148616. lajstromszámú szabadalom • Keményfém szemcséket tartalmazó forgácsolótest és eljárás ennek előállítására

Megjelent: 1961. október 31. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 148.616. SZÁM 5. a. 20—30. OSZTÁLY — HO-579. AI APSZÄM Keményfém szemcséket tartalmazó forgácsolótest és eljárás ennek előállítására Feltaláló: Horváth István műszerész, Budapest A bejelentés napja: 1959. március 23. Már ismeretesek olyan forgácsolótestek, amelyeknél nagy keménységű, pl. gyémántból való, éles szemcséket valamely fémbe mint kötőanyagba ennek egész tömegébén beágyaznak. Ilyen testeket főleg kőzetfúrók készítéséhez használnak. Másrészt ugyanerre a célra ismeretesek olyan szerszámok is, amelyeknél valamely tartóelembe kisebb-nagyobb élezett keményfém testeket fognak be. A keményfém előnye, hogy a gyémántnál lényegesen olcsóbb. A kétféle forgácsolótest előnyeinek egyesítésére megvalósítottak olyan íorgácsolótesteket is, amelyeknél apróra zúzott keményfémből kapott éles szemcséket ágyaznak a kötőanyagba. Az így kapott test amellett, hogy nagy éltartósságú, aránylag olcsón állítható elő. A szemcsés ill. sok vágóélű ismert forgácsolótestek hátránya az a körülmény, hogy a szemcsék íoglalatosan bele , vannak ágyazva a nagy tömegű kötőanyagba, minélfogva a forgácsoló teljesítmény aránylag kicsi, mert a szemcsék csak akkor tudnak forgácsolni, ha előzőleg a szomszédos befoglaló kötőanyag lekopott. Ezenkívül a szemcsék a kötőanyagból kihullanak, mihelyt a használat folyamán legnagyobb méretükig lekoptak, jóllehet ekkor a további forgácsoló munkához még mindig használhatók volnának. A kihullás oka, amint megállapítottam, a szemcsék foglalatos kapcsolódása a kötőanyaghoz, ami a szokásos öntészeti vagy porkohászati előállítás következménye. A találmány célja olyan sokélő forgácsolótest megvalósítása, amelynél a szemcsék forgácsolómunkáját még átmenetileg sem akadályozza olyan anyag, amely a forgácsolásban nem vesz részt. További cél a forgácsoló szemcsék teljes tömegének kihasználása á forgácsolás műveletéhez. A találmány szerint evégből a keményfém szemcséket nem íoglalatosan, hanem kohéziósán egyesítjük a kötőanyaggal. Ennek lehetővé tételére a kötőanyagul alkalmazott fém mennyiségét a keményfém tömegéhez viszonyítva oly kicsinyre vesszük, hogy a kötőanyag többé nem ágyazza magába a szemcséket, mint az ismert forgácsolótesteknél, hanem azokat mintegy pontszerűen egymáshoz forrasztja, úgyhogy végeredményben általában likacsos (porózus) testet kapunk. Ennek a likacsos testnek hűtése hatásosabb és a vele, végzett forgácsolásnál maga a munkadarab is az eddiginél kevésbé melegszik fel. A forgácsolásnál ugyanis a szerszámot kisebb erővel lehet a munkadarabhoz nyomni, mert nem kell ágyazóanyagot is koptatni. A kötésszilárdságot a fémes kötőanyag minőségének és mennyiségének megválasztásával, a likacsosságot pedig pl. a forgácsolótest formázásakor a sajtolónyomás módosításával tág határok között változtathatjuk. Némely esetben a likacsosság erős fokozása ajánlatos. Ezt úgy érhetjük el, hogy a formázandó anyaghoz apró üreges fémgömböket vagy váztesteket (pl. üreges dróthálógömböket) adunk. A szemcsék nagysága kb. 0,1 és 6 mm határok között választható. A találmány szerinti forgácsolótestet forgácsoló szerszámokhoz a legkülönfélébb, magukban véve ismert módokon használhatjuk fel. így pl. az a teljes szerszámot alkothatja vagy pedig más anyagú befogóelemben lehet rögzítve. Ennek egy különleges módja az, hogy a szemcséket egyetlen rétegben valamely tartólapra ill. alapfelületre forrasztjuk fel a kötőanyagot képező fémmel, amikor is a szemcséknek esetleg nem kell egymással érintkezniök. Az utóbbi módon készült szerszámokat pl. koptatódoboknál, hántolóknál, finom ásványőrlőknél, fogászati csiszolásnál, a likacsos forgácsolótesteket pedig pl. közepes keménységű fémek, kőzetek, porcellán, üveg, műanyagok, csont, fa, bőr és egyéb anyagok forgácsolásánál ill. csiszolásánál, valamint csiszolókorongok egyengetéséhez használhatjuk. A találmány szerinti forgácsolótesteket példaképpen így állítjuk elő: A szemcsék előkészítésére az ismert módon aprított keményfém szemcséket szitával nagyságszerint osztályozzuk. Ezt az osztályzást megelőzheti a még aprítatlan darabok osztályozása keménységi fokozatok szerint. A megfelelő nagyságú szemcsékből állítjuk össze a testet és e célra esetleg, többféle szemcsét összekeverünk. A szemcséket fémesre megtisztítjuk, ami legcélszerűbben dobmalomban, csiszolóporos koptatással történik, miközben ügyelünk arra, hogy a szemcsék a zú~-