148692. lajstromszámú szabadalom • Fotoelektromos érzékelő spektrofotométerekhez szinkoordináták nagy pontosságú és gyors meghatározására

Megjelent: 1961. november 30. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 148.692 SZÁM 42. h. 17—22. OSZTÁLY — RE-302. ALAPSZÁM Fotoelektromos érzékelő spektrofotométerekhez színkoordináták nagypontosságú és gyors meghatározására Feltalálók: Reischl György fizikus, Budapest, Virághalmy Géza fizikus, Budapest A bejelentés napja: 1959. október 2. Általános rész. Jelenleg az anyagok és fényforrások színezeté­nek számokkal való jellemzésére a következő módszereket alkalmazzák-1. Összeadó színkeverés. 2. Fényelektromos szűrős módszerek. 3. Színkoordináta meghatározás spektrofotomet­riai úton. 1. Az első csoportba tartozó műszereknél ket­téosztott látmező egyik felét a mérendő színezetű fénnyel világítják meg, majd három meghatáro­zott alapszín keverésével előállítják a látómező másik felének azonos színezetét és világosságai. Az alapszínek ehhez szükséges mennyiségével a színek a műszeres rendszerben maghatározottak és arra a fényforrásra vonatkoznak, mellyel a min­tát megvilágítjuk. A módszert csak olyan esetben alkalmazzák, amikor nem kívánnak nagy pontos­ságot és a folyamat megtűri a hosszadalmas vizs­gálati eljárást, ugyanis a szubjektív érzékelés a látómező két felének egyeztetésénél már magában is sok hibát rejt (normáltól eltérő színlátás, adap­táció, fáradtság, stb.), de ezekhez járul még a normál fényforrás megvalósításához szükséges fo­lyadékszűrő koncentrációváltozásából, a fényfor­rás megtáplálásából, öregedéséből származó hibá­kon kívül a műszer egyes optikai elemei spektrá­üs reflexiós és abszorbciós tulajdonságainak meg­változása is. A műszeres rendszerből a nemzetkö­zi X Y Z rendszerbe, melynek alapszínei képzete­sek és így az additív színmérők ebben a rend­szerben sohasem dolgozhatnak, hosszadalmas át­számítás szükséges. 2. A második csoportba tartozó színmérők a vizsgálandó fény energiaeloszlása ip (/) és a ko­ordináták között fennálló következő összefüggő­sen alapul: X Y Z x = ; y = z = X + Y + Z X + Y + Z ' X + Y + Z ahol: Y = kSE/y/^(/)d/ Z = kSE, z/M> (/) d / k arányossági tényező, melynek éi teke — E r y d-t E/i az a fényforrás, melyre a színkoordináták vonatkoznak, X)_y ii függvények a színmérőrendszer alapin­ge rgörbéi, ip(tyz vizsgált fény energiaeloszlása. Ha a min­tát E energiaeloszlású fényforrással világítjuk meg, a róla visszavert (áteresztett) fény E i ip(2.) lesz. Ha azt a fényt x y z függvényeknek megfelelő spektrális érzékenységű fényelektromos érzékelő érzékeli, a kapott elektromos áram arányos az SExxY'WdA, SEjyjfWd/; SE * í* V U) d * kifej ezésekkel. Az áramok megfelelő arányú elosztásával a k arányossági tényező és így x, y és z közvetlenül leolvasható. A készülék előnye az előző csoporttal szemben, hogy igen gyorsan szolgáltatja a kívánt adatokat. Hátránya, hogy az adatok igen sok bi­zonytalan tényezőtől függenek, így a mintát meg­világító fényforrás színhőmérsékletétől, árammeg­táplálásától, az alkalmazott folyadékszűrők kon­centrációváltozásától és szennyeződésétől, az al­kalmazott optikai elemek változásával előálló hi­báktól és legnagyobbrészt az érzékelők korrekciós tagjainak hibájától. Az utóbbi időben a legtöbb új próbálkozás ezen a területen született, gyors, ipari alkalmazásra megfelelő színmérő készülé­ket létrehozni. Az eddigi megoldásokban egyaránt használnak reflexiós és abszorbciós szűrőket a fotoérzékelő előtt. 3. Harmadik csoportba tartoznak a spektrofoto­metriai módszerek. Ezeknél a ip/. görbét spektro­íotometriai úton felveszik és a kapott adatokat megszorozzák E és x y z függvényekkel. Ezek az adatok bizonytalanságot nem tartalmaznak, mi­vel a táblázat adatai megállapodás alapján jöttek létre. További előnye a spektrofotometriai mód-

Next

/
Oldalképek
Tartalom