148716. lajstromszámú szabadalom • Vágatbiztosító keret
Megjelent: 1961. november 30. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 148.716. SZÁM 5. c. OSZTÁLY — JA—389. ALAPSZÁM ^••^I ^^MIMBMB»l^"«"^B WBM MB«iWBWWm«Mm^^M»a»MW— —PB^M^MCMMim—i IIMM WWW ^ ^M^^^M^BBMM MMWIBWBWIIBI «II Will Vágatbiztosító keret Jasper Karl-Theodor, gyáros Hagen-ban (Westfália, Német Szövetségi Köztársaság.) Német Szövetségi Köztársaságbeli elsőbbsége: 1959. március 10. A bejelentés napja: 1980. március 9. Pótszabadalom a 147 795 lajstromszámú szabadalomhoz A 147 795 lajstromszámú törzsszabadalom tárgya olyan vágatbiztosító-keret, amely hasonló keretek szokásos szerkezeti kivitelétől eltérően olyan keretszerkezetből áll, amely két, egyenként számos, átlapolódó, egymásbaillesztett, egymáshoz nyomásra engedően kapcsolódó szelvény darabokból képezett ívből tevődik össze, amely ívek egymáshoz rendelt darabjai a keresztmerevítők révén oldalirányban bizonyos távolságban oly módon vannak egymáshoz kapcsolva, hogy derékszögű alkatelemebet képezzenek, amelyek az ívdaraboknak a nyomásra engedő szorító kapcsolatain keresztül csatlakoznak az ív kerülete irányában soronkövetkező alkatelemhez. Az ívdarabok ebben az esetben a törzsszabadalom szerinti előnyös kiviteli alakban olyan egymásbahelyezett és egymásban csúsztatható lemezidomszelvénydarabokból állanak, amelyeknek előnyösen U-szelvényük van. Ezek az ívpár egyes íveiben úgy helyezkednek el, hogy nyitott oldaluk egymás felé van fordítva. Az 'említett lemezidomszelvénydarabokat a törzsszabadalom szerint azok a kengyelek fogják össze, amelyek az egymásbafaelyezett idomszelvények övrészeit körülfogják. Ezeknek a kengyeleknek az egyik szára, azáltal, hogy az idomszelvénynek feszül, a kengyelnek a másik szárát a belső idomszelvény szembenlevő felületére szorítja. Az ilyen keretszerkezetnek az eddig szokásos, egy ívből álló biztosítókerettel szemben, a most már bizonyos mértékben felületen érvényesülő kőzetkitámasztás révén az a, rendkívüli nagy előnye van, hogy igen szilárd, amihez az ezáltal adott az a lehetőség is hozzájárul, hogy elhagyhatjuk a vágatban egymásután következő keretszerkezeteknek egymáshoz való csapolását, csavarozását, mindenekelőtt pedig az, hogy lemezidomszelvényeknek rövid, egyszerű, viszonylag vékony, sajtolt darabjaiból áll, amelyeket az összeszerelés érdekében semmiféle további megmunkálásnak nem kell alávetni. A találmány 'alkalmazásával tehát a törzsszabadalom alapelve szerint kialakított biztosítókeretet hozhatunk létre, amely tetszőleges kialakítású lemezidomszelvényekből, tehát nemcsak U-szelvényekből, hanem, például Z-szelvényekből, vagy I-szelvényekből is, mindenekelőtt pedig kör, vagy négyszögű keresztmetszetű zárt csőszelvényekből állíthatunk össze. Itt esetleg az egymással rácsszerkezet űen összekötött ívekből álló keretszerkezetnek egy és ugyanazon keretben vagy ívében egymással egyező szelvények helyett egymástól különböző szelvényeket is alkalmazhatunk. Ezt, a találmány alapgondolata szerint azzal érhetjük el, hogy a keretszerkezetben egymásután következő idornszelvénydarabök nyomásra engedő kapcsolatát az idomszelvénydarabok homlokrészei között fennálló hézagokat áthidaló és az összekötendő idomszelvényeknek megfelelően kialakított közdarabok révén hozzuk létre. A találmány további lényeges jellemzője, hogy az egymásután következő ívdaraboknak az egymással szemben való töréshelye ezekben a közdarabokban van. Ezek önmagában véve már ismeretes módon könyökpapucs alakúak. Az ezek által képezett szögek lehetnek azonos nagyságúak, de lehetnek egymástól különbözőek is. A keretszerkezetnek ezeket a szögeit azonban, az oromszög kivételével, előnyösen azonosnak szabjuk meg. Az oromszögnek rendszerint eltérőnek, nevezetesen hegyesebbnek kell lennie, mint azoknak a szögeknek, amelyeket az egymással kapcsolódó ívdarabok alkotnak, mert a főtében van az ív vonalának az irányváltozása, továbbá mert ily módon lehet a rétegben felhajtott vágat különféle elhelyezkedésével számotvetni. Ha a találmány szerinti különösen előnyös kiviteli alak szerint az ívdarabok csődarabokból állnak, akkor a közdarabokat hüvely alakú, az egymáshoz kapcsolandó csődarabob egyikével szilárd kapcsolatban álló idom alkotja, amelybe az összekapcsolandó ívdarafookat nyomásra engedő szorítással fogjuk be.
