148610. lajstromszámú szabadalom • Sokmegcsapoláső önindukciós tekercs

148.610 3 zatban való — célszerűen mértani sor szerinti — változtatására, amely abban áll, hogy az egyenként legalább két tekercsrészlegből álló önindukciós tekercsek eredő reaktanciájának fokozatokban va­ló növelését olyan kapcsolások hozzák létre, ame­lyek a tekercsek részlegeit — fokozatosan min­dig több menetet bekapcsolva — úgy kötik egy­mással sorba, hogy célszerűen mindkét, de leg­alább a nagyobb reaktanciájú tekercsnek,, sorrend­ben először a másik tekercstől legtávolabb elhe­lyezett részlege kapcsolódik a másik tekerccsel sorba, s "a további tekercsrészlegek fokozatos sor­bakapcsolódása úgy folytatódik tovább is, hogy a következő fokozatot az áramkörbe addig még be nem kapcsolt, a másik tekercstől legtávolabb elhe­lyezett tekercsrészlegnek az áramkörbe való sorba­kapcsolása hozza létre. Ezzel az eljárással azt ér­jük el, hogy a két tekercsnek az áramkörbe be­kapcsoltrésze oly két tekercset képez, amelyeknek elektromágneses középpontja a növekvő fokoza­tokban egyre közelebb kerül egymáshoz, s így a kölcsönös indukció növekedtével az eredő reaktam­cia nagyobb mértékben nő, mint amekkora növe­kedés a két tekercs növekvő reaktanciájának ösz­szegéből kiadódik. A találmány az előzőekben leírt eljárást és be­rendezést továbbfejleszti a két önindukciós tekercs egyes tekercsrészlegei menetszámának, átmérőjé­nek, magasságának és egymástól való távolságai­nak olyképpen való megválasztásával, hogy a na­gyobb reaktanciájú tekercsnek a kisebb tekercs­től térbelileg legtávolabb eső tiekercsrészlegéínek re­• aktaneiája a — mértani sor szerint (vagy azt megkö­zelítő módon) változó reaktanciáknak- megfelelő megcsapolásokkal ellátott — kisebb reaktanciájú te­kercs reaktanciájával lényegében egyenlő, vagy annál a mértani sor hányadosaszor nagyobb. Már most a találmány szerint a kisebb és na­gyobb reaktanciájú önindukciós tekercsek mére­teit és egymástól való távolságát az előzőekben leírtakon túlmenően úgy célszerű megválasztani, hogy a nagyobb reaktanciájú tekercs további (má­sodik, harmadik, stb.) —• a kisebb reaktanciájú tekercshez fokozatonként közelebb eső — tekercs­részlegeit az előző fokozatban már bekapcsolt te­kercsrészleggel és a kisebb tekercs különböző megcsapolásaival sorba kapcsolva a két tekercs­ből álló berendezés reaktanciája lényegében mér­tani sor szerint növekedjék. Ha a találmány szerint így elkészített öninduk­ciós tekercset — hozzá képest elhanyagolhatóan kis belső impedanciájú, tehát — nagy teljesítmé­nyű áramforrással sorbakapcsolva zárt áramkört képezünk, akkor a tekercs növekvő fokozatai az áram lényegében mértani sor szerint csökkenő értékeit eredményezik. Ha az áramforrás impedanciája, s kiváltképpen reaktanciája az önindukciós tekercs legkisebb re­aktanciájú fokozatához képest nem elhanyagolha­tóan kicsi — mint pl. általában zárlati próbabe­rendezésekben —, akkor a növekvő fokozatokhoz tartozó áramok csak akkor csökkennek lényegé­ben mértani sor szerint, ha a két tekercs mérete­it és egymástól való távolságát az előzőekben, le­írtakhoz hasonló elvek szerint, de mégis azzal az eltéréssel választjuk meg, hogy egyfelől a kisebb raktanciájú tekercs fokozataínak reaktanciája, más­felől a nagyobb reaktanciájú tekercs első, majd to­vábbi — a kisebb reaktanciájú tekercshez fokoza­tonként közelebb eső — tekercsrészlegeit az előző fokozatban már bekapcsolt tekercsrészleggel és a ki­sebb tekercs különböző megcsapolásaival sorba kap­csolva az egész áramkör reaktanciája növekedjék lé­nyegében mértani sor szerint, amit azáltal lehet a találmány szerint elérni, ha a két tekercsből álló berendezés reaktanciája, az (1) összefüggés szerint, vagy azt megközelítő módon növekszik. A találmány fizikai elvét a Fig. 1. és 2. szem­lélteti. Ezeken a durvafokozatú tekercset A-val, a finom fokozatú tekercset B-vel jelöltük. Az áb­rákon a bekapcsolt tekerosrészlegek metszetét sö­téttel, a be nem kapcsoltakét keresztvonallal je­löltük. Amint a Fig. 1- és 2-ből kitűnik, az A tekercs­nek a B tekercsre gyakorolt LAB kölcsönös induk­ciója (az A tekercs mágneses terének a B te­kerccsel való kapcsolódása) nagyobb akkor, ha az A tekercs teljesen be van iktatva az áramkörbe ahhoz képest, mint amikor csak a B tekercstől távolabb eső részei vannak beiktatva. Mivel a B tekercsnek hasonló hatása van az A tekercsre, illetve az LBA kölcsönös indukcióira, a találmány szerinti önindukciós (fojtó) tekercsnek előnyös kiviteli alakját nyerjük oly módon, hogy az A tekercs megcsapolásain nyert LA (o,i), LA(O,2), . . .LA (o.m) önindukció értékek a B tekercs felé haladva növekvő lépcsőkben nőnek, míg a B te­kercs megcsapolásain nyert LB (°''> LB (0 ' 2) ---LB (O m > önindukció értékek az A tekercs felé haladva nőnek, ami mellett az áram hozzá és el­vezetésére mind az Aí mind a B tekercsnél a O jelzésű tekercsvéget használjuk fel. E megoldás néhány kapcsolását tüntetik fel a Fig. 3—7. Ennél az elrendezésnél a két (A és B) tekercs és részlegeik menetszámának, átmérőjének és ma­gasságának, valamint a közöttük levő H távolság­nak, végül a két tekercs részlegei közötti távol­ságoknak kellő megválasztásával elérhető, hogy a) A B tekerccsel az (5) kifejezés szerinti X/(l) értékről az A tekercs (0—1 kapcsok közötti) első fokozatának megfelelő értókig az (1) kifejezés sze­rinti, vagy azt megközelítő lépésekben lehessen a reaktanciát változtatni, majd b) amidőn az A tekercsnek első fokozatáról té­rünk át a másodikra (0—1 kapcsokról a 0—2 kap­csokra), e két fokozat közötti különbséget ugyan­csak az (1) kifejezés szerinti, vagy azt megközelí­tő finom lépésekben lehessen áthidalni a B te­kercs lépéseivel, majd c) mivel az A tekercs növekvő fokozataira jut­va a két tekercs közötti kölcsönös indukció egyre nő, az A tekercs többi fokozatait is az (1) kifeje­zés szerinti, vagy azt megközelítő lépésekben le­hessen a B tekercs lépéseivel áthidalni, végül d) a teljes A tekercs után a B tekerccsel még további reaktancianövelést lehessen elérni, ugyan­scak az (1) kifejezés szerinti, vagy azt megközelí­tő lépésekben. Tekintettel arra, hogy a zárlatkorlátozó fojtó­tekercsek céljaira alkalmazott hengeres tekercsek önindukciójának és kölcsönös indukciójának szá­mítására a szakirodalom számos összefüggést, szá­mítóábrákat és egyéb adatot tartalmaz, a talál­mány szerinti az a)—d) alatti követelményeket ki-

Next

/
Oldalképek
Tartalom