148630. lajstromszámú szabadalom • Tárcsás fék sínjárművekhez

Megjelent: 1961. november 30. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 148.630. SZÁM 20, f. 1—6. OSZTÁLY — KO—1519. ALAPSZÁM Tárcsás fék sín járművekhez Knorr—Bremse GmbH, München Feltaláló: dr. Möller Ernst, mérnök, München A bejelentés napja: 1960. július 8. Német Szövetségi Köztársaságbeli elsőbbsége: 1959. július 10. A találmány tárcsás fék kiskerekű sín járművek­hez, amelyeknél a keréknek agyrésze, tárcsája és abroncsa van. A kiskerekű sínjárműveknél eddig nehézséget okozott a tárcsás fékhez szükséges súrlódófelüle­tet, tehát a kellő nagyságú féktárcsát elhelyezni. A találmány feladata egyszerű és olcsó eszközök­kel megoldani a tárcsás fék követelményeit kis­kerekű sínjárműveknél. E célból a találmány ér­telmében a keréktárcsa egyik oldalfelületét (tehát sugárirányban, elhelyezkedő részét) a kerékab­roncsnak ugyancsak sugárirányú oldalfelületével együtt használjuk és így az agytól a kerék kerü­letéig terjedő súrlódó felületet (dörzsfelületet) ka­punk a tárcsás fék számára. A találmány előnyös kialakításánál a rajzon "látható szerkezeti megoldást választjuk, amely a találmányt vázlatos metszet kapcsán példaképpen szemlélteti. Az 1 tengely végén van a 3 forgáscsap, amely a rajzon fel nem tüntetett csapágyban forog. A ten­gely és a hozzá tartozó két forgáscsap, valamint a tengelyre erősített kerekek, amelyek közül a rajz csak egyet mutat, az úgynevezett kerékpárt alkotják. A kerék az 5 agyrészből, az ehhez csat­lakozó 7 tárcsából és az ennek végén levő 9 ab­roncsból áll. A 7 keréktárcsa egyik sugárirányú oldalfelülete lépcsős kialakítás nélkül, tehát si­mán megy át a 9 kerékabroncs oldalfelületébe és így ez a két felület együtt az 5 agynál kiinduló és egészen a kerék széléig vagy kerületéig terje­dő 11 dörzsfelületet alkot. Ez a dörzsfelület a raj­zon csak vázlatosan jelölt 13 féktuskóval műkö­dik együtt. Fontos, hogy a 11 súrlódó felülettől (dörzsfelülettől) minél kevesebb meleg jusson a 3 forgáscsaphoz, mely célból előnyösen a forgás­csaptól távolabb levő oldalfelületet használjuk fé­kezés céljára. Ha a 11 dörzsfelület nagysága (területe) nem elegendő a fékezés követelményeihez, a 9 agy­ban, a keréktárcsától elfordított részen 15 fékgyű­rűt erősíthetünk meg, melynek egyik oldalfelülete a már említett oldalfelülettel együtt használható fékezésre. A 15 fékező gyűrű a csupán vázlatosan jelölt 17 féktuskóval működik együtt, 19 dörzs­felületével. A kerék 7 tárcsás része és a 15 gyű­rű közé hűtőlevegő áramát lehet vezetni, mely célból a 15 gyűrű és a kerékagy között a gyűrű alakú 21 rés marad szabadon. A hűtésre használt légáramlatot erősíteni is lehet, mely célból a 7 tárcsa és a 15 fékgyűrű között ventillátorként mű­ködő 23 bordákat vagy szárnyakat erősítünk meg. A ventillátorszárnyak által hajtott légáramlat sza­bad mozgásának lehetővé tételére a 15 gyűrűn a külső kerület közelében 25 nyílásokat vagy áttö­réseket készítünk, amelyeken keresztül a levegő a kerék belsejébe vagy onnan kifelé áramolhatik és a 7 keréktárcsa külső részén is vannak 25 nyí­lások. Szabadalmi igénypontok: 1. Tárcsásfék kiskerekű sín járművekhez, mely­nek kereke agyrészből, keréktárcsából és abroncs­ból áll, azzal jellemezve, hogy a keréktárcsa (7) egyik sugárirányú oldalfelülete az abroncs (9) egyik sugárirányú oldalfelületével együtt az agy­tól (5) egészen a kerék külső kerületéig terjedő dörzsfelületet (11) biztosít a tárcsás fék szamára. 2. Az 1. igénypont szerinti tárcsás fék kiviteli alakja, melynél a járműkerekek a járműben for­gathatóan ágyazott tengelyen vannak megerősít­ve, azzal jellemezve, hogy a tárcsás fék dörzsfelü­lete (11) a tengely (1) ágyazócsapjától (3) elfordí­tott tárcsaoldalon van. 3. Az 1. igénypont szerinti tárcsásfék kiviteli alakja, melynek jellemzője, hogy az abroncson (9), éspedig annak a tárcsától tengelyirányban tá­volabb levő részén fékgyűrű (15) van süllyesztett helyzetben megerősítve, melynek egyik oldalfelü­lete a hozzá tartozó abroncs-felülettel együtt má­sodik dörzsfelületet (19) alkot a tárcsás fék szá­mára.

Next

/
Oldalképek
Tartalom