148656. lajstromszámú szabadalom • Eljárás gyógyászatilag értékes új vegyületek előállítására

4 148.656 A találmány szerinti gyógyhatású szernek — melyben Y = S — oly termékké való átalakítása céljából, melyben Y = SO vagy SO2, az átalakí­tandó vegyületet alkalmas oxidáló szerrel hozzuk reakcióba. Előnyös oxidáló szer a hidrogénper­oxidnek vizes oldata, melyet általában kb. 30— 40 súly%-os töménységben használnak, ámbár na­gyobb vagy kisebb töménységű oldat is megfelel. Fémalkali-per-manganátok is használhatók oxidá­lószerként, azonban használatuknál a kitermelési hányad csökken. A reakció kielégítően foganato­sítható oldószerben, mégpedig rövid szénláncú zsírsavukban, pl. ecetsavban. Ennél az oxidációs eljárásnál más vízzel keveredő oldószerek hasz­nálhatók előnyösen, pl. kismolekulájú alkoholok, pl. etanol, metanol, propanol vagy ketonok, pl. aceton vagy etilmetilketon. A fent említett ve­gyületek előállításánál a hidrogénperoxidet leg­alább sztöehiometrikus mennyiségben használják. Mivel a hidrogénperoxid bomlik, hidrogénperoxid­felesleget használunk. A szakmabeli számára is­mert tény, hogy rendkívül nagy oxidálószer-feles­legek mellőzendők a találmány szerinti ama ve­gyületek előállításánál, melyeknél Y = SO, hogy csökkentsük azoknak képződését, melyekben Y = SO2. Az előbbiek különösen célszerű előál­lítási módja az, hogy a kiindulási anyagot kb. 100%-os hidrogénperoxid felesleggel, szobahőmér­sékleten (20—30 C°), hozzuk reakcióba, ámbár alacsonyabb hőmérsékletek is megfelelnek, pl. 0 C°. Magasabb hőmérsékletek lényegesen csök­kentik a kitermelési hányadot és ezért mellőzen­dők. Azok a vegyületek, amelyekben Y = SO2, nagy, pl. 200—400°/0-os, esetleg még nagyobb peroxidfelesleggel állíthatók elő. A reakciókeve­réknek hevítése nagyon célszerű, mivel lényegében megrövidíti a reakcióidőt és teljes átalakítást biz­tosít. Nyilvánvaló, hogy ez utóbbi vegyületek (Y = SOo) azokból a vegyületekből is előállítha­tók, amelyekben Y == SO, ami az oxidációs folya­mat közbenső fokozata. A reakció befejezése után a terméket a szokásos műveletekkel, pl. besűrí­tessél és kicsapással kapjuk. A találmány .szerinti gyógyászati hatóanyagok, amelyekben R más, mint (CH2 ) n COOH vagy (CH2 ),,COX, hatásos diuretikumok. Ezek nemcsak végtermék előállításánál és közbenső termékek­ként használhatók, hanem hatásos diuretikumok is. Az alábbi, III és V képletű vegyületek szintén hatásos diuretikumok. Az alábbi képletű vegyületek: O H2 N0 2 S — V . Nil — C — (CH2),, — - SO?NH-, (VIII) ahol A jelentését fent megadtuk és R más mint (CH2 ) m COOH vagy (CH 2 ) p COX, szintén hatásos diuretikumok. Ezek a vegyületek, éppen úgy, mint a fent ismertetett termékek, gyógyászatilag elfo­gadható kationokkal bázikus sókat alkotnak, me­lyek lényegében a fent ismertetett hatásúak. Azok a vegyületek, amelyekben R (CH^COX, (p jelen­tését fent megadtuk) és X NH2, —NHR,, —NHNH 2 vagy NHNHR,, hatásos hipotenziv szerek. E sze­reket az emberi szervezetben a vérnyomás csök­kentésére használják. A találmány szerinti szerek önmagukban vagy az orvosi gyakorlatban hasz­nált, más gyógyszerekkel kapcsolatban használ­hatók. Azok a vegyületek, melyeknél R = = (CH2 ) m COOH vagy (CH 2 ) p COORi, a találmány szerinti hipotenziv szerek előállítására alkalmas közbenső anyagok. Az ideális diuretikumnak, elvben, fokoznia kell mind a só, mind a víz kihajtását. Járulékosan állandó elektrolitegyensúlyt kell a testnedvekben fenntartania, pl. normális pH értékeket, normális kálium- és bikarbonát szinteket és nátrium- és klorid-ionoknak ekvivalens kiürítését kell állandó szinten biztosítania. Azonfelül a diuretikus na­ponkénti beadásnál, még hosszabb használat után is kell, hogy folytonosan hatásos legyen. Számos ismert diuretikum gyógyászati alkalmazása kor­látolt, mert nem rendelkezik valamennyi-fent-emlí­tett tulajdonsággal. Némelyikük anyagcsere (me­tabolikus) savtúltengést okoz, a vizelet pH-jának növelésével; mások fokozott kálium- és bikarbo­nátion-kiürítéssel járnak és nem növelik a klo­ridkiürítéet. Számos diuretikum huzamosabb gyógykezelésnél is könnyen tűrhető; némelyik csak kezdetben rendelkezik több említett tulaj­donsággal, azonban huzamosabb használatnál vagy gyorsan elveszti a kívánt hatást vagy hatása hi­ányossá válik, különösen abban a tekintetben, hogy nem távolítja el a sót. A diuretikumoknak a gyógyászatban való használatánál számos nem­kívánatos hatás nyilvánul meg, miért is csupán korlátolt mértékben alkalmazhatók; mégpedig csu­pán komolyan megszorított feltételek mellett. Né­mely diuretikum más diuretikummal együttesen kerül általában alkalmazásra; így a két szer kom­binációja együtt nagyobb mértékben mutatja a fent említett kívánatos tulajdonságokat. A találmány szerinti diuretikus gyógyszerek az ideális diuretikumok számos tulajdonságával ren­delkeznek, miért is azok a gyógyászatban igen értékes vegyületek. A találmány szerinti gyógyszerek vagy önma­gukban adhatók be, vagy gyógyászati szempont­ból elfogadható hordozókkal kombinálva, mely utóbbiaknak arányát a vegyületek oldhatósága és VCÍ*YÍ természete, a szándékolt beadási mód és a gyógyszerészeti gyakorlat határozza meg. így pl. a gyógyszerek tabletták vagy kapszulák alak­jában adhatók be per os, amelyek semleges kö­tőanyagként keményítőt, tejcukrot, bizonyos faj­tájú agyagot és más efféléket tartalmaznak. Be­adhatók azon kívül a nyelv alá helyezendő tab­letták alakjában, melyekben a hatóanyag cukorral és szirupokkal, ízesítő szerrel és festőanyagokkal kevert. Azután elegendő mértékben víztelenítik -1 masszát, hogy alkalmassá váljék szilárd alakká sajtolásra. A gyógyszer beadható oldatok alakjá­ban, amelyek színező vagy ízesítő szereket tartal­maznak, vagy pedig parenterálisan, azaz intra­muszkulárisan, intravénásán és szubkután fecsken­dezhető be. Parenterális beadás céljaira használ­hatók steril oldatok, amelyek más oldott anyagot, pl. elegendő konyhasót vagy glukózt tartalmazhat­nak, hogy az oldatot izotónikussá tegyék. Az orvos határozza majd meg minden egyes be­teg esetében a találmány szerinti gyógyszernek

Next

/
Oldalképek
Tartalom