarok helyén. A legutóbb leírt kapcsolat esetében, amelynél, amint látható, az összekötő idomhoz mind a két ívdarab nyomásra engedően van kapcsolva, különösen előnyös módon szabhatjuk meg a nyomásra engedés körülményeit. Minden nehézség nélkül nagy értékeket állapíthatunk meg, például mind a két oldalon 20 tonna határt, amelynél a nyomásra engedés megkezdődik, miért a 10', 10" csészeidomok nagy felületen fekszenek fel az ívdarabokra, illetőleg azok idomszelvényét bizonyos mértékig ékhoronyszerűen veszik körül. A csavarnak a megfelelő meghúzásával ebben az esetben a nyomásra engedés mértékét a kapcsolatban szükség esetén addig csökkenthetjük, amíg a teljesen mozgásmentes szilárdsági állapot be nem következik. Az ívdaraboknak a hosszúsága még abban az esetben is, ha az ívek kevesebb darabból állnak, mint ahogy azt a kiviteli példában megadtuk, például csak öt darabból, azonos marad, legfeljebb csak az az eltérés lesz a megadott kiviteli alakkal szemben, hogy az oromdarabok nem lehetnek egyenesek. Az egyenlő hosszúságú és egyenlő szögeltérésű könycikpapucsszerű összekötőelemek, illetőleg áthidaló darabok kiképzésén azonban semmi nem változik. Az összes vágatkeresztmetszetek esetében azonosak a szögek. Abban az esetben, ha a keretszerkezetek a találmány értelmében korlátozott hosszúságú egyenes ívdarabokból, ezeknek a közöttük levő hézagot áthidaló könyökpapucsszerű elemekkel nyomásra engedő módon való kapcsolódásával állítjuk össze, különösen előnyös a két ívnek az la. ábrából látható, a törzs szabadalomban előírttól eltérő módon való összekapcsolása, keretszerkezetté, az egymást keresztező, minden esetben az ívdarabokhoz a közepük táján hozzáerősített, az ívdarabokkal csavar és anya segítségével szilárd szerkezetté kimeríthető körszelvényű acélrudak által. A találmányt nem korlátozzuk az előzőkben részletesen leírt és az ábrákban bemutatott kiviteli alakokra, továbbá a szorító kapcsolatoknak, ill. könyökpapucsofcnak, vagy általában áthidaló elemieknek felhasználására olyan vágatbiztosítókeretekhez, amelyeket a törzsszaba dalom szerinti keretszerkezetek alakjában alkalmazunk. így pl. használhatjuk a 6. és 7., illetőleg a 8. és 9. ábrák szerinti szorítókapcsolatokat az eddig szokásos módon készített olyan vágatbiztosító ívekben is, amelyekben az ütköződaraboknak a felülről csatlakozó ívdarabokkal való összeköttetésére ún. isiülylyedőkapcsolat kerül alkalmazásra. Ilyenkor különösen előnyös módon lehet a besüllyedés hosszát és a nyomással szembeni ellenállást beállítani, amikor is fennáll a lehetőség ezt tetszésünk szerint akár a teljes merevségig is- fokozni. így például süllyedő kapcsolat, illetőleg sülylyedő tám esetén két csészéből álló nyomásra engedő szorítókapcsolat révén a megfelelő számú 11 csavar alkalmazása és ezeknek meghúzása, valamint a két csészefél közötti távolságnak járulékos szabályozása által — ebben az esetben a csészefelek természetesen, a 8. ábrától eltérően, egyenes kiképzésűek —• a süllyedő támasznak bármely tetszőleges süllyedési jellemzőjét beállíthatjuk, anélkül, hogy akár a két, a kettős csésze által, egymáshoz kapcsolt idomszélvénydarabot, akár magukat a csészéket bármiféle módon meg kellene munkálni. Szabadalmi igénypontok: 1. A 147 795 lajstromszámú törzsszabadalom igénypontjai szerinti vágatbiztosítókeret további kiviteli alakja, mely két, egyenként számos., egymással nyomásra engedékenyen kapcsolt szegmensből ívet alkot, amelyeknek egymáshoz rendelt darabjai a keresztmerevítők révén oly módon vannak bizonyos oldalirányú távolságban egymáshoz kapcsolva, hogy derékszögű alkatelemeket képezzenek, amelyet az jellemez, hogy tetszőleges idomszelvények egyenes, egymással azonos hoszszúságú darabjainak ívdarabonként való alkalmazásával, ezek, nyomásra engedékeny kapcsolódással, olyan közbenső elemekkel vannak egymáshozkapcsolva, amelyek által az ívdarabok homlokoldalai közötti távolságok át vannak hidalva, és amelyek az összekapcsolandó idomszelvényeknek megfelelően vannak kiképezve, és