148658. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés nyomatékátvivő szervek terhelés alatti vizsgálatára
4 148.658 tengelygepek aszinkron nyomatéka elhanyagolhatóan csekély a szinkron nyomatékhoz képest és ezt a Dahlander-motor a mechanikus veszteségekkel együtt viseli. A rendszer megindítása és forgásban tartása a C—Dahlander-motorral történik. A már forgásban levő rendszer terhelése oly módon történik, hogy az A tengelygépnek -f- a relatív szögelfordulást adunk. Ezáltal A és C gép közösen hajt, míg a B gép generátorként automatikusan rekuperálva fékez. Természetesen adott esetben ni és ri2 szerepet cserélhet. A 3. ábrán rossz hatásfokú, azaz önzáró hajtóművek járatása esetén használható elrendezést mutatunk be. Itt a 7 és 8 hajtóművek például önzáró csigahajtások. Ez esetben a villamos tengely mezőforgási iránya megegyezik a hajtás forgásirányával, vagyis a villamos tengely mezőben forog. A terhelést most is az A, C és B gépegység állítja elő, m = 480, 960 esetén + a, m = 2880 esetén — a. szögelforgatással. A gép generátor, B gép motor üzemben jár, C gép motor üzemben. Mc — MA nyomaték ]> 0 és M B nyomaték !> 0, de Mc — MU > MB. Önzáró hajtóműveket ma már általában nem gyártanak, tehát a berendezésnek ezekhez való alkalmazási példája csak lehetőségre kíván utalni. Mivel a 7 hajtómű a beletáplált energiának több mint 50%-át üzemszerűen elfűti, a fékként dolgozó 8 hajtómű pedig a maradékot, gazdaságos járatás eleve lehetetlen. B tengelygép az önzáró 8 hajtóművet befeszülni nem engedi. Ez az elrendezés a 2. ábrán, bemutatott elrendezéssel szemben a mezőben való forgás következtében valamivel kisebb, szinkronozó nyomatékot és nagyobb, hasznos forgásirányú aszinkron nyomatékot biztosít. Itt a kisebb szinkronozó nyomaték nem hátrány, mert a hajtóművek roszszabb hatásfoka következtében B géptől nem kívánunk akkora nyomatékot. Ebben az esetben a tengelygépeknél fellépő aszinkron nyomaték nem elegendő a veszteségek fedezésére és a Dahlander-motor hajt. Ez esetben a hajtómotornál 480, 960, 2880-as fordulatszámok lehetségesek, míg az 1440-es fordulat kerülendő, ha négypólusú, háromfázisú tengelygépeket alkalmaztunk. Akkor ugyanis a tengely a mezővel közel szinkron forogna, midőn a szinkronozó nyomaték — és ezzel a villamos tengely — gyakorlatilag megszűnik. Ugyanez az elrendezés alkalmazható például turbóhajtóműveknél is, bár ezek hatásfoka jó, ha a lassú tengelyek fordulatszáma kb. 2880 ford./ perc. Ekkor a gyorstengelyeket kötjük össze nyomatékmérő tengelykapcsolóval és a behajtást a hajtómű lassú behajtótengelyéről végezzük. Ez azért szükséges, mert ez esetben a maximálisan 3000 ford./perccel forgó Dahlander-rnotorunk a gyorstengelyt üzemi fordulatával — pl. 4500/perc — meghajtani nem képes. A villamos tengelygépek forgásiránya megegyezik mezejük forgásirányával, + a-val terhelünk, midőn A gép motor, B generátor üzemet vesz fel, C hajt. A 3 és 5 tengelykapcsolók felcserélhetők, helyüket mindenkor a vizsgálatnak megfelelő energia irány szabja meg. A 4. ábrán az előzőkhöz hasonló az elrendezés, mégis azzal a különbséggel, hogy a 3 nyomatékmérőt most a 2 hajtómű és a B tengelygép közé iktattuk és ebben az esetben a 2 hajtóműnél történik a mechanikus mérés. Ezt az elrendezést abban az esetben használjuk, amidőn az aszinkronnyomaték nagyob, mint amennyi a veszteségek fedezésére szükséges, vagyis nem önzáró jó hatásfokú hajtóműveknél, hogyha a villamos tengely mező forgási iránya megegyezik a tényleges forgási iránnyal. Ebben az esetben a villamos tengely befeszítése 4- a szögelforgatással történik és ennek következtében a B gép hajtani fog, míg az A gép a C Dahlander-motorral együtt, amely utóbbi a fordulatszámot szabja meg, rekuperációs fékezést fog végezni. Ebben az esetben az alkalmazható fordulatszámok 480, illetőleg 960 ford./ perc a C gépnél. Ha esetleg lengések állnának elő, még mindig megvan a mód arra, hogy a 2. ábrán vázolt mérési módszerre térjünk át és a meghajtást a C Dahlander-motor, illetőleg az A tengelygép végezze. Négypólusú tengelygépek alkalmazása esetén az 1500 ford./perc fordulatot az előbb elmondottaknak megfelelően a tengelygépek zárják ki, míg a 2880^as fordulatot, az a feltételezésünk, hogy az aszinkron nyomaték forgatja a rendszert, ami 1500 ford./perc fölött nem következik be. Természetesen a 2—4. ábrákon bemutatott elrendezési példák és azokkal kapcsolatos alkalmazások megvalósíthatók, azonos módosítású haj- i tóművekkel, azonos kivitelű (pólusszámú) tengelygépekkel, de különböző pólusszámú tengelygépek alkalmazása esetén a tengelygépek pólusszámarányának pontosan megfelelő hajtóművek önállóan i is vizsgálhatók, vagy két hajtómű együtt alkalmazható, ha együttes áttételi viszonyuk a pólusszámok viszonyának pontosan megfelel. A 2., 3. és 4. ábra szerinti mérések, illetőleg járatások párhuzamos vagy soros villamos tengelykapcsolásban végezhetők. Ezeknél a méréseknél a hajtóművek behajtótengelyének fordulatszáma alkalmazkodik a Dahlander-motor szinkron fordulatszámaihoz. A következőkben ismertetendő példakénti eseteknél a kimenő fordulatszám alkalmazkodik a szinkron fordulatszámokhoz. Az előbb vázolt rendszerről minden esetben át lehet térni a most vázolandó rendszerre, viszont az utóbbiról az előbbire nem feltétlen lehet áttérni. Nem lehet áttérni akkor, ha a vizsgált nyomaték átvivő szervnek, vagy szerveknek szlipje van, vagy pedig a vizsgált mechanizmus együttes áttételi viszonya nem egyezik meg pontosan a szinkron fordulatszámok arányával. Az 5. ábra szerinti elrendezést akkor alkalmazzuk, ha egy nyomatékátvivő szervet önmagában, vagy egy vele nem feltétlenül azonos módosítású, illetőleg rendszerű hajtóművel párosítva kívánunk mérni oly módon, hogy az előzőkhöz képest a B és C gépet felcseréljük. Ekkor az A és B tengelygépek közvetlen és merev mechanikus tengelykötésben is vannak és mint folyamatos fordulatszabályozó aszinkron motorok hajtanak, a Dahlander-motor pedig a kiválasztott pólusszámnak megfelelő szinkron fordulatszám felett rekuperációs fékezést biztosít. Például alkalmazott 4 pólusú tengelygépek és négysebességű Dahlander-motor esetén, ha a módosítás értéke kb. 2,8 alatt van.
